Az Evans Vállalat (Chris Evans FF)

10.rész

-Van Doreen kisasszony és ön között valami?- kérdezte egyszer az egyik újságíró. Gondolhattam volna, hogy megkérdezik, mert az újsagok és az online hírportálok is lehozták a pletykát. Én tudtam rá a választ, de kíváncsi voltam Chris mit mond.
-Ez egy igen komplikált kérdés, ugyanis teljesen más az amit önök az újságokban látnak és ami valójában van. Doreen kisasszonnyal nem vagyunk egy pár! Ő csak a barátom. Ő kísér majd el hétvégén a Lavender estre. Ebből úgy tűnhet elsőre, hogy van valami köztünk, de nincs.- megmondta a tutit. Remélem így már mindenkinek világos.
-Értem, köszönöm.- még aztán volt pár kérdés, de lényegtelenek, ilyen szokásos, mindig megkérdezősek.
Miután elment minden újságíró, tévés, stábtag lenyugodott mindenki és visszaálltunk dolgozni. Nekem már csak jóvá kell hagynom néhány vázlatot az interjúval kapcsolatban. Estére már benne lesz a TV-ben, a lapok is lehozzák. Épp indultam volna haza, amikor a garázsban valaki rámdudált. Chris volt az, de a szívbajt hozta rám.
-Doreen!- szól utánam.
-Jézusom Chris! Mit csinálsz?
-Csak meg akartam kérdezni, hogy van-e kedved eljönni hozzám megnézni az interjút?- ajjajj erre most mit mondjak?
-Hát, öhm nem is tudom. Nem akarlak zavarni.
-Nem zavarsz. Örülnék, ha eljönnél. Legalább Dodgerrel is megismerkedhetnél, akire olyan féltékeny voltál.- neveti el magát.
-Nem is voltam féltékeny! Honnan kellett volna tudnom, hogy van egy kutyád?- nevetek én is.
-De mostmár tudod. Na, gyere!
-Jó!- adom be a derekam. Beszállok mellé a kocsiba. Autókázás közben azért rámjött az a tini fangörcs. Mégis csak egy híresség házába megyek, olyanéba, akiért bolondulnak a nők szerte a világon, de ő nem az a fajta, aki elszáll és beképzelt lesz. Ő benne megmaradt az emberség, a jóindulat, kedvesség és az együttérzés. Úristen, miket áradozok itt. Nevetek magamban.
Chrisnek gyönyörű háza van. Elegáns, modern mégis olyan visszafogottan érződik rajta a luxus. Legalábbis így kívülről. Nagy, kétemeletes ház, kívül fekete falakkal és hatalmas ablakokkal. Chris a kocsifelhajtón állt meg és kiszálltunk. Körbevezett a házban és Dodgerrel is összeismerkedtem. A  házban mindenhol a fekete dominál, de vannak krémszínű bútorai is, mint például egy könyvespolc. Leültünk a kanapéra. Dodger pedig jött utánunk. Lefeküdt a kis kutyaágyára.
-Nagyon gyönyörű házad van Chris!- dicsérem még mindig.
-Köszönöm! Azért a tiédet ne becsüld le!
-Hát, de az én házam a te házadhoz képest semmi.
-Nem vitatkozom inkább. Nemsokára kezdődik és nem akarok közben vitatkozni.- nevet és közben leveszi az öltönyét és meglazítja a nyakkendőjét. Olyan fura érzés kapott el ahogy végignéztem. Az izmai, ahogy az ing alatt megfeszültek picit. -Na, akkor nézzük az interjút!- ült vissza mellém és felébresztett az álmodozásból.