Szabályok nélkül

3.

Ma kialudtabban ébredtem mint tegnap. Viszont mivel tegnap olyan gyorsan aludtam el, hogy nem volt időm megnézni az órarendem, így ma reggel tanulmányoztam át és rádöbbentem hogy a mai nap az valami katasztrófa. Fizika az első óra, az utolsó pedig tesi. Tehát Levi tanár úrral kezdődnek és végződnek az órák. Tch, kurva jó. De hát nem volt mit tenni, gyorsan felöltöztem. A csodálatos outfitem nem állt másból, mint egy világos kék a térdénél kikoptatott farmerből és egy fekete ujjatlan haspólóból. Már így is késve indultunk meg, viszont még vissza is kellett mennem a faszom váltó cipőért. Gyorsan felkaptam egy new yorkeres szatyrot és bele gyömöszöltem az első cipőt ami a kezembe akadt. Mellesleg a fehér össze irogatott és firkált conversem volt az. Miközben sétáltunk Erennel, észre vettük Anniékat a dohány boltnál. Hogy mit kerestek ott az kész rejtély, de eléggé füstölgött a fejük. A dombon haladtunk felfelé, megjegyzem elég lassan. Eren maga volt a szenvedés fogalmának megtestesítője. Belém kapaszkodva vonszolta magát és a táskáját egészen az iskola kapujáig. Már éppen fellélegeztünk, mikor Annie (aki egyébként a dohányboltnál csatlakozott hozzánk) megnézte az időt.
- A büdös picsába 5 perce becsengettek! -kiáltott fel.
Erre Eren egy olyan cifra káromkodás sorozatot mondott, hogy még magam is meglepődtem. Ezután megkezdtünk ész nélkül rohanni. A terem ajtajánál megálltunk és megkezdődött az én kopogok te beszélsz dilemma. Egy csomó ideig veszekedtünk, hogy kinek jusson a magyarázkodás szerepe. Végül én hirtelen felindulásból egyszerűen csak bekopogtam a terembe, remélve hogy Erenék megoldják a többit. Hát, nem így lett...
Ahogy benyitottam minden szempár rám szegeződött, köztük Levi tanár úr acélkék íriszei is. Hátra fordultam és segítség kérően néztem Anniera és Erenre. Vagyis csak néztem volna, mivel hogy ameddig mindenki rám figyelt, ezek a köcsögök cserben hagytak és a helyükre sunnyogtak.
- Elnézést kérek tanár úr a késésért. - mondtam miközben gyilkos pillantásokat vetettem Anniékra.
- Ülj a helyedre és ha még egyszer késel nyakon baszlak! - teremtett le Levi.
Így is tettem villám gyorsan leültem Eren mellé és tiszta erőből sípcsonton rúgtam. Erre Eren majdnem felkiáltott, de türtőztette magát nehogy Levi rászoljon. Én kis naív azt hittem Levi tanár úr nem csesz le jobban.
- Akira, Eren, Annie vegyetek elő egy papírt, öt kérdésre kell válaszolnotok írásban.- utasított minket a tanár úr.
- De hát ez az első fizika óránk, még nem is vettünk semmit!- kezdett méltatlankodni Eren.
- Kussolsz Jäger, mondtam valamit! - kezdett fogyni a türelme Levi-senseinek.

Nem is kellett kétszer mondani, mindegyikünk gyorsan elővett egy lapot, és már írtuk is le a tábláról azt az öt feladatot. Nem volt nehéz egyáltalán, mindegyiket vettük már általánosban.

Volt benne ilyen sebességszámítás, elekromos áram, különböző erők, stb... Szerintem nagyon egyszerű volt, de mondjuk erről Eren teljesen máshogy vélekedett...

Nekem erre az egészre alig kellett három perc, de Erennek tíz perc alatt sem sikerült befejeznie. Én próbáltam neki segíteni, de sajnos menthetetlenül hülye. Meg mellesleg addig próbáltam figyelni Levi tanár úrra, mert a fizika az egyetlen tantárgy ami érdekel. Ennek ellenére azért majdnem mindenből ötös, vagy legalább négyes vagyok.

Az óra további része egész érdekes volt. Átlapozgattuk a könyvet, meg minden. Aztán a sensei közölte velünk, hogy kurvára nem ebből fogunk tanulni, mert szerinte faszság. Hát jó, elbasztunk erre egy órát...

Szünetben odamentem a többiekhez. Eddig nem nagyon ismerkedtem az új osztálytársaimmal, el voltam én Erenékkel, de mivel ők is odamentek már a többiekhez, gondoltam itt az ideje nekem is.

- Sziasztook! - köszöntem kissé zavartan.
- Áh, szia! - szállt le a padról egy fekete hajú fiú. Egész kedvesnek tűnt. - te vagy Akira igaz? - kérdezte mosolyogva.
- I~ igaz
- Én Bertholt vagyok~ - kezdte, de a mellette lévő, furcsán lóra emlékeztető arcú fiú leugrott a padról, majd átvette az irányítást.
- Áhh, Akiraaa! - karolta át a vállamat mint valami régi ismerősnek. - Ahogy látom a tanár úr nagyon kinézett magának - nézett rám perverz mosollyal.
- Akkor menj el szemészetre - mosolyogtam, majd levettem magamról a kezét. Erre csak gúnyosan, és magabiztosan felnevetett.
- Egyébként Jean vagyok. - moslygott magabiztosan miközben a kezét nyújtotta. Én nem reagáltam rá különösebben, csak lepillantottam a felém néző végtagjára, majd visszanéztemba fiúra, pontosabban Jeanra.
- Oké - vontam meg a vállam
Gondolom arra várt hogy majd kezet fogok vele, ezért mikor ezt nem tettem elég bárgyú fejet vágott. Végül ismét elnevette magát és össze borzolta a hajamat. Hülye ló, nincs tisztában vele hogy milyen nehéz valami elfogadható állapotba beállítani. Végül mielőtt megtéptem volna megszólalt a csengő, így menekült meg Mr. Lópofa.

Az órák hamar elteltek, de aztán jött a tesi. A nagyon nem várt tesi. Mikor átöltöztünk lementünk a tesi terembe. Levi tanár úr már várt ránk.
-Ma kosarazni fogtok. Akira, gyere segíts kihozni a szertárból a labdákat. A többiek addig alkossanak párokat. -adta ki az utasításokat Levi-sensei.
- Naa hallotad, menj segíts neki- nézett rám perverzen Mikasa és Annie.
Én vörös fejjel, a középső ujjamat "nőiesen és diszkréten" felmutatva nekik, mentem idegesen Levi tanár úr után.

Bepakoltuk a labdákat egy nagy kosárba. Már csak kettő volt. Egy a földön és egy a matracokon. Mikor lehajoltam a földön levőért Levi-sensei véletlenül neki ment a derekamnak.
- Óra után várlak a tanáriban. A fizika dogákkal kapcsolatban kéne megbeszélnem veled valamint. -mondta.
Én a vörös egyik nagyon sötét árnyalatában pompázó arccal (hát na, azért mégiscsak nekem jött) bólintottam, majd elindultam az utolsó labdáért. Ezzel egy időben Levi is. Én viszont vagyok olyan ügyes hogy elbaszódok az egyik matracon, bele kapaszkodtam Levi tanár úrba, de ő nem számított erre. Elvesztette az egyensúlyát és velem együtt esett a matracokra. Pár pillanatig meredten bámultuk egymást. Feje olyan 5cm távolságra volt az enyémtől, alkarjával támasztotta meg magát, amik a két vállam mellett helyezkedtek el. A történtek valószínűleg őt is hirtelen érték, mivel akkor eszmélt csak fel a sokkból mikor én elfordítottam a fejem. Mikor észbe kapott feltolta magát, így alkarja helyett a tenyerén támasztotta magát. Gyorsan fel akart állni a földről, de nem volt elég gyors. Ajtó nyikorgást hallottam, oda néztem és megpillantottam Eren döbbent arckifejezését. Értetlenül kapkodta a fejét köztem és Levi tanár úr között.
-Ez nem az aminek látszik...-kezdtem volna megmagyarázni a helyzetet. Eren azonban egy bocsánat félét motyogva kiment a szertárból.
Letoltam magamról Levi-senseit és rohantam Eren után. Hátha még nem mondta el senkinek.