Szabályok nélkül

14.

Ezután a két mondat után ismét ráhajolt a számra egy újabb csókba hívva. Elvesztem a pillanatban, minden egyes érintése belém ivódott ahogy ujjával végig simított az arcomon vagy épp a hajamba túrt, ahogy mellkasa az enyémhez simult és szaporán emelkedett fel és le. Teljes más volt mint amikor Jean csókolt meg, sokkal több érzelem volt benne. A sokktól kissé remegő kezeimet lassan a tarkójához vittem, és közelebb húztam magamhoz. A szobában hirtelen ugrott a hőmérséklet nagyjából a duplájára. Azt hittem ott pusztulok meg a melegtől, pár izzadság csepp is megjelent a homlokomon. Azonban nem akartam, hogy ez a pillanat bármikor véget érjen. Én újra utat engedtem Levi nyelvének, aki feltérképezte vele az egész számat. A kezeivel kiszedte a pólómat a nadrágomból, és a csupasz derekamra helyezte őket. Ettől egy kellemes kis borzongás futott végig a testemen, és csak még jobban akartam az érintését. A kezeim lassan a mellkasára vándoroltak, míg az ő egyik keze egy kicsit lejjebb tévedt. Végül a combomon állt meg, amit felemelt, engem pedig még jobban a falhoz nyomott, és hozzám simult. Erre kiszakdt belőlem egy nyögés, ami még hevesebbé tette Levit.
Istenem, hogy ez a férfi milyen jól csókol!! Fél év után végre megtörtént. Nagyon boldog voltam, nem akartam, hogy vége legyen. De sajnos semmi jó nem tart örökké. Ahogy ez se. Levi lassan eltávolodott tőlem, és a szemeimbe nézett.

- Akira, ezt most fejezzük be. Nem szabad, nagy bajba kerülhetünk, ha valaki megtudja.

Ilyen nincs. Miért kell elcsesznie a pillanatot? Nem lát senki. Legalább most az egyszer ne aggodalmaskodjon, és ha tényleg nem akarja ezt akkor legalább most az egyszer legyen egy kicsit több mint a tanárom.

- Nem érdekel. - húztam közelebb magamhoz, nem akarom hogy vége legyen.

Újból megcsókolt, de mostmár kevésbé hevesen mint az előbb. Sajnos semmi jó nem tart örökké, bármennyire is szeretné az ember. Miután elváltunk egymástól mélyet sóhajtva kijelentette hogy elmegy fürdeni. Egy törölközőt felkapva el is indult a fürdőszobába, egyedül hagyva engem az üres nappaliban a gondolataimmal.

Egész eddig erre vártam, most miért érzem úgy mégis hogy ez rohadtul nem helyes és nem szabadott volna?

Egy csomó ideig álltam a nappali közepén. Már vagy fél óra is eltelhetett, gondoltam meg kéne nézni mi lehet vele, lehet elcsúszott, beverte a fejét és meghalt. Tragédia lenne. Elindultam a fürdő felé, de amint közelebb értem hallottam ahogy elzárja az eddig csobogó vizet, így inkább vissza fordultam. A nappaliba vissza érve elfeküdtem a kanapén. Aludni akartam, de ez az ember egy rohadt jégveremben lakik. Bementem a szobájába és elvittem az egyik takarót az ágyról, majd a kanapéra vissza térve, betakarózva már megfelelő volt a hőmérséklet ahhoz hogy el tudjak aludni.

Reggel mikor felkeltem hirtelen fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok. Felültem a kanapén és ekkor körvonalazódtak bennem a tegnap este történtek. Vörös fejjel pattantam fel a kanapéról, amikor meghallottam ahogy Levi kimért léptekkel közeledik felém. Pár méterre tőlem megállt, és közönyösen rám nézett.

- Kölyök, ha felkeltél, menj haza és öltözz át, én most elmentem. - indult meg az ajtó felé, mire én azt hiszem, csak bólintottam egyet - És nehogy elkéss! - nézett vissza az ajtóból.

Én csak megforgattam a szemem, majd elgondolkodtam. Komolyan ott hagyott a saját házában? Egyedül?? Bármit csinálhatnék. Mondjuk úgy se csinálnék semmit, hiszen elég unalmas a háza. Na meg már így is késésben vagyok, és még haza is kell mennem... De azért na. Ki csinál ilyet?

Tch, és már megint kölyöknek hívott. Akkor hívott így, mikor éppen ignorált... Tegnap este legalább a nevemen szólított. Ha visszagondolok, újra életre kelnek a pillangók a hasamban. Ami elég fura, hiszem miután otthagyott, azt hittem meghaltak.

Na szóval hazamentem, és szerencsémre nem volt otthon anyám. Itt hagyott három napra. Vagyis elvileg valami üzleti úton van, de tudja a faszom. Itt hagyott.
Otthon gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, aztán el is indultam az iskolába. Mondjuk még így is késtem tíz percet, de Levi, elintézte egy gyilkos tekintettel, meg azzal, hogy üljek le, mert szeretne órát tartani. Ne már!!! Eddig legalább annyi figyelmet fordított rám, hogy lecseszett, ha elkéstem. Nem mintha nem lennék meg nélküle, de nemár, hogy most még csak ennyire sem érdeklem?

Óra után megvártam amíg mindenki kimegy, és én bent maradtam Levijal a teremben.

- Most ezt miért? - kérdeztem hirtelen felindulásból, arra célozva, hogy megint miért ilyen hideg velem. Tegnap végre úgy éreztem, hogy talán megtört a jég, de nem. Megint ilyen...

- Nem fog ez így menni, értsd meg. Szeress másba.

- Nem lehet csak úgy csettintésre másba szeretni!

- Tudom... - sóhajtott fel lemondóan.

- Dehogy tudja, honnan is tudhatná. - Levi már épp válaszolt volna erre a csodálatos megnyilvánulásomra, de félbe szakítottam egy újabb kirohanással.

- Ez akkora egy faszság! - vágtam a fejéhez kicsit kiakadva.

Erre már nem mondott semmit, csak határozott léptekkel elindult felém. Egészen a falig hatráltam tőle. Amikor már a hátam neki ütközött a falnak és nem tudtam tovább hátrálni felnéztem a tőlem maximum két három méterre lévő tanáromra. Arcát fűrkészve láttam rajta hogy ő is kissé ideges. Közben oda ért hozzám, kezét a vállam fölött a falnak támasztotta, elzárva ezzel a menekülő utat.

- És még maga mondta hogy Jean szórakozik velem. - mondtam szemforgatva.

Egyik kezével az arcomnál fogva maga felé fordított, így már kénytelen voltam rá figyelni. Vészesen közel hajolt hozzám, ettől még hevesebben kezdett verni a szívem.

Ekkor Hanji benyitott megzavarva a felforrósodott hangulatot. Amint meglátott minket csípőre tett kézzel megállt az ajtóban, és rosszallóa nézett felénk.

- Neked nem a kirándulást kéne szervezned? - kérdezte Levi miközben szúrós pillantásokat vetett felé.

- Tch, azt csinálom - válaszolt idegesen, miközben kissé eltávolodott tőlem.

- Azt látom, csak szerintem nem arra kirándulsz amerre kéne. - forgatta a szemét Hanji - Az ég szerelmére hagyd már békén szerencsétlen gyereket. - fűzte hozzá miután látta hogy Levi még mindig túlságosan közel áll hozzám.

- Khm, én azt hiszem megyek. - jelentettem ki és gyorsan ki slisszoltam az ajtón mielőtt elfajultak volna a dolgok.