Szabályok nélkül

17.

Reggel hétkor arra ébredtem, hogy egy pohár vízben fuldoklok.

- Ti normálisak vagytok?? És ha szívrohamot kapok?

- Konkrétan tíz perce ordibálunk neked, hogy keljél fel.

- Tch...
Mikor kimentem a tegnap esti buli helyszínére (természetesen egy jó erős fejfájással, és életkedv nélkül), láttam, hogy a fiúk már javában pakolnak. Reiner és Bertholdt konkrétan egy tükör ragasztóval próbálták megjavítani a polcot. Honnan szedtek olyat??
Engem azonnal megcsapott az a tömény alkohol és cigi szag, szóval egyből kinyitottam az összes létező ablakot. (Ki engedte meg Annienak, hogy itt bent dohányozzon?) Mikor bementem az én szobámba, hogy ablakot nyissak, megláttam az ágyam, és onnantól egy gondolat nem hagyott nyugodni. Csak remélni tudtam, hogy Ymir és Christa nem az én ágyamban feküdtek le. De azért leszedtem az ágyneműmet, és beraktam a mosógépbe. Ott pedig megláttam, hogy a fürdő is hogy néz ki. Ott is gyorsan rendet raktam, mintha mi se történt volna, majd ki mentem a többiekhez a nappaliba. Reinerék éppen akkor fúrták fel a polcot. Nagyon imádtam őket abban a pillanatban. Gyorsan kitakarítottunk mindent, és jobb is volt mint új korában.

- Köszi szépen, hogy segítettetek - mosolyogtam a barátaimra, mikor indulni készültek

- Nincs mit - mosolyogtak vissza, majd leléptek. Mikasa még nálam maradt, így Erennel egy csókkal köszöntek el egymástól. Nagyon cukik voltak. Bementünk a szobámba, és hanyatt feküdtünk az ágyamon.

- Húzd el a függönyt kérlek, meghalok most a fénytől - néztem Mikasara.

Aprót bólintva elhúzta a függönyt, majd elterült mellettem az ágyon. Az ágyneműm még mindig a mosógépben próbált megtisztulni az éjszaka rákerült piától és még ki tudja mitől.

- Akkor most Erennel együtt vagytok? - kérdeztem rá bár eléggé nyilvánvaló volt.

- Igen -vágta rá Mikasa egy levakarhatatlan mosoly kíséretében. - De ugye tudod hogy cserébe össze hozunk Levial.

Erre csak szenvedve hasra fordultam és belefúrtam a fejem a matracba, közben azt motyogva hogy Levi egy köcsög.

- De még mekkora köcsög. Kirándulás után egyből dogát fog íratni. - háborodott fel Mikasa.

- Azt se tudom miből írunk. - szenvedtem tovább a matracon.

- Nyugi, te jó vagy fizikából. Meg amúgy is, ha szépen, nagyon szépen megkéred biztos segít neked a tanár úr. - húzta perverz mosolyra a száját.

- Szállj ki a magán életemből!

- Szóval Levi a magán életedhez tartozik?

A válasz adástól a telefonja csörgése mentett meg. Mivel a szülei már várták, szép lassan ő is haza ment, de előtte még megesküdött, hogy ha törik ha szakad ő össze fog hozni engem Levial. Hát erre kíváncsi leszek.

A hétvége további része eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy vasárnap elmentünk Mikasaval fürdőruhát venni. Sikerült neki rábeszélnie egy olyan darabra amiben hatalmas ribancnak érzem magam, viszont Mikasanak meggyőződése hogy ezzel biztosan elcsabitom majd Levit.

Hétfő reggel a vasút állomásnál gyülekezetünk, ugyanis valószínűleg vonattal olcsóbban sikerült megoldani az utazást.

Eren és Mikasa az utcánk végén vártak rám, így együtt indultunk meg. A dohány boltnál szokás szerint összes futottunk Annieval, aki feltöltötte a készleteit az elkövetkező három napra. Így történt hogy a késős csapatunk kivételesen nem késett el, sőt rajtunk kívül még csak Connie és Sasha volt ott. Szép lassan a többiek is megérkeztek. Már csak Jeanra vártunk, miközben szokás szerint nagy hanggal vitattuk meg a bulit. Jó páran kissé homályosan emlékeztek a történtekre, így hát néhány szituáció eléggé eltért már a valóságtól. Az egyik ilyen volt például az mikor Reiner rákérdezett, hogy tényleg lefeküdtem-e Jeannal, de ezt olyan hangerővel, hogy szinte a fél világ hallotta.

- Én aztán nem. - vaszoltam kissé meglepődve és nevetve a feltételezésen. - Marco volt nem én.

Mindenki szerencsétlen fiúra pillantott, aki paradicsom vörös fejét rázva próbálta magyarázni, hogy semmi ilyesmi nem történt.

- Mégse vagy te olyan ártatlan. - karolta át a vállát Reiner, aminek hatására kissé elcsúszott a pólója, így láthatóvá váltak a nyakán virító lila foltok.

- Marco, mi történt a nyakaddal? - kérdeztem próbálva nem megfulladni a nevetéstől.

- Megcsípett egy szúnyog. - valaszolta vörös fejjel, miközben kibújt Reiner keze alól és pólóját igazgatva próbálta elfedni a nyakát.

- Sziasztok szúnyog vagyok!

Mindannyian megfordultunk és észre is vettük az épp most érkező Jeant. Oda lépett Marco mellé és átkarolta a derekát, Marco pedig valószínűleg puszta szeretetből elkezdte ütlegelni a mellette álló ló arcú vállát.

A hülyeségeinket hangos sípszó szakította félbe, jelezve hogy megérkezett a vonatunk. Vagyis inkább az a vonatnak nevezett valami, ami csodával határos módon még képes volt közlekedni. Pár pillanattal később kiderült, hogy nem csak kívülről, de belülről is úgy néz ki mint ami mingyárt szétesik.

A vonat út kész káosz volt. Levi ki is jelentette, hogy úgy viselkedünk mint egy állat csorda. Hozzá teszem ezt teljesen jogosan mondhatta, hiszen rögtön miután feltereltek minket a vonatra, az osztályunk kénytelen volt két csoportra válni a vonaton tartózkodó utasok miatt. Bár nem nagyon maradtunk a helyünkön. Sasha össze- vissza mászkált, vagyis inkább hisztérikusan rohangált és mindenkit végig kérdezett, hogy van-e nála kaja, amit oda is ad neki. Ezzel csak az volt a baj, hogy nem csak tőlünk de szegény utasoktól is kéregetett, bár az egyik néni adott neki valami édességet, amit én mondjuk nem hiszem hogy megettem volna, de Sasha halál boldogan falta fel.

Eren egy ideig nyugodtan ült Mikasa mellett, de aztán elkezdte Jeant piszkálni, mert hát unalmas ha békesség van. Jean egy ideig nagyon jól tűrte, de amikor Eren kiejtette a száján Marco nevét, az elkezdett mondatát már nem tudta befejezni, mert Jean olyan erővel vágta hozzá a cipőjét, hogy Eren lefejelte az ablakot. Erre természetesen felpattant a helyéről és megindult azzal a felkiáltással, hogy ő most kitöri Jean fejével azt az ablakot. Ebből pedig hatalmas rohangálás és ordítozás lett. Amire még Mikasa is rátett egy lapáttal, mert mikor Eren felállt a helyéről megfeledkezett arról, hogy a barátnője a vállának dőlve félálomba pihent. Így Mikasa a fiúkat túlüvöltve próbálta magyarázni Erennek, hogy sose figyel rá. Eren valószínűleg ebből nem jegyzett meg semmit ugyanis nem figyelt.
Hanji persze jó tanárhoz illően végig röhögte az egészet.

Ez ment körülbelül egy órán keresztül, így már szinte az összes utas leszállt. Levinak itt már nagyon elege volt a dologból és azzal fenyegette a társaságot, hogy ha nem fejezzük be most azonnal megyünk haza. Ez a mondat egy átlag felnőtt szájából hatástalan főleg ha a mi korosztályunknak szól. De Levi szájából hallva mindenki leült és elkussolt, hiszen tudtuk jól, hogy Levi az az ember aki komolyan képes vissza vinni minket bármelyik pillanatban.