Szabályok nélkül

7.

Életembe nem gondoltam volna hogy ennyi időt el lehet cseszi a ruha vásárlással.
Mikor oda értünk a bolhoz és beléptünk, nem hittem a szememnek. Ruha ruha hátán volt mindenütt. Minden féle színben, formában, mintában, anyagban és stílusban is volt. Így történt tehát, hogy fejenként 5-6 ruhával a kezünkbe rohangásztunk az üzletben. Szerencsétlen eladók meg próbálták segíteni nekünk. Mikor már mindenki kiválasztotta azt a pár darabot ami tetszett neki, jöhetett a próba. Mindenki felszenvedte magára a ruhákat, aztán le, és végül kiválasztotta a megfelelőt.

Annie egy világos kék V nyakú, hosszú ruhát választott, melynek pántjai a hátán keresztbe vannak.
Sasha ruhája szintén hosszú, zöld színű, kicsit fodros szoknya résszel. Felső része ujjatlan és csillogó.
Mikasa választása egy kissé extrémebb ruhára esett. Az egész ruha fekete, fűzős felső résszel, és térdig érő tül szoknyával.
Az én ruhám pedig vörös, mélyen dekoltált, pánt nélküli, hosszú szoknya részén comb középig érő hasítékkal.

Végre kilépünk az fűtött üzletből a kellemesen hűvös levegőre. Ennek örömére Annie azonnal rá is gyújtott. Szerintem az eladók is örültek hogy végre kimentünk a boltból. Mikor kifelé menet elmentünk mellettük hallottam hogy az egyik megkönnyebbülten felsóhajt. Hát jól van na, nem könnyű velünk.

Haza felé menet még elmentünk enni valamit, jó igazából csak beugrottunk a legközelebbi boltba és vettünk fánkokat meg sütiket. Út közben beszélgettünk és tömtük a pofánkat, vagyis nincs pofánk mert ugye a lónak van pofája...meg Jeannak.

Hamarosan különváltunk Sashatól és Annietól, ők mentek haza, mi meg Mikasaval hozzánk indultunk, mivel úgy döntöttünk hogy ma Mikasa nálunk alszik. Minek gyalogoljon szegény haza ilyen későn, ilyen sötétbe.

Mikor haza értünk lepakoltuk a megvételezett holmijainkat. Mikasa birtokba vette a fürdő szobát, addig én megírtam a házikat, és bepakoltam holnapra.

Miután mindketten lefürödtünk filmeztünk. Megettük a maradék egészségtelen szutykot amit vettünk hazafelé. Mikor vége lett a fasza romantikus filmnek egészen hajnali kettőig beszélgettünk. Reggel ez meg is látszott rajtam mert úgy néztem ki mint a mosott fos, de még sminkkel is. Viszont nem értettem hogy Mikasan hogy a francba nem látszott meg az hogy csak három órát aludt.

Ma kivételesen nem késtem a suliból. Mikasa folyton sürgetett, különben simán elkéstem volna. Az órák gyorsan a szünetek csiga lassúsággal teltek. Amúgy úgy általában semmi bajom a szünetekkel, de ma minden egyes percében a bál volt a téma. Hát igen végül is már csak két nap...

A délután is gyorsan eltelt, és szart se tanultam. Levi tuti lecsesz, bár mostanában még csak rám se nézett, szóval lehet hogy mégsem. Gyorsan fogat mostam, megfürödtem stb. Kivételesen időben lefeküdtem aludni, így másnap kipihentebben keltem fel.

A mai nap sem volt külömb a többitől, reggel szokásosan később érkeztem, de szerencsére Hanjival volt óránk aki ezt elnézi. Az órák nagy részét végig unatkoztam, a szünetekben pedig a telefonomat nyomkodtam, és zenét hallgattam ugyanis nyilván a holnapi bálról beszéltek a többiek amihez nekem meg semennyi kedvem sem volt. Már nagyjából odáig fajultak a dolgok, hogy annyira nem kívántam a többiek társaságát, hogy mikor Floch hozzám szólt, nem küldtem el egyből a picsába, hanem végighallgattam, és utánna küldtem el a picsába.

Délután tanultam egy keveset, pont annyit amennyi még nem elég semmire, viszont már pont időpazarlás. Ez után meg elmentem sétálni, és kiüríteni a fejem, meg rendeztem a gondolataim. Bedugtam a fülem, és elindítottam Lil Peeptől egy lejátszási listát a your favorite dressel kezdve. Elég sokan basztatnak vele, hogy őt hallgatom, de igazából én úgy vagyok vele, hogy nem kéne ebbe beleszólnia senkinek. Az én életem, azt hallgatok akit akarok, azt kezdek vele amit akarok, úgy baszom el ahogy akarom... Akinek meg ez nem tetszik megbaszhatja. Út közben sikeresen rám szakadt az eső is, szóval gyönyörűen megáztam, de igazából nem nagyon érdekelt. A fekete pulcsim kapucniját a fejembe húzva sétalgattam teljes nyugodságban a város emelkedőin, lejtőin. A gond ezzel egyedül csak az volt, hogy valamikor fél tízkor néztem meg újra a telefonom. Jött minimum negyven üzenetem mindenkitől, kivéve anyutól. Tőle vagy háromszor ennyi..

Ezzel a tudattal vettem hazafelé az irányt immáron sötétségbe, viszont eső nélkül.

Otthon megkaptam a "mi járt a fejemben, hogy tizenöt évesen elmegyek itthonról egy szál pulcsiban, szakadó esőben, úgy, hogy este tízkor allítok csak haza" satöbbi beszólásokat anyámtól. Viszont őszintén úgy éreztem, hogy erre a sétára volt most szükségem. Igazából fogalmam sincs miért, csak jól esett.

Este gyomorgörcsel aludtam el a kibaszott bál miatt. Kurvára semmi kedvem nem volt hozzá, és még csak el sem hívott senki. De komolyan, még Jean is volt akkora paraszt, hogy nem sajnált meg, hanem inkább elhívott valami hihetetlenül nagy idomokkal rendelkező tizedikes ribancot, elnézést lányt... És még Reiner meg Bertholdt is voltak olyan kedvesek, hogy végső elkeseredéseükbe poénból egymással mennek.

Egész éjjel forgolódtam, szóval nem aludtam valami sokat. Az alváshiányomat délelőtt sikerült bepótolnom, szóval valamikor dél körül keltem fel. A délután nagy része sajnos hamar eltelt, mert végig valami sorozatot néztem, amire nagyon ráfüggtem a délután alatt, szóval rendesen fájdalmas volt megállítani, és felvenni a telefonomat amin mellesleg Mikasa keresett

- Akira, légy oly szíves és told ide a képed a suliba, ha másért nem, legalább, mert megvetted azt a rendkívül ízléstelen sötétben is világítós faszom vörös ruhát amit máshova úgy sem vennél fel - szólt bele köszönés nélkül a telefonba Mikasa, mire megnéztem az időt. Szokásomhoz híven tíz perc késésben voltam

- Baszki, sietek - nyomtam ki a telefont, és elkezdtem kapkodni. Valahogy magamra erőszakoltam a - Mikasa szerint szörnyű - piros ruhámat. És ekkor döbbentem rá, hogy egy darab alkalomhoz illő cipőm sincsen, szóval jobb ötlen híján felkaptam a fekete magasszárú Conversem

- Elvigyelek? - kérdezte anyu az ajtónál támaszkodva

- Megtennéd? - néztem rá egy apró mosollyal. Igazából mióta elkezdődött a gimi eléggé megváltozott a kapcsplatunk, nem feltétlenül a jó irányba, szóval így is történt, hogy egész út alatt két szót beszéltünk egymással.