Az a bizonyos négy év

V. RÉSZ

*Döme szemszöge*

Ahogy beültem a lány mögé hirtelen megcsapott parfümjének illata. Vettem néhány levegőt és megkocogtattam a vállát, mire hátrafordult.

Lina nem akartalak megbántani, sajnálom. – kértem tőle bocsánatot.

Semmi baj. – válaszolta, majd vissza is fordult és beszélgetett tovább Katával. Ránéztem Ádámra, mert nem igazán értettem, hogy mi is történt. Megbocsátott vagy még mindig haragszik rám? De ő sem tudott mit mondani, az ő arcán is csak az értetlenséget láttam.

*Lina szemszöge*

Miután visszafordultam, majd kitudtam volna ugrani a bőrömből annyira örültem, hogy bocsánatot kért. Azonban nem akartam, hogy ezt észrevegye rajtam, nem adnám meg most neki ezt az örömöt. Hagyom, hogy idegeskedjen egy kicsit ő is, ahogy én tettem.

- Időugrás - /ebédszünet/

Fél 12-kor volt egy fél órás ebédszünetünk, úgyhogy a lányokkal lementünk az udvarra, kihasználjuk még a jó időt. Mindenki hozta a saját ennivalóját, majd leültünk egy nagyobb asztalhoz és evés közben elkezdtünk beszélgetni.

A fiúk nem felénk sétálnak? – kérdezte meg Tamara.

De vagyis én úgy gondolom. – válaszolta neki Kata.

Milyen igaza is lett. A srácok odajöttek hozzánk és leültek, mellettem volt egy üres hely és azt Döme el is foglalta. Ő szólalt meg először.

Sziasztok, van valami programotok délután? – kérdezte meg tőlünk.

Nincs semmi. – vágták rá a lányok egyszerre.

Erre én csak megforgattam a szemem és inkább elkezdtem szétnézni az udvaron, a többi diákot még annyira nem volt időm megfigyelni.

Rendben, akkor jösztök velünk moziba. – mondta Bence.

Okés, jól hangzik. – jegyezte meg Maja izgatottan.

Te mit szólsz hozzá? – hajolt oda hozzám közel Döme.

Benne vagyok, nincs semmi dolgom szóval ráérek. – mondtam neki, miközben szaggatottan vettem a levegőt, mivel kicsit közelebb volt.

Miután befejeztük az evést és páran még elszívtak egy szál cigarettát, felmentünk a terembe. Az utolsó órám hamar eltelt, megvártuk míg mindenki összeszedi a dolgait, majd elindultunk a pláza felé. Közben felhívtam anyumat, hogy csak később megyek haza. Mikor odaértünk Kata és Dóra beállt a sorba a jegyek miatt, mi meg oldalt megálltunk, hogy ne legyen ott nagy tömeg. Persze, hogy drága barátnőm úgy osztotta ki a jegyeket, hogy én Döme mellé kerüljek.

Ha félnél nyugodtan bújj oda hozzám. – mondta nekem Döme és közben rám kacsintott. Erre mi lányok csak nevettünk egyet.

Nem vagyok az a típusú, meg amúgy is szeretem a horrorfilmeket, úgyhogy ne várj semmi ilyesmit. – ezt még gyorsan megmondtam neki, mielőtt bementünk volna a terembe. Jaj, igen. A fiúk direkt egy horrort választottak, hogy majd biztos ott fogunk sikongatni, de el kellett, hogy szomorítsam őket, mert mindannyian szeretjük azokat. A film közben nem történt semmi érdekes, csak egyszer véletlenül összeért a kezünk, de ennyi is volt.

Szerintem egész jó volt. – mondta Ádám, ahogy kijöttünk.

Aha, egyetértek. – bólogattam sűrűn én is.

Akkor mi megyünk haza, majd csinálhatnánk ilyet többször is. – kezdték meg a hazaindulást az ikrek.

Igen, én is megyek. – reagáltam rájuk.

Várj Lina. – szólt utánam Döme. Hazakísérlek, mert szeretnék veled valamiről beszélni. – tette még hozzá, amin eléggé meglepődtem.

Rendben. – elköszöntünk a többiektől és el is indultunk.

Az út alatt nem nagyon beszélgettünk, én azt vártam, hogy mikor fog megszólalni, őt meg nem tudom min gondolkodott. Csak akkor szólalt meg amikor hazaértünk.

Azt akartam mondani, hogy remélem szent a béke közöttünk a reggeli hülyeségem miatt és lehetünk barátok. – kezdte el mondandóját. A csak barátok résznél úgy éreztem, hogy megszakad a szívem, mivel azt hittem azt fogja mondani, hogy esetleg tetszek neki.

Igen, persze. Barátok. – mondtam neki, miközben magamra erőltettem egy mosolyt, elköszöntem tőle és bementem a házba.

Ezután már nem csináltam semmit, csak lezuhanyoztam, megvacsoráztam és elaludtam a sorozatomon.