Szabályok nélkül

12.

Egész órán Marcoval ismerkedtünk. Jean viszont elég furcsán viselkedett. Mikor Marco odajött a padunkhoz Jean kissé remegő kézzel fogott vele kezet. Nem szokott remegni a keze, hiszen Jean egy olyan ember akinek rengeteg önbizalma van és magabiztos is. Viszont ez a mostani viselkedés egyáltalán nem vall rá. Egész órán a hátsó padban ült és a füzetébe cirkálgatott. Nem tudom mi lelte, óra után meg akartam kérdezni hátha valami baja van, de nem volt rá lehetőségem ugyanis amit kicsengettek ő felkapta a cuccait és kirohant a teremből.

Ez mondjuk azért is volt furcsa, mert a következő óra töri volt, ahol témazárót írtunk. A téli szünet előtt az egész osztály egy emberként könyörgött Mr. Szemöldöknek, hogy szünet után, azaz most írjuk meg. Erwin-sensei nagy nehezen belement, de így utólag rossz döntés volt. Természetesen senki sem töltötte azzal a téli szünetét, hogy történelmet tanuljon, és így a két hét alatt csak még jobban elfelejtettük azt, amit már egyszer elméletben megtanultunk...

Szóval óra előtt ment a szokásos pánik, hogy senki nem tanult... Tch, Marco szerencsés, ő ezt az előző sulijába már megírta.

- Valaki!!! Melyik anyagrészből kell puskát írnom?? - ordibálta Sasha az idegösszeomlás határán.

- Amelyiket legutóbb vettük te idióta! - ordította vissza neki Connie. Még jó, hogy közvetlen mellette állt.

- Hülyék, ez egy témazáró, az összesből írunk, amit eddig vettünk! - mondta nekik Reiner

- Jean, nem tudom mi a bajod, de légyszi tartogasd óra utánra, mert most kell a segítséged! - ráztam a vállát elég idegesen

- Én sem tanultam, nem tudok segíteni... - mondta elkeseredve

- Szedd már össze magad! - kiabáltam, majd jó erősen belerúgtam a sípcsontjába - egy pillanatig sem gondoltam hogy tanultál, csak tudom, hogy te jól tudsz puskázni

- Jó jó jó, nyugi! Mondom a trevet. Beülünk legelőre, mert Mr. Szemöldök úgy is a hatsó idiótákra fog figyelni. Én már felírtam mindent a lábamra, és onnan le tudjuk nézni.

- Ez a nagy terv? - néztem rá kérdőn

- Tudsz jobbat?? - kelt ki magából Jean

- Meg fogunk bukni!! - néztem fel drámaian a plafonra, viszont nem volt több időnk kitalálni valami jobbat, mert a csengő közbeszólt.

Erwin-sensei úgy kezdte az órát, hogy szét ültetett mindenkit, így természetesen az összes terv használhatatlan volt. Akinek nem volt puskája az megszívta. Én is így jártam, mikor Erwin mondta, hogy üljek el Jean mellől. De szerencsémre Historia mellé ültetett. Így talán össze tudok kaparni egy kettest... Jean mellé Marco került, akinek nem nagyon volt feladata, így egész órán unatkozott. Jean viszont ahogy elnéztem teljesen zavarba jött...

Historianak összesen húsz percébe telt megírni, úgyhogy utánna segített nekem. Igazából a segítség az volt, hogy kicseréltük a két dolgozatot, és megírta helyettem. Én őszintén erre nem kértem meg, azért sem, mert szerintem feltűnő lett volna, hogy nem én írtam, de ahogy elnéztem Historiát, elég jól tud betűket hamisítani.Egészen hasonlított az én írásomhoz. Pont csengetésre lett kész. Egyébként a tézé alatt, Erwin elvette Connietól a telefonját, Reiner lebukott a puskájával, ezért megette, hogy ne lehessen bizonyítani, hogy egyeltalán létezett, Eren is lebukott, Floch pedig beköpte Bertholdtot...

- Na hogy ment? - mentem oda már a folyosón a paci fejű barátomhoz

- Egész jól. Marco segített... Kedves - mondta, de láttam, hogy megjelent egy kis pír az arcán

- Bejön neked Marco? - kérdeztem hirtelen felindulásbó

- Mi?! Nem! Hülye! Mikasa jön be, meg te... - tagadta

- Rosszul hazudsz Jean. Nagyon rosszul.

- Igazán?! - kiabálta, majd közelebb húzott magához, és egyszerűen megcsókolt, mintha mi sem lenne természetesebb.

Először meglepődtem, de végül viszonoztam. Ez elég önzőn hangozhat, de ezzel a csókkal próbáltam elfelejteni a senseit. Legnagyobb bánatomra nem sikerült, hiszen mikor Jeannal elszakadtunk egymástól, láttam, hogy Levi csalódottan rám néz, majd elmegy. Vajon hányan láthatták még? Ezen gondolkoztam, miután bocsánatot kértem Jeantól, majd elrohantam Levi-sensei után. És őszintén fogalmam sincs miért. Úgy éreztem, hogy megcsaltam, pedig még csak együtt sem vagyunk. És nem is lehetünk...

- Sensei!! - kiáltottam, mikor megláttam. Azonban amint oadértem, megfogta a csuklóm, és berántott ez egyik terembe. Becsukta az ajtót, majd megszólalt.

- Múltkor már szóltam, mi nem volt világos? - nyomott a falhoz, és annyira közel jött hozzám, hogy szinte éreztem a leheletét.

- Tch, ez az én magánéletem... - mondtam elhaló hangon a száját nézve, miközben azon gondolkodtam, hogy milyen lehet megcsókolni... Én is teljesen hülye vagyok az biztos.

- Igen, és nem szeretném, ha bajod esne! Egy órával ezelőtt vallott szerelmet egy másik lánynak nem rémlik? Te meg ilyennel szeretnél járni? - akadt ki már teljesen.
Végül erőt vettem magamon, és kimondtam amit gondoltam...

- Maga ugyan ezt csinálta, sensei! Jobban belegondolva kezdem már sajnálni Petrát... Tényleg vele mi lett?

- Ne tereld a témát kölyök!

- Miért csak az én szerelmi életemmel kell foglalkozni?
Erre azt hiszem valamit szeretett volna válaszolni, viszont ekkor Hanji-san kicsapta az ajtót, ezzel félbeszakítva a vitánkat

- Nem láttam semmit!! - takarta el hirtelen a szemét, majd ugyanazzal a lendülettel ki is ment.

Erre Levi kissé hátrébb lépett, így én gyorsan ki tudtam menekülni Hanji után, de már nem találtam sehol. Rohadt jó hogy a mai nap az összes tanár után rohangászhatok magyarázkodás céljából. Sajnos a következő óránk pont Hanjival volt aki óra után természetesen beszélni akart velem. Ki gondolta volna.

Miután az utolsó gyerek is össze szedte a cuccait és ki vonszolta a seggét a teremből azonnal Hanjihoz fordultam.

- Ez nem az volt aminek látszott!!

- Persze, persze, elhiszem. De ha az lett volna aminek láttszott akkor nem hiszem, hogy jó lenne ezt folytatni vagy legalábbis nem az iskola területén.

- De tanárnő higgye el tényleg nem történt semmi.

-Nyugi nem fogom elmondani senkinek. - Zárta le a vitát és ment ki a teremből.

A kínos beszélgetés után már csak igyekeztem túlélni a maradék órát, hogy aztán végre haza mehessek. És neki kezdjek a szokásos semmittevésnek.

Éppen a szobámba gubbasztottam, amikor Eren hívott. Gyorsan fel is vettem hiszen legalább addig se halok meg az unalomtól.

- SZIIIAA! - Üvöltött bele a telefonba, ezzel részleges halláskárosulást okozva nekem.

- Baszki Eren, szia, nem kell üvölteni.

- Jó jó bocsi na. Deee az van hogy véletlenül töri utáni szünetbe láttam hogy Levi-sensei berángat egy terembe... - Erre én egy melyet sóhajtva jeleztem hogy nem nagyon akarok erről a témáról bővebben beszélni, de ő ezzel mit sem törődve folytatta. - Szóval... meghúzott?

- NORMÁLIS VAGY? - Keltem ki magamból teljesen. - Bocs hülye kérdés NEM VAGY NORMÁLIS. ÉS JA VALÓSZÍNŰLEG A SULI KELLŐS KÖZEPÉN EGY TEREMBE AZ ÖT PERCES SZÜNETBE MI?

- Naa hé nyugi nem kell úgy kiakadni. - Próbált nyugtatni de nem érdekel kinyomtam a hívást a francba.

Pár másodperccel később ismét csörgött, én pedig ingerülten kaptam fel.

- Már megmondtam Eren hogy nem. - mondtam de legnagyobb meglepetésemre Jean szólalt meg teljesen értetlenül.