Az a bizonyos négy év

XI. RÉSZ

*Időugrás*

Kata délre átjött hozzánk, hogy majd együtt menjünk Döméhez. Egy kicsit beszélgettünk meg közben meg is ebédeltünk. Gyorsan átöltöztem, mert eléggé beborult az ég. A nadrágot csak átcseréltem egy farmer rövidnadrágra a felsőmet, viszont egy nagyobb pulóverre váltottam le. Háromnegyed 2-kor indultunk el, mert kiderült, hogy elég közel lakik hozzám Döme, csak egy pár utcával arrébb. Hamar oda is értünk, gyalog tettük meg ezt a rövid utat. Mikor megérkeztünk, be is csengettem. Pár percet vártunk mire kinyílt a bejárati ajtó és ekkor szerintem egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni. Egy szürke melegítőnadrág volt rajta egy fekete pólóval, a haja pedig vizes volt és össze-vissza állt. Valamint olyan jó illat csapott meg, biztos most zuhanyozott.

Sziasztok! Bocsi, hogy várnotok kellett csak még most szálltam ki a zuhany alól. Futni voltam és egy kicsit megizzadtam. De gyertek csak be. – állt félre az ajtóból, hogy be tudjunk menni a házba.

Szia! Nem történt semmi. – mondtam neki és ahogy elhaladtam mellette próbáltam feltűnésmentesen az illatából egy aprót szívni.

Szia. – köszönt neki Kata is.

Nem baj, ha még gyorsan rágyújtok? – kérdezett rá a kiszemeltem. Egy kicsit túlpörögtem Dömét, lehet le kéne állnom.

Nem, dehogyis. – válaszolt neki legjobb barátnőm, én pedig csak bambán álltam mellettük.

Rendben, gyertek. Kimegyünk hátra az udvarra. – indult el, mi pedig követtük őt.

Ahogy kiléptünk rögtön észrevettem a kerti bútorokat, ami egy kis asztalból állt körülötte meg kanapék és fotelek voltak. Le is ültem egy kettes kanapéra, Kata pedig velem szemben foglalt helyet. Biztos akart adni egy esélyt annak, hogy Döme mellém üljön, ami így is történt. Zavaromban inkább elkezdtem körülnézni, nehogy valami cikis dolgot csináljak.

Kértek? – kérdezett rá, miközben felénk nyújtotta a cigarettás dobozt.

Nem kérek, köszi. Nem szeretem, ha valaki dohányzik. – mondtam neki. Jaj, igen ezt lehet elfelejtettem említeni. Ennyi negatívum van Dömével kapcsolatban, hogy szívja ezt a káros dolgot. Kata is csak rázta a fejét ezzel jelezte, hogy ő sem dohányzik.

Ohh, rendben. – mondta ezt úgy, mintha egy kicsit meglepődött volna, így végül egyedül gyújtott rá. Könnyen idetaláltatok? – kérdezett rá a mellettem ülő srác egy pár másodperccel később mire rápillantottam és Istenem, ha valaha láttatok gyönyörű szemeket.

Igen, persze. – válaszoltam neki.

Akkor neked biztos rendben van, hogy itt csináljuk meg Ádámnak a bulit? – szólalt meg Kata.

Jaja, hogyne. A szüleim amúgy sem lesznek itthon a hétvégén, így nyugodtan fogunk majd tudni ünnepelni. – mondta.

Rendben! Én majd a tortát megrendelem. Mit szólnátok hozzá, ha pénteken iskola után elmennénk megvenni az innivalókat meg a harapnivalót? – kezdett el gondolkodni Kata hangosan, amit én már megszoktam tőle.

Aha, jó ötlet. Utána meg eljöhetnénk ide és feldíszíthetnénk a pincét is. – válaszolt neki Döme.

Jól hangzik. – barátnőm ekkor már teljesen be volt zsongva ettől az egésztől.

Én közben csak figyeltem őket meg néha ránéztem a telefonomra. Na jó bevallom az eseteknek a nagy részében Dömére esett a pillantásom.

Akkor megnézitek a pincét? – kérdezett rá miközben egy utolsót szívott a cigarettájából és felállt mellőlem.

Aha, mehetünk. – pattantunk fel mi is.

Tényleg nagyon jól nézett ki, Kata rögtön elkezdett mutogatni, hogy mit hogyan lehetne feldíszíteni. Mi pedig csak néztük őt, ahogy egymás mellett álltunk. Amikor egy kicsit arrébb léptem, véletlenül egymáshoz ért a kezünk amire én csak gyorsan felnéztem rá. De ő csak azzal a szokásos idióta vigyorával bámult előre, amit amúgy imádok tőle.

Kata! – szóltam neki.

Igen? – fordult felém.

Mehetünk? – kérdeztem rá és nem is mertem többet ránézni Dömére.

Persze. – mondta, mire el is indultunk felfelé.

Akkor szia! – köszöntünk el tőle, mikor már az ajtóban álltunk.

Várj csak egy pillanatra. – kapott el a kezemnél fogva és rántott vissza magához.

Igen? – néztem bele abba az igéző szempárba.

Minden rendben van? Szokatlanul csendben voltál most, a beszólásaid is elmaradtak. – olyan volt, mintha próbálta volna megfejteni, hogy mi is járhat a fejemben.

Aha, minden a legjobb. – próbálkoztam egy mosollyal, de lehet csak egy vicsorgás lett belőle.

Oké. – mondta, de közben felhúzta az egyik szemöldökét. Látszott rajta, hogy nem teljesen hiszi el, amit mondtam neki, de végül elengedte a kezemet és elköszönt tőlünk. Mi pedig hazaindultunk, mivel Kata már nem jött be hozzánk még gyorsan váltottunk pár szót a házunk előtt, majd el is köszöntünk egymástól.

Ezután már nem csináltam semmi érdekeset.