Az Evans Vállalat (Chris Evans FF)

7.rész

-Na halljam! Van köztetek valami?- kezdi Scott -Mondjuk elég furcsa lenne, mert még csak három napja ismeritek egymást.
-Hétvégére Doreen lesz a kísérőm a Lavender estre. Gondolom te is jössz.- kezdi Chris.
-Igen, megyek, de még mindig nem értem miért cikkeznek rólatok az újságok!
-Az úgy volt, hogy kedden Chris eléggé ideges volt én meg utána mentem a parkba. Akkor tudtam meg, hogy nincs kísérője az estre. Először nem mert megkérni, de aztán csak sikerült- rámosolyogtam Chrisre -és amikor igent mondtam Chris az öröm hevében megölelt. Azt a képet hozták le az újságok.- vallottam be.
-Világos. Ha csak ennyi van akkor Doreen tudod a dolgod. Chris holnap lesz egy sajtótájékoztató, hogy te miért is vagy most a cégnél. Készülj fel!
-Rendben.- feleli Chris.
-Na akkor munkára! Elmehettek!
Csendben jöttünk ki az irodából és a liftben se szóltunk egymáshoz. Én bementem az irodámba és sorra felhívtam a sajtócégeket, akik lehozták ezt a hírt, hogy szedjék le az internetről és hozassák vissza az újságokat. Elég sokan teljesítették is, de volt akikkel meggyűlt a bajom. A végén már pénzbírsággal fenyegettem őket, remélem hatott. Olyan délután kettő fele lementem az étterembe, hogy megebédeljek és szerencsémre megláttam Christ. Úgy döntöttem mellé ülök.
-Szia! Szabad ez a hely?- kérdeztem meg.
-Szia! Persze, ülj csak le.- nem tűnik valami boldognak.
-Akarsz beszélni arról ami fent történt?- kérdeztem rá finoman.
-Az én hibám az egész. Mostanában nem tudom mi van velem, olyan gyorsan elöntenek az érzelmek. Sajnálom, miattam történt.
-Dehogy miattad! Ilyet ne is feltételezz! Szerinted engem érdekelnek azok az újságok? Már nagyon rég nem. A munkámmal jár, egyébként is már nincsenek fenn a neten meg a legtöbb újságot visszahivattam. Aki látta, látta. Ha ettől boldogabbak lesznek.- rántok vállat. És ekkor Chris nevetett egy picit.-Na látod, mosolyogj!- bíztattam és mindketten elkezdtünk nevetni. Megebédeltünk és igyekeztem vissza az irodámba, mikoris Chris utánamszólt.
-Doreen!
-Tessék?
-Tudnál nekem segíteni?- visszasétáltam hozzá.
-Persze, mond csak.
-Tudod, holnap van az a sajtótájékoztató és nem igazán tudom miről is kéne beszélnem.
-Igazából a fő része biztos az lesz, hogy miért kezdtél el most itt dolgozni és nem színészkedsz. Aztán beszélned kell egy kicsit arról is, hogy mit csinálsz a cégnél, milyen a kapcsolatod a munkatársaiddal, hasonlók. A végén pedig kérdéseket fognak feltenni.
-Azt esetleg nem tudod milyen fajtákat?
-A legtöbb biztos a magánéletedről fog szólni. Egyrészt, mert mindig erre a legkíváncsibbak, másrészt pedig az újságcikk miatt.
-Istennő vagy, köszönöm!- és megölelt.-Akkor neki is állok felkészülni. Beszédírásban jó vagyok.
-Nagyon szivesen! Sok szerencsét!
-Várj, te holnap ott leszel a sajtótájékoztatón?- kérdez meg.
-Persze, ki nem hagynám! De mostmár visszamegyek dolgozni.
-Jó menj csak. És én is. Szia!
-Szia!- és felmentem az irodámba.
Nem volt sok dolgom. Scott átküldött néhány szerkesztendő sajtóanyagot átnézésre. Azt átnéztem, itt-ott javítottam és átküldtem Nicknek. Ő az ilyen szerkesztőemberünk vagy hogy is hívjam. Ő szokta ezeket intézni az a lényeg. Amikor már tényleg mindennel végeztem lementem a parkolóba, de előtte még lenéztem a gyakornokokhoz, hátha Chris még itt van, de sajnos már nem volt itt. Remélem meg lesz a beszéde holnapra. Kezdtem aggódni. Majd ha hazaértem felhívom. És beszálltam a kocsimba.