Az a bizonyos négy év

VII. RÉSZ

*Lina szemszöge*

Kata és Maja velem tartott mivel megbeszéltük, hogy ma nálam alszanak. Szerencsére elmondhatom, hogy Majával nagyon szoros lett a barátságunk. Mikor hazaértünk a szüleim már nem voltak otthon, mert elmentek vidékre meglátogatni a nagyszüleimet. A lányokkal felmentünk a szobámba és eldöntöttük, hogy együtt elkezdjük nézni a Vámpírnaplókat, mivel még egyikünk sem látta. Éppen a második részt fejeztük be és már majdnem indítottam a következőt, amikor Kata megszólalt.

Figyeljetek, most írt rám Ádám, hogy nincs-e kedvünk átmenni hozzá? Az osztályból a többiek is mennek. – kérdezte meg tőlünk.

Felőlem mehetünk. – mondta Maja. Én meg csak megvontam a vállam, hogy nekem is jó.

Szeretnék tőled valamit kérdezni. – néztem rá Katára. Te összejöttél Ádámmal? – tértem rá egyből a lényegre, ahogy szoktam.

Micsoda? Nem. Oké, tény, hogy tetszik, de ez nem jelenti azt, hogy én is tetszek neki. – jött zavarba. De mindegy, majd alakul ahogy, inkább induljunk nehogy elkéssünk. – tette még hozzá, miközben elkezdtünk szedelőzködni.

Ugye nem akarunk átöltözni valami normálisabb ruhába? – kérdeztem meg tőlük. Mert mikor hazaértünk mindannyian átöltöztünk kényelmes ruhákba. Ami valójában melegítő és póló volt. Mondjuk nálam mind a kettő fekete volt, a másik két lány meg hozzám képest tiszta szivárvány.

Dehogyis, szerintem így jók leszünk. – értettek velem egyet. Gyorsan felkaptam az asztalról a kulcsaimat, közben pedig a lányok felé fordultam.

Mehetünk? – kérdeztem meg.

Igen. – válaszolták egyszerre.

/Időugrás/

Mikor megérkeztünk Ádámhoz, Zóra kint állt a ház előtt és dohányzott. Úgy voltam vele, hogy megvárom míg elszívja, a többiek pedig bementek.

Helloka. – köszöntem Zórának.

Szia, Mizu? Mi történt veled meg Dömével? – kérdezett rá.

Nincs semmi, szó szerint. Nem történt semmi érdekes. Veled? – kérdeztem meg én is őt.

Na velem aztán tényleg nem történt semmi. -mondta és ezen nevettünk egy sort, közben eloltotta a cigarettáját.

Amikor készültünk, hogy mi is bemegyünk, akkor lépett ki az ajtón Döme.

Hello. – köszönt nekünk.

Szia. – köszöntünk neki mi is. Na emlegetett szamár. – súgta nekem oda Zóra. Erre én csak megforgattam a szemem.

Miközben elhaladtunk Döme mellett, a karomnál fogva megállított.

Nem vársz meg még ezt elszívom? Ugye nem akarod, hogy itt legyek kint magamban? – kérdezte tőlem és bevetette a kiskutya szemeket.

Na akkor én megyek. – mondta barátnőm nevetve és az ajtóban még hátrafordult és azt tátogta, hogy sok sikert.

De, persze. – mondtam neki. Döme közben neki dőlt a ház falának és rágyújtott.

Örülök neki, hogy eljöttetek. – mondta nekem, amire biztos belepirultam.

Igen? Szerintem, ha magamban lettem volna otthon akkor nem biztos, hogy jövök. – mondtam neki és közben nem tudtam, hogy hova nézzek zavaromban, annyira bámult miközben beszéltem hozzá.

Miért is? – kérdezett rá.

Hát nem is tudom, inkább hagyjuk. – válaszoltam neki és közben megvontam a vállamat. Pont ekkor végzett, szóval eloltotta a cigarettáját és kinyitotta nekem az ajtót. Meg kell jegyeznem valahogy Zórát meg a fiúkat is le kell szoktatnom a dohányzásról, nagyon nem szeretem azt.

Sziasztok. – köszöntem a bent lévőknek, ahogy beléptünk az ajtón.

Hello. Szia. – hallottam mindenkitől.

Leültem egy két személyes kanapéra, mivel az volt még szabad. Miután elhelyezkedtem, Dórival kezdtem el beszélgetni, majd csak arra lettem figyelmes, hogy egy térd neki ütközött az enyémnek. Oda kaptam a fejemet és láttam, hogy Döme terpeszkedett el mellettem. A házigazda ekkor lépett ki a konyhából mellette pedig legjobb barátnőm sétált, akinek tiszta vörös volt az arca. Katával egymásra néztünk és szemmel lekommunikáltuk gyorsan a dolgokat. Majd ha hazaértünk szerintem meg lesz a téma, hogy miről fogunk beszélgetni.

Mit szólnátok ahhoz, ha megnéznénk egy filmet. – kérdezte meg tőlünk Ádám.

Okés. Rendben. Nekem jó. – jött mindenkitől a válasz.

Rendben. Jó lesz a Lidérces mesék éjszakája? Horror, azt meg mindannyian szeretjük. – kérdezte.

Persze. – mondtam, mire a többiek is elkezdtek bólogatni.

Valaki segít nekem üdítőket meg valami rágcsálni valót hozni? – kérdezte Kata.

Jövök. – álltam fel egyszerre az ikrekkel.

Felkaptam egy csomag műanyagpoharat az egyik kezembe, a másikba pedig pár zacskó chipset. Mikor már mindenkinek volt valami a kezében visszaindultunk a többiekhez. Gyorsan lepakoltunk az asztalra és visszaültünk a helyünkre. Mikor kényelembe helyeztem magam, akkor vettem észre, hogy Döme a kanapé háttámlájára tette a kezét, pont a hátam mögé. Gyakorlatilag olyan volt, mintha átölelt volna. Ezen egy kicsit örültem, de csak magamban.

Ugye nem zavar? Csak mert így a legkényelmesebb. – hajolt oda hozzám. Éreztem a nyakamnál, ahogy vette a levegőt.

Nem, dehogy. – néztem rá egy pillanatra, majd vissza is kaptam a tekintetem a TV felé.

Mikor vége lett a filmnek, még egy pár percet beszélgettünk a többiekkel, majd ők elindultak haza. Mi még ott maradtunk, hogy segítsünk elpakolni. Öten hamar megvoltunk, Kata, Maja, Ádám, Döme és én voltunk már csak ott. Miután készen voltunk a fiúk szóltak, hogy várjuk meg őket, hazakísérnek, mivel már elkezdett besötétedni. Amikor kiléptünk az ajtón azzal szembesültem, hogy nem hoztam magammal pulóvert és eléggé lehűlt a levegő így estére. Döme biztos észrevette, hogy fázok mert levette magáról a belebújós pulóverét és felém nyújtotta.

Biztos? – kérdeztem rá. Nem fogsz megfázni? – néztem rá.

Inkább én, mint te. – mondta, mire úgy éreztem szétrobban a szívem.

Hát akkor köszönöm. – vettem el tőle és gyorsan felvettem. Olyan jó illata volt.

Mikor hazaérkeztünk, elköszöntünk tőlük és megindultunk befelé, azonban amikor kinyitottam az ajtót azt vettük észre, hogy Kata nincs mellettünk. Hátrafordultunk és a szemünk elé az a kép tárult, hogy Kata és Ádám csókolóznak. Döme pedig pár méterrel odébb állt és engem nézett. Mikor a szerelmespár végzett tényleg bementünk a házba.