Szabályok nélkül

5.

Mikor beléptem az amúgy elég nagy fürdőbe, hirtelen nem tudtam mit kezdeni magammal. Nem is nagyon tudtam feldolgozni a történteket. Így egy hirtelen felindulásból visszafordultam, és kinyitottam az ajtót, majd szembe találtam magam Levijal aki éppen kopogásra tartotta a kezét.

- Öhm... Hoztam ruhát... - mutatta fel elég esetlenül, a fekete XLes férfi pólót, és egy szürke szintén férfi rövidnadrágot.

- Hát köszönöm, de... Úgy érzem inkább mégiscsak hazamennék.

- Kölyök - nézett mélyen a szemembe. - Semmi baj nem lesz, nyugalom. Viszont, ha kimész az utcára igen. Ezen a környéken előbb lesz kés a hasadban mint pillangók, hidd el.

Viszont én ebben nem voltam olyan biztos... Hiszen amint ezt kimondta, én egyből éreztem, hogy megtörténik. A pillangók furcsa módon felébredtek, és vadul csapkodni kezdtek. Éreztem, hogy egy kicsit lefehéredek, és kapkodni kezdem a levegőt. Viszont ez egyeltalán nem attól történt amit Levi az imént mondott. A közelsége. Éreztem a jellegzetes vanillia, és menta illatát. Láttam az aggódó tekintetét. És a mély, rekedtes hangja... Szinte beleborzongtam. Vajont tényleg tetszene nekem? Csak megráztam a fejem, majd akkor döbbentem rá, hogy végig az ajkait bámultam.

- Köszönöm - vettem át végül kínosan mosolyogva a ruhákat. Na igen, tehát maradok

Ez után kiment, és becsukta az ajtót. Én meg kínosan a kezembe temettem az arcom, és lassan lecsúsztam a fürdőszoba ajtón. A fejem tiszta vörös volt. Komolyan azon gondolkoztam, hogy megcsókolom?! Ráadásul a pillangók... Komolyan, semmi okom se lehet rá, hogy szerelmbe essek. Kemény két napja ismerem csak, és eddig akárhányszor beszéltem vele bunkó volt, és csak lecseszett álltalában a semmiért. Na meg ma délután elmagyarázta azt, amit eddig is tudtam. Mindegy, az azért aranyos volt tőle, hogy segíteni akart.

A zseniális gondolatmenetem végén úgy gondoltam, hogy inkább lezuhanyzom. Utánna gyorsan felkaptam a Levitól kapott, rám elég nagy ruhákat, és kijöttem a fürdőből.

- Tch, mi tartott ennyi ideig? - tette fel magának a valószínűleg költő kérdést.

- Elnézést, gondolkoztam... Maga szerint szerelembe lehet esni két nap alatt, egy teljesen mogorva, utalátos, furcsa személybe, akibe nagyon nem kéne? - néztem rá kissé idegesen

- Tch... Ezt én is ugyanúgy szeretném tudni... - forgatta a szemét. - kérsz rament? - váltott gyorsan témát

- Na ez most egy célzás szeretett volna lenni? - kérdeztem még mindíg fokozott idegallapotban

- A ramen? - kérdezett vissza teljes nyugodsággal

- Nagyon jól tudja, hogy nem. Amit előtte mondott. Közvetlen előtte!!

- Nem emlékszem. Na de válaszolj a kurva kérdésre.

- Most komolyan? Játssza a hülyét. Értem én... - indultam el random valamerre, viszont fogalmam se volt, merre

- Jó, akkor kapsz. Öt perc múlva kész, addig próbálj meg nem eltévedni. - nézett utánnam

Öt perc után tényleg kész volt. Úgyhogy ettünk. Néma csendben kábé. Elég kínos volt, szerintem mindkettőnknek.

Mikor kész lettünk, autómatikusan elindultam a két üres tányérral a mosogatóhoz

- Elmondanád, hogy mit csinálsz? - kérdezte unottan

- Öhm... Elmosogatok...?

- Hagyd csak. Feküdj le, holnap első óránk tesi, és szertárt takarítasz.

- De~

- Nincs kifogás, addig takarítod, míg teljesen tiszta nem lesz.

- Jó, de... Miért...?