Sasusaku két világ között

15. rész

Másnap reggel, hosszú idő óta végre kipihenten ébredtem. Oldalra fordítottam a fejem és néztem szerelmem kisimult arcvonásait. Annyira aranyos mikor alszik. Csendben kibújtam mellőle, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. A tus alatt folyamatosan csak a tegnap estén jártak a gondolataim. Boldog voltam. Örültem, hogy bár nem mindennapi életem végre kezd egyenesbe jönni. Ilyesfajta gondolatokkal öltöztem fel majd indultam el a konyhába egy kis reggelit készíteni. Rántottát csináltam paradicsommal. Mennyei illatokkal együtt vittem fel a reggelit Sasukénak.

- Jó reggelt szívem! Hoztam egy kis reggelit.

- Jó reggelt Cica! Nagyon szépen köszönöm. Isteni illata van. - az évek alatt sikerült a gyomrom hozzászoktatni az emberi étel elfogyasztásához is.

- Mit szólnál hozzá, ha reggeli után elmennénk Hinatáékkal piknikezni?

- Remekül hangzik. Fel is hívom Narutót.

- Okés.

A délelőtt szuperül telt a többiekkel. Észre se vettük de már besötétedett. Hirtelen a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Tsunade hívott.

- Szia Tsunade. Mi újság?

- Sakura azonnal gyere a városi temetőbe! Vészhelyzet!- ezzel kinyomta a hívást.

- Srácok ne haragudjatok de mennem kell.

- Sakura! Mi történt? Elviszlek!- aggódott egyből szerelmem.

- Semmi szükség rá. Maradjatok csak nyugodtan.

- Semmi de! Szállj be a kocsiba!

- Rendben....- Sajnos ha tovább ellenkezem az nagyon feltűnő lenne.

Nem a temetőbe irányítottam Sasukét, hanem a közelben lévő parkhoz. Mondtam neki, hogy rendőri intézkedés így nem jöhet velem. Nekem egy két dolgot kell átvennem.

- Ha végeztél hívj! Eljövök érted.

- Rendben. - adtam neki egy csókot.

Kiszálltam az autóból és elindultam a park irányába. Még hallottam, hogy Sasuke elhajt és csak utána fordultam meg a temető irányába majd sietősre vettem a lépéseim.

Sasuke szemszöge:

Úgy tettem mint aki elindul az autóval majd szépen visszafordultam és követtem Sakurát a temetőig. Leparkoltam egy kicsit messzebb a temető bejáratától és gyalog követtem észrevétlenül szerelmem. A temetőben már várta Tsunade egy pár rendőr társaságában.

Felmásztam az egyik fára és füleltem.

- Köszönöm Sakura, hogy ilyen gyorsan ideértél.

- Siettem, ahogy tudtam. Mi történt?

- Újabb támadás. Három fiatal egy éjszaka alatt. Nagyon résen kell lennünk és elkapni ezt a vérszívót. Hívtam Tokióból erősítést is.

- Jól tetted. Igyekszem én is résen lenni.

Ennyi elég is volt, hogy biztos legyek benne. Szerelmem egy vámpírvadász. Képességeimet kihasználva az autóm előtt termettem és gyorsan a gázra lépve hazahajtottam. El kell hagynom a várost még ma. Írtam egy levelet Sakurának, hogy vigyázzon magára de el kell utaznom egy időre. Ne keressen, élje tovább az életét és érjen el minden célt amit kitűzött maga elé. Végszónak pedig tudnia kell, hogy nagyon szeretem de csak úgy tudom megvédeni, ha távol tartom magam tőle.

Tárcsáztam Naruto számát.

- Hello Dobe!

- Helló Teme!

- Sakura egy közülük. Azonnal elhagyom a várost. Velem tartasz?

- Pár nap múlva utánad megyek. Juttasd el az új számod. El kell búcsúznom Hinatától.

- Rendben. Majd találkozunk. Szia.

- Szia.

Ezzel kinyomtam a telefont és felkapva a bőröndöm elindultam a reptérre. Új élet, új lehetőségek és egy hátrahagyott szív. Ez vezérelt a döntésemben.

Sakura szemszögéből:

Ahogy végeztem, vissza sétáltam a parkba és hívtam Sasukét. Kisípolt. Gondoltam elindulok hozzá és meglátogatom. Lehet lemerült a telefonja.

A háza elé érve kopogtam, majd még egyszer kopogtam de semmi. Lenyomtam a kilincset ami készségesen kinyílt.

- Sasuke itthon vagy? - kérdeztem de nem kaptam választ.

- Sasuke?

Besétáltam a nappaliba, ahol a szemeim az asztalon lévő levélre siklottak. Széthajtottam majd olvasni kezdtem. A sorokat felfogva, lábaim remegni kezdtek majd feladva a szolgálatot összerogytam és zokogni kezdtem. Ezer meg ezer kérdés kavargott a fejemben de egyikre sem kaptam választ. Miért tetted ezt Uchiha Sasuke?

Folytatás következik!😁