Az a bizonyos négy év

VI. RÉSZ

Szeptember 3. – Péntek

*Lina szemszöge*

Ahogy felébredtem eldöntöttem, hogy nem érdekel mit gondol rólam Döme és megmutatom azt, hogy milyen magabiztos is lettem a nyár során. Kiválasztottam a mai ruhámat, ami egy farmer rövidnadrág és egy fekete crop top volt. Igen tudom, nagyon színesen öltözködtem ma. Gyorsan megcsináltam a hajam, fogat mostam és feltettem egy kis sminket. Nem nagy dolog volt, csak egy kis korrektor a bőr hibáimra, szempillaspirál és szájfény. Miután lementem a szobámból, gyorsan felkaptam az Adidasom és már rohantam is ki a házból, mert eléggé csúszásban voltam. Miközben kinyitottam a bejárati ajtót, még elköszöntem a szüleimtől. De ahogy kimentem a ház elé akkor vettem észre, hogy Kata még csak most fordult be az utcánkba. Ezért siethettem ennyire. Megvártam míg ideér és együtt folytattuk az utunkat az iskolába.

Szia, mizu? Jó, hogy még nem voltál itt, mert akkor várhattál volna rám én is csak most lettem kész az előbb. – mondtam neki, de rájöttem nem nagyon figyel rám, hogy mit magyarázok. Csak vigyorgott és elkezdte csapkodni a karomat, nem is értettem mit akar. Mondjad. -mondtam neki, közben meg megfogtam a kezeit, hogy hagyja abba az ütögetést.

Engem nem érdekel, hogy majdnem késtél. Inkább azt mondd el, hogy mi volt tegnap mikor Döme hazakísért. – mondta vigyorogva. Amúgy nagyon csinos vagy és csak nem új szájfény? Talán pont miatta? – kérdezett rá közben és folytatta a vigyorgást.

Köszönöm szépen, de amúgy igen miatta. Meg akarom neki mutatni, hogy nem érdekel mit gondol. Nem igazán történt semmi, alig beszélgettünk csak bocsánatot kért. – vontam meg a vállam. Majd beléptünk a boltba, hogy megvegyük mára a szokásos kis túlélő csomagot, ami igaz nálam csak két Hell-ből állt, mivel én otthonról szoktam hozni ennivalót. De Kata felvásárolta a fél boltot. Pár perc alatt oda is értünk úti célunkhoz, amikor megláttuk a srácokat az iskola előtt, barátnőm rögtön odahúzott hozzájuk.

Nyugi, megyek magamtól. – ráncigáltam ki a karomat a kezéből. Sziasztok. – köszöntem a fiúknak, majd kinyitottam az egyik energiaitalt, mert azt hittem állva elalszok. Becsuktam a szemem és csak hallgattam, hogy miről beszélgetnek, közben pedig szívtam magamba a D-vitamint. Majd hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a fülem mellett Döme megszólalt azon a mély hangján, amitől a szívinfarktus jött rám úgy megijedtem.

Kaphatok belőle? – kérdezte meg és közben a kezemben tartott Hell felé bólintott.

Anyám, ne ijesztgess. Persze. – nevettünk rajtam egy sort a többiekkel és odanyújtottam neki. Kortyolt belőle egy jó nagyot, majd vissza is adta.

Köszönöm. Majd veszek neked egy másikat. – mondta mosolyogva.

Szívesen és hagyjad, nem kell. – mondtam neki, szerintem már tiszta vörös volt az arcom, annyira zavarba jöttem. Ezután beszélgettünk tovább, majd csak arra figyeltem fel, hogy Kata bökdös, mivel becsengettek. Én pedig ránéztem Dömére, hogy ők jönnek-e?

Menjetek nyugodtan, mi még ezt elszívjuk. – mondta egyből mintha a szememből ki tudta volna olvasni, hogy mit akarok tőle kérdezni. Tehát Ő még kint maradt Ádámmal, mi meg bementünk az épületbe. Mikor felértünk az osztályterembe a tanár még nem volt ott, de az osztályból mindenki ott volt kivéve a két fiú. Köszöntünk nekik, majd leültünk a helyünkre. Utánunk bejött az osztályfőnökünk, aki egyben a matek tanárunk is. Elkezdtük az órát és körülbelül öt perc elteltével kopogtak az ajtón és bejött a két jómadár.

Elnézést. – mondta Döme, mire a tanár csak legyintett egyet, hogy foglaljanak helyet.

A matek után volt még egy dupla magyar, egy töri, egy ének és egy földrajz. Péntekenként 13:40-kor végzünk. Kicsengettek, gyorsan összepakoltunk és ki is mentünk a teremből. Mikor kiértünk az iskolából, elfordultunk Katával balra, hogy elinduljunk haza, amikor valaki hirtelen a kezemnél fogva hátrahúzott. Döme volt az és a felém kinyújtott másik kezében egy Hell volt. Meg kell jegyeznem, hogy még mindig fogta a kezemet, tiszta libabőrös lettem, hogy éreztem a bőrét.

Jajj, bocs. – hirtelen már nem éreztem, mivel egy kicsit hátrébb lépett.

Semmi gond és komolyan mondtam reggel, ez nem szükséges meg amúgy is csak egy korty volt. – mondtam neki, ahogy próbáltam meg rávenni, hogy tegye el.

Nem, nem. Vedd el, szívesen adom. Na hajrá. – erősködött tovább. Erre csak bólintottam és belelöktem a táskámba.

Hát akkor köszi szépen. – mosolyogtam rá. Nincs mit. – reagált. Majd ezután még váltottunk pár szót és mindenki hazaindult.