Szabályok nélkül

10.

Másnap mikor felkeltem nem tudtam hol vagyok, és nem csak azért mert sokat ittam hanem azért is mert egy számomra ismeretlen szobában ébredtem. Rögtön fel is ültem ami rossz döntés volt mivel olyan baszottul el kezdett fájni a fejem, hogy egyből vissza feküdtem akaratlanul. Így fekve körbe néztem a szobában és megállapítottam hogy az egész kis ivós csapatunk ott fekszik. Az éjjeli szekrényen lévő órából megtudtam hogy már dél is elmúlt.

Ez után valahogy fel erőszakoltam magam a földről mindenféle fizikai fájdalmakat mélyen elnyomva magamban. Viszont ahogy felálltam majdnem össze is burultam, úgyhogy szerencsére a mellettem lévő szekrénynek még pont neki tudtam támaszkodni. Elindultam szépen lassan ki a szobából. Ahogy a folyosóra értem kezdett ismerőssel válni a hely. Végül kiértem a konyhához és megláttam imádott ofőmet, aki most eléggé hozzájárult a legnagyobb lelki fajdalmamhoz.

-Jó reggelt kölyök! - köszönt a szokásos, unott hangján, mire én megforgattam a szemem. Nem terveztem neki válaszolni, de nem is tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Nekidőltem az ajtónak és tanácstalanul, és egyaránt mérgesen meredtem rá.

-Nem vagy éhes?- tolt elém egy tányér rántottát amit meglátva egyből öklendezni kezdtem.- Oi kölyök ne ide hányj, ott a wc. -mutatott az említett helység felé.
Gyorsan be is rohantam az ajtón és vagy 20 percig görnyedtem a wc fölött.

-Jól vagy?-kérdezte a tanár úr amint kijöttem az ajtón. Ezt a kérdést csak egy "pusztulj ki,, pillantással jutalmaztam. Szerinte mégis hogy vagyok?! Tegnap öntudatlanságig ittam magam, és az előbb rókáztam tele a klotyót, ja valószínűleg jól vagyok.

-Jó reggelt! - köszönt a konyhában megjelenő Jean. Én erre oda futottam hozzá, és megöleltem, végül is ha már eljátszuk hogy együtt vagyunk valamivel igazolni is kéne.

-Már dél is elmúlt. - vetett a pacira egy szúrós pillantást Levi.

-Maga is így köszönt.- védtem Jeant, miközben tovább ölelgettem őt.

Tudom, nagyon éretten viselkedtem ismét, de abban a pillanatban másra nem tudtam gondolni, csak a tegnap estére. Nagyon fájt amit Levi-sensei tett, úgyhogy most megpróbálok valahogyan visszavágni...

Lassan mindenki felébredt, és megpróbálta realizálni, hogy hol van, meg hogy egyeltalán mi történt az este. Amíg többiek nagyjából életet leheltek magukba, aztán összekészülődtek és elindultak haza, addig én elmondtam Jeannak, hogy mi a helyzet.

- Szóval te is láttad mit tett tegnap a sensei, ugye? - kérdeztem kissé mániákusan

- Igen, az osztályból a többség látta - felelte, mintha ez olyan egyértelmű lenne...

- Akkor elmondom mi lesz. Mivel bírlak, és az egyik legjobb barátom vagy, így téged kérlek meg, hogy segíts féltékennyé tenni. Nem kell semmi különöset csinálnunk, csak... Érted, eljátszuk, hogy együtt vagyunk... - néztem félre a mondat végére, és reménykedtem, hogy belemegy.

- Állj, állj, állj. - szólt közbe - Ha jól értelmezem, akkor most mivel a sensei mást szeret ezért, hogy féltékennyé tedd el kell játszanunk, hogy járunk.

- Pontosan

- Aha, kicsit sem gyerekes. - jegyezte meg magának. - Szóval én ezért mit kapok cserébe? - Tért egyből a lényegre

- Öhm... Velem lehetsz? - mondtam elég magabiztosan, mintha ez egyértelmű lenne

- Akira, te ezt komolyan gondoltad?? - kérdezte már egy kicsit hangosabban

- Igen!! - feleltem kb ugyanolyan hangnemben

- Hát jó, legyen - mosolyodott el végül. - De csak hogy tisztázzuk... Azt csinálok amit akarok ugye? - kérdezte egy perverz vigyorral. Sajnos már válaszolni nem tudtam, hiszen a sensei épp akkor csapta ki a szobaajtót.

- Oi, kölykök, nem mintha el szeretnélek titeket innen zavarni, vagy valami, de csak közölném, hogy már mindenki elment... - mondta mint egy finom célzást.
Bólintottam és megindultam az ajtó felé.

- Akkor megegyeztünk.- húzta ismét perverz vigyorra a száját a drága paci kamupasim. Kiment a szobából, de miközben elhaladt mellettem rácsapott a fenekemre. Szóval így értette hogy azt csinál amit akar. Levi-sensei gyanakodva bámult rám, és amint ezt észre vettem rohantam is Jean után.

Hétfő reggel arra keltem hogy csörög a telefonom. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és megnéztem ki keres fél hatkor.

-Szia Jean!- vettem fel

-Szijjaaa béébiiii! - kiabált bele a telefonba - Megyünk együtt suliba?

- Persze

- 7:30 ra nálatok leszek

Miután letettem a telefont villám gyorsan el készültem. Sikerült kiválasztanom egy olyan ruhát ami nem kurvás, de mégis olyan hatása van mintha nem tört volna le a Levios dolog.

Jean pontosan érkezett és miután vállamra kaptam az iskola táskám undultunk is. Az úton végig fogta a kezem, annak ellenére is, hogy szóltam neki, hogy igazából leginkább csak akkor kell ezt eljátszanunk, ha Levi-sensei esetleg a közelben van. Mindegy ő ragaszkodott hozzá. Mellesleg elég nehezen akart ez összejönni, mivel nagyjából a válláig érek csak, így nem tudjuk normálisan megfogni egmás kezét, szóval kicsit fel kellett emelnünk elől, de azért megoldottuk.

Nagy nehez felmásztunk a sulihoz vezető dombra, és be is értünk

- Hé kölyök, korán vagy - hallottam az ismerős hangot, ami imádott ofőnkhöz tartozott
- Tch... - hagytam inkább szó nélkül, és leültem a helyemre rajzolgatni.

Az idő elkezdett egyre gyorsabban telni, én meg elkezdtem egyre jobban érezni magam a paci fejű barátommal. Jó érzés volt vele végig menni a folyosón, úgy hogy amúgy mindenki minket nézett. Az elkövetkezendő napokban-hetekben leginkább (főleg a tizedikeseknél, és a másik osztályba) mi voltunk a téma. És amiket rendszerint csináltunk az még csak olaj volt a tűzre. A folyosón kézenfogva járkáltunk. Sokszor megöleltük egymást, csak a keze a derekamról álltalában mindíg lejjebb vándorolt, és ez nekem nem kicsit volt kínos. Néha adott nekem Jean random puszikat is...
Legutóbb fizika előtt csak hogy mégjobban felbasszuk Levi senseit bennt maradtunk a teremben, és úgy beszélgettünk, hogy végig az ölében ültem. Amúgy az is kínos volt, de jó volt látni egy picit idegesen a tanár urat.

- Khm.. Szeretném veletek közölni, hogy ez még mindíg egy iskola. - Szólalt meg az előbb említett személy fel se nézve a tantervből.

- Elnézést tanár úr, akkor ki is mennénk - mondtam mosolyogva. Egy részt azért, mert jó volt így látni, más részt meg ez a mosoly nyilván kamu volt ...félig.
Ezeken kívül még sokszor vonszoltam be a lánymosdóba is, a másik osztályba lévő kurvák legnagyobb örömére. Az egyik alkalommal éppen jöttünk ki, és pont lent voltunk az aulában. Én háttal a falnak támaszkodva néztem fel a majdnem 190 cm magas pacira, aki éppen hozzám beszélt.

- Ott jön a sensei, Petrával. - szakítottam félbe, mikor megláttam őket egész távol még.

- Ahh, most mi legyen? - pillantott hátra.

- Hát nemtudom, szerintem már így is eléggé felbasszuk őket - húztam félmosolyra a számat.

- Megcsókolhatlak? - kérdezte a semmiből, tök komolyan, végig a szemembe nézve.
Én erre nem tudtam mit mondani, úgyhogy csak nyeltem egyett, és a szeméről a szájára tévedt a tekintetem.
Egy kis idő után egy aprót bólintottam, és megfogtam mind két kezét. Ő egy kicsit közelebb, és lejjebb hajolt én pedig lábujjhegyre álltam, és lassan lehunytam a szemem. Végül lassacskán megszűnt a köztünk lévő távolság. Ő a nyelvével feltérképezte belülről kábé az egész számat. Nem tartott olyan egetrengetően sokáig, de azért nem is csak egy kis pillanat volt. És most teljesen őszintén még egy kicsit élveztem is...