Az a bizonyos négy év

I. RÉSZ

Szeptember 1. - Szerda

Reggel arra ébredtem, hogy csörög az ébresztő a telefonomon, próbáltam csukott szemmel kikapcsolni mert még nem voltam olyan éber, meg kell szoknom ezt a korán kelést. De ez nem ment olyan egyszerűen, mivel az éjjeliszekrényemen lévő poharat levertem és széttört. Nem is én lennék. Őszintén szólva meg is lepődtem volna ha minden simán megy. Na nem számít, gyorsan összetakarítottam, majd bementem a fürdőszobámba, ami a hálószobámból nyílik. A barna hajam olyan volt, mintha egy egész madár család fészkelt volna benne az éjszaka folyamán. Gyorsan megfésülködtem és kivasaltam, majd fogat is mostam. Feltettem egy kis sminket, ne gondoljatok nagy dologra csak egy kis korrektor, szempillaspirál és szájfény. Majd visszamentem a szobámba, ahol magamra kaptam egy fekete szoknyát és az iskolától kapott fehér ünneplő felsőt, amit az ünnepségeken kell majd viselnünk. Nem is állt olyan rosszul. Meg tette a hatását, hogy végig táncoltam a nyarat. A napi több órányi mozgásnak köszönhetően elég sokat változott az alakom.

Lina! Gyere, kész a reggelid. – kiabált fel anya lentről.

Megyek. – amint kimondtam, már fel is vettem a táskámat a székről és indultam is le a földszintre.

Apukám még sehol nem volt, biztos még alszik. Hát igen nem mondható a családunkra az, hogy korán kelők vagyunk. Gyorsan ettem egy pirítóst, mert eléggé késésben voltam. Ezt bizonyította az is , hogy most jött be a bejárati ajtónkon Kata. Eléggé otthonosan érzi magát már nálunk és én is hasonlóan vagyok náluk.

Jó reggelt. – köszön nekünk. Egy kicsit fel volt pörögve, mivel ugrándozva jött oda hozzánk. Biztos már túl volt a reggeli kávéján.

Neked is. – mondtam neki nevetve. Közben engedtem magamnak vizet, majd elkezdtem felvenni a fekete Adidas cipőmet, az ünneplő miatt sem voltam hajlandó lecserélni azt valami másra.

Jó reggelt Kata. Hogy vagy? – anyukám imádja őt, szinte már a saját lányaként tekint rá. Szerencsére a kettőnk családja nagyon jóba lett a nyár óta.

Megvagyok. Várom már az első napot. – mondta anyának.

Okés. Ez mind szép és jó, de menjünk különben az első napunkat késéssel indítjuk. – ezt már úgy mondtam, hogy elindultam ki a konyhából és húztam magam után Katát is. Ahogy kiléptünk az ajtón még visszafordultam, hogy elköszönjek a szüleimtől, mivel apukám éppen akkor vánszorgott le a lépcsőről.

Így indult el az első gimis napunk...