Az a bizonyos négy év

IV. RÉSZ

Szeptember 2. – Csütörtök

A reggelem ugyanúgy nézett ki mint tegnap, csak annyi különbség volt, hogy ma már nem az egyenruhában kellett mennünk. Úgyhogy felvettem egy halványlila combközépig érő szoknyát egy fekete toppal és a fekete Adidasomat. A hajamat felfogtam egy kontyba. Katával elsétáltunk az iskoláig, majd megálltunk az épület előtt, mert olyan jó idő volt, hogy nem volt kedvünk még bemenni. Éppen drága barátnőm mesélte mi történt vele tegnap délután, amikor Döme és Ádám megérkeztek.

Sziasztok lányok! Nem baj, ha csatlakozunk hozzátok? – kérdezte meg Ádám.

Dehogyis, nyugodtan. Amúgy sziasztok. – válaszolt neki Kata, mire rápillantottam és azt vettem észre, hogy zavarban van. Talán tetszik neki Ádám, majd rákérdezek, ha csak kettesben leszünk.

Hello. – köszöntem nekik én is és már csak egy valaki nem szólt egy árva szót sem, az a valaki pedig az volt, aki iránt elkezdtem érzéseket táplálni.

Sziasztok. – szólalt meg Ő is, mintha csak meghallotta volna a gondolatmenetemet.

Kérdezhetek tőled valamit? – míg ezt kimondtam ránéztem, hogy tudja hozzá intéztem a kérdésemet.

Hallgatlak. – mondta azzal a pökhendi stílusával.

Miért vagy velem bunkó? Mindenki mással egész jól kijövök és ahogy láttam te is. Akkor miért viselkedsz így velem? Nyugodtan megmondhatod a szemembe, hidd el nem fogod összetörni a szívemet, csak ezt tisztázzuk le még az elején. – mondtam neki és lehet egy kicsit túltoltam a dolgot.

Nincs semmi bajom veled, csak nem vagy szimpatikus, ha azért pattogsz ennyire ezen a témán mert bejövök neked, akkor azt megértem. – mondta, de olyan laza volt, hogy azt hittem szétesik miközben beszélt.

Igen? Akkor szerintem mi mehetünk is, mivel úgy veszem észre, hogy nem látnak itt szívesen. – mondtam Katának, majd elkezdtem a kezénél fogva húzni magam után.

Mi volt ez az egész? – kérdez rá egyből.

Ha én azt tudnám. – válaszoltam neki, majd egy nagyot sóhajtottam. Visszatérve pedig arra a részre, hogy nem zavarna mit gondol rólam, igen is a sírás szélén álltam ebben a pillanatban.

*Döme szemszöge*

Reggel Ádámot vártam a posta előtt, mivel tegnap este írta, hogy várjam már meg mert kérdezni szeretne tőlem valamit.

Jó reggelt! – fogott velem kezet, miközben köszönt.

Neked is! Hallgatlak mit akartál kérdezni? – tértem rá egyből is a tárgyra.

Szóval az a helyzet, hogy eléggé tetszik nekem Kata és az nagyon fura lenne, ha magamba mennék oda hozzájuk, hogy nem jönnél-e oda te is velem? – kérdezte meg. Mondjuk gondoltam, hogy Katáról lesz szó, mivel tegnap feltűnt, hogy sokszor pillantgatott a lány felé.

Ja, persze. – mondtam neki. Kösz szépen, tesó. – hálálkodott egyből.

Ezután folytattuk utunkat az iskola felé, így mikor megérkeztünk oda, észrevettük, hogy a két lány már ott van. Amint megláttam Linát még talán levegőt is elfelejtettem venni, annyira csinos volt. Igen, ebből már ki tudtátok következtetni, hogy tetszik nekem. Azonban én nem vagyok olyan, mint Ádám barátom. Nem szoktam nyitni ilyen szempontból egy napos ismeretség után. Pont az ellenkezőjét teszem, megpróbálok minél távolabb maradni egy ilyen szituációban.

Mi van Döme, csak nem tetszik Lina? Megakadt benned a levegő. – röhögött ki a haverom. Mivel nem válaszoltam semmit, így egyből levágta a helyzetet, hogy igaza van. Tényleg tetszik neked? De miért nem mondtad reggel? – kérdezte meg.

Mert nem tehetem meg azt, hogy letámadom egy ilyen dologgal. Különben is, amikor rám nézel egy olyan srácot látsz, aki ilyen érzelmes? Az emberek mást szoktak gondolni rólam. Csak menjek oda hozzá az iskola második napján, mondjam meg neki, hogy oda vagyok érted. Majd kérdezzem meg tőle, hogy eljönne-e velem randizni? – kérdeztem.

Ööö, igen. Először ez hülyeség, hogy az alapján építenél fel dolgokat, hogy mások mit gondolnak rólad. Másodszor pedig lehet, hogy ő is érez irántad valamit. – indokolt egyből.

Mindegy, nem számít. – mondtam neki és ebben a pillanatban oda is értünk hozzájuk.

Köszöntünk nekik, majd Ádám elkezdett velük beszélgetni én meg csak Linát néztem. Majd arra lettem figyelmes, hogy hozzám beszél és lehet, hogy nem jól reagáltam le a helyzetet, mivel bementek az épületbe. Biztos megbántottam őt.

Mi volt ez? – kérdezett rá egyből legjobb barátom.

Nem tudom. Csak nem tudom. Nem akartam megbántani, de muszáj, hogy bunkó legyek. – ahogy ezt kimondtam rágyújtottam még egy szálra. Megjegyzésként elmondom nektek, hogy jól kezdődik ez a nap is. Ez szarkazmus volt.

Nem kell annak lenned. – mondta a haverom. Erre már nem is válaszoltam semmit, csak csendben álltunk, majd amikor végeztünk bementünk az iskolába és felmentünk az osztálytermünkbe. Ahogy beléptem az ajtón rögtön odatévedt a tekintetem, de Lina csak ült a helyén és a telefonját nyomkodta. Inkább szó nélkül elsétáltam a helyemig és leültem én is, majd becsengettek.