Az a bizonyos négy év

III. RÉSZ

Egy nagyon helyes srác lépett be az ajtón, köszönt, elnézést kért a késésért és leült az egyetlen üres helyre, ami mögöttem volt. Abban a pillanatban még levegőt is elfelejtettem venni. Szerelmes lehet az ember egyetlen perc alatt? Rápillantottam Katára a szemem sarkából és azt hittem leütöm, úgy vigyorgott rám, mint akinek elment az esze. Szóval gondolom észrevette, hogy tetszik nekem. Gyorsan körbe írom nektek, hogy hogyan néz ki. Eléggé magas, barna a haja és zöld a szeme, biztos jár edzőterembe is mert eléggé sportosnak néz ki. Az elmélkedésemből Barbara tanárnő hangja rángatott ki.

Jó reggelt Önnek is, Németh Döme! Megtudhatnám a késésének az okát? – kérdezte meg az osztályfőnökünk.

Szóval Németh Döme a neve.

Elnézést Kovács tanárnő, elaludtam, ígérem nem fog többet előfordulni. – szabadkozott egyből.

Rendben, akkor folytassuk. Hol is tartottam? Jaj, igen megvan, szóval ... - és itt már csak általános dolgokról beszélgettünk.

Hamar el is telt a 45 perc, majd meghallottuk a csengőt, Barbara tanárnő elköszönt tőlünk és ki is ment a teremből. Odafordultam a lányokhoz és megkérdeztem tőlük, hogy mit szólnának ahhoz ha lemennénk az udvarra. Benne voltak, így el is indultunk. Azonban amikor kiléptem az ajtón hátulról egy lökést éreztem és épphogy csak megtudtam kapaszkodni Zórában nehogy elessek. Ki sem lehet találni, hogy vajon ki jött nekem. Ahogy hátrapillantottam a vállam felett, észrevettem Dömét. De nem, hogy bocsánatot kért volna, még csak rám sem nézett úgy ment tovább a többi fiúval. Ádám kért tőlem bocsánatot az Ő nevében, mire csak legyintettem egyet, hogy nem baj. Döme vállát átkarolta legjobb barátja, azzal a haveri mozdulattal, mondott neki valamit és mindketten hátra fordultak felénk, majd tovább mentek.

Ez meg mi volt? – kérdeztem a lányoktól. Ugye ti is láttátok ezt, hogy lehet valaki ennyire bunkó? – egy kicsit ideges lettem azért, mert gondoltam hátha lehet nála esélyem. De nem hogy kialakulna valami barátság közöttünk, még semmibe sem vesz.

Igen, láttuk. – kezdte Maja. Miért zavar ez téged ez ennyire? – kérdezett rá egyből. Eközben a lányokkal leültünk egy asztalhoz és így folytattuk tovább a beszélgetést.

Mert eléggé bejön. – vallottam be nekik, közben megittam az utolsó kortyot az energiaitalomból.

Tényleg? – jöttek lázba a lányok.

Igen. – ahogy ezt kimondtam arra lettem figyelmes, hogy Döme a fiúk között állva engem néz. Mikor felvettem vele a szemkontaktust, pont akkor szívott bele a cigarettájába, majd az ég felé nézve kifújta a füstöt.

Menjünk inkább be, nehogy beégessem magam előtte. – röhögtem egyet a saját kínomon. Megvártuk míg Zóra szívott egy utolsót a cigarettájából, majd bementünk. Épphogy leültem, a srácok is bejöttek a terembe és Döme parfümje csapott meg, ahogy eljött mellettem. Hátulról megkocogtatták a vállam, hátra fordultam és vele néztem farkasszemet.

Van egy tollad? – kérdezte meg. Persze, tessék. – adtam neki egyet, mire csak bólintott. Én meg néztem őt hátha mond valamit, de ő csak firkált a füzetébe. Majd miután észrevette, hogy még mindig nézem csak azt kérdezte, hogy segíthet-e valamiben, mire inkább csak fújtatva előre fordultam. Délig voltunk ma iskolában, ezenkívül nem történt semmi érdekes. Mikor hazaértem megebédeltem, majd megnéztem egy filmet és el is telt a gimi első napja.