Az Evans Vállalat (Chris Evans FF)

11.rész

Ahogy vége lett az interjúnak elkezdtünk róla beszélgetni, egyszer csak Chris kérdezett valamit.
-Nem vagy éhes? Az interjú óta nem láttalak enni és az nem most volt!- kérdezi és közben rám is szól.
-De egy picit! Viszont otthon van étel a hűtőben, úgyhogy megyek is.- nem akartam kellemetlenkedni nála.
-Dehogy mész haza!- húzott vissza a karomnál fogva a kanapéra, ugyanis én már álltam volna fel. Ahogy a keze hozzáért a karomhoz egy bizsergés futott át rajtam.
-Nem szeretnélek zavarni!- mentegetőzöm.
-Nem zavarsz, megnyugodhatsz! Amúgy is egyedül szoktam mostanában tölteni az estéimet!- látok a szemében egy kis szomorúságot. Megenyhül a szívem rajta.
-Ahj, jó legyen. Maradok!
-Szuper!
Gyorsan összedobtunk egy kis salátát, sültkrumplival és gyorsfagyasztott rántott csirkével. Nem a legegészségesebb, de egy estére nem baj. Chris felbontott egy üveg vörösbort is. Leültünk az asztalhoz. Chris az asztalfőre én pedig a jobb oldalára. Ettünk és közben beszélgettünk.
-Hány éve dolgozol már a cégnél?- kérdezi egyszer Chris.
-Már olyan 5 éve szerintem. Igazából elvégeztem az egyetemet, aztán utazgattam egy kicsit és a szüleim közben ezt az állást találták nekem. Mint kiderült végül egész végig ideszántak. Az anyukáink jó barátnők már vagy 20 éve.
-Én ezt nem is tudtam! Ezt miért nem említetted hamarabb?
-Nem akartam, hogy ez alapján ítélj meg. Én szeretem a munkám, ne érts félre, de saját erőből akartam szerezni, nem pedig jó kapcsolat révén.
-Teljes mértékben értelek!
-Na, én eleget beszéltem! Most mesélj te valamit.- mosolygok rá.
-Miről szeretnél hallani?
-Nem is tudom. Mondjuk a hobbidról.
-Jó, legyen!- mosolyog ő is. -Hát, imádok edzeni, de szerintem azt látod!- oh, hát még jó. Nevetünk. -Közben zenét szoktam hallgatni, az kikapcsol. A színészet is egyfajta hobbi számomra, az is kikapcsol és feltölt. Én a forgatásokon mindig próbálok humoros lenni, jó hangulatot teremteni. Mindig kialakul egy család a színészek, a rendezők, a producerek és a filmen dolgozó emberek között. Én ezt imádom. Ez a nézőnek is lejön, ha jóban vannak a színészek. A film is élvezhetőbb, magával ragad, többet akarsz tudni róla és akkor megnézel mondjuk egy kulisszák mögötti videót. Azon ez a családi hangulat van és ezt szeretik a nézők is.
-Azta! Ezt nagyon szépen megfogalmaztad! Imádtam hallgatni is. Látszik, hogy élvezed, amit csinálsz. -közben Dodger odafeküdt a lábunkhoz és ott aludt tovább. Nem volt szívem felállni és azzal felébreszteni őt, pedig már megvacsoráztam. De ahogy láttam Chris se nagyon akart felkelni a székről. Csak engem nézett. Aztán én is ránéztem. Néhány percig csak szemeztünk, aztán megszólaltam.
-Chris!- nézett mostmár kíváncsisággal rám. -Lenne egy fura kérdésem!
-Mond csak!
-Mik vagyunk mi? Mármint úgy értem, hogy számodra én ki vagyok? Nem véletlenül hívtál el a Lavender estre ezt is tudom.
-Így van, az nem véletlen volt.
-Hát akkor? Valahogy nem értem azt se, hogy én miért vagyok itt! Néhány napja ismerlek csak és már másodjára van olyan, hogy este is együtt "lógunk"!- idézőjeleztem az ujjaimmal.
-Tudtam, hogy egyszer eljutunk ide.
-Kérlek, magyarázd el, mert nem értem.
-Nem mondhatom még el.
-Mi? Mi az, hogy nem mondhatod még el?
-A Lavender esten, ígérem beavatlak mindenbe.
-Milyen mindenbe?
-Annyit mondok, hogy nem véletlenül dolgozok most a cégnél!
-Nem véletlenül? Kezd ez nekem nagyon zavaros lenni!
-Tudom, de remélem megértessz majd, ha elmondom.
-Jó, hátha most nem mondod el, akkor kérlek szépen vigyél haza!
-Rendben, de kérlek ne haragudj most rám! - most nem tudom hova tenni ezt a beszélgetést. Az egész autóút csendben telt. Én csak a beszélgetésre tudtam gondolni és arra, hogy mégis mit titkol előlem Chris. Kicsit megingott felé a bizalmam, de holnapra eldöntöm mi lesz.