Sasusaku két világ között

19.rész

~ Sakura szemszöge ~

Mialatt Hinatával a ruhákat nézegettük, a semmiből hirtelen mellénk lépett Naruto.
- Jézusom!! A frászt hoztad rám. - néztem rá ijedten.
- Bocsi Sakura. Mindig elfelejtem, hogy nektek nem olyan kifinomult a hallásotok. - kacsintott nevetve rám.
Azóta a találkozásunk óta Sasukével, tudom, hogy Naruto is egy közülük. Őszintén szólva eleinte nehéz volt megbarátkozni a gondolattal, hogy legyünk továbbra is barátok de mostanra sikerült elfogadnom ezt a tényt és ugyanúgy tekinteni rá mint azelőtt.
- Mi járatban vagytok itt lányok?
- Csak tudod csajos napot tartunk és vásárolgatunk.
- A baba boltban?
Hirtelen Naruto elsápadt és Hinatára nézett nagy, kék szemeivel.
- Hinata???
- Nyugiiiiii Naruto!! Semmi ilyesmiről nincs szó csak benéztünk Sakurával. Még jó, hogy Hinata megtudott szólalni mert én alig bírtam a nevetéstől szóhoz jutni.
- Hűha. Már megijedtem kicsit. Mármint nem lenne gond, félre ne érts, csak kicsit korainak érzem.
- Ne aggódj, még én sem terveztem anyuka lenni. - ölelte át szerelmét Hinata.
Elmosolyodtam rajtuk és úgy döntöttem ideje lenne hazamennem.
- Srácok, ha nem gond én hazamennék, van még pár elintézni valóm.
- Rendben Sakura. De várj hazakisérünk. - mondta lelkesen Naruto.
- Jaj nem kell. Tudok magamra vigyázni, hisz tudod. - kacsintottam rá.
- Ne is mondd. Elég furcsa így a helyzet de majd megszokjuk.
- Persze. Na sziasztok!
Megöleltem barátnőm majd sarkon fordultam és elindultam a kijárat felé. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha figyelnének de nem tulajdonítottam neki jelentőséget.
Az utcán sétálva hirtelen berántottak egy sötét sikátor mögé és befogta a számat az illető.
- Szia szépség. Ne aggódj, nem akarlak bántani de tudnánk váltani pár szót, anélkül, hogy elkezdenél sikongatni?
Bólintottam, hisz a számra nehezedő tenyértől nem tudtam megszólalni.
- Helyes. - ezzel levette a kezét.
- Ki vagy te? - kérdeztem nyugalmat erőltetve magamra.
- Az nem lényeg de ha ennyire tudni akarod akkor úgymond a sógorod.
- A sógorom? Úgy érted Sasuke testvére?
- Pontosan. Uchiha Itachi. Megtudhatom a becses neved?
- Szerintem már tisztában vagy vele, ha el akartál kapni.
- Nagyon okos kislány.
- Mit akarsz tőlem?
- Van egy olyan dolog a birtokotokban ami az enyém. Vagyis a klánunké de magamnak akarom. A vadászok főhadiszállásán az irattárban őrzitek, ha jól sejtem. Szerezd meg nekem és akkor nem esik bántódása sem neked, sem a drága unokahugomnak.
Hirtelen megfagyott a vér az ereimben a kijelentésére. Sajnos eléggé látható lett a reakcióm mert egyből folytatta.
- Igen. Voltam a drága orvos látogatásodon is. Tudom a kis titkod. Ami lassan nem lesz akkora titok. De addig is, ha ezt megteszed életben hagyjlak a gyerekkel együtt. Ha nem akkor annyi.
- Rendben. Tudom mi kell neked. Megszerzem. Két napot kérek. Két nap múlva ugyanitt, ugyanekkor találkozzunk.
- Nagyszerű. Imádok veled üzletelni.
- Részemről ez nem mondható el. Viszlát.
- Viszlát Cseresznyevirág!
Erre már inkább nem is reagáltam semmit. Azonnal az irodába siettem és egy kamu sztorit kitalálva elkértem Tsunadétól a raktár kulcsot. Egy kis keresgélés után meg is lett az említett "akatsuki kézikönyv" amely tartalmazza az összes eddigi információt amit sikerült a vadászoknak összegyűjteni a csapat tagjairól. Mivel a bázis körül mindenhol kamera van, így esélytelen, hogy itt is szemmel tartson, gyorsan a legfontosabb dolgokat lefénymásoltam és vissza tettem az eredeti helyére.
Ezután fogtam a könyvet, eltettem a táskámba. A kulcsot a zárban hagyva rohantam hazáig.
Belépve a házba egy ismertlen de ugyanakkor ismerős chakrát észleltem.
Bementem a nappaliba és a kanapén ülő személytől majdnem elejtettem a kezemben tartott táskát. Megtámaszkodtam az ajtóban és csak bámultam felé.
- Mit keresel itt? - kérdeztem cérna vékony hangon.
- Már meg sem látogathatom a saját lányom?
- Ne nevezz a lányodnak!!
Ezzel egy kunait hajítottam felé és felrohantam a szobámba, ahol a többi fegyverem tartom. Sajnos nem értem el még az ajtó kilincset sem, amikor elkapta a hajam és lehúzott a lépcsőn vissza a nappaliba.
- Sakura, Sakura.. Mikor tanulod meg végre, hogy nem vagy gyorsabb nálunk?
- Engedj el! Mit akarsz tőlem?
- Igazából mindent amit tudni lehet q drága kis vadász csapatodról.
- Na azt lesheted. Egy szót sem tudsz kiszedni belőlem.
- Biztos vagy benne? Nehogy bármi baja essen a drága kis unokámnak nem de?
- Hagyjuk már. Nem vagyok terhes. - kamuztam a lehető legőszintébben.
- Sajnos egy olyan vámpírtól estél teherbe akinek erős génjei és rangja van a vámpírok között. Nem fogod tudni eltitkolni senki elől a porontyot. Messziről lehet érezni a chakraját egy ilyen idős babának. Mindenki rátok fog majd vadászni ebben biztos lehetsz. Szóval még most sincs semmi információd a számomra?
Ekkor bevágódott az ajtó és Naruto elkapta anyám torkát, majd neki vágta a falnak.
- Hagyd békén Sakurát!
Vörös szemei égtek a dühtől, majd odasietett hozzám és segített felülni a kanapéra.
- Jól vagy Sakura? Nem esett bajotok?- Nézett le aggódva a hasamra.
- Honnan?
- Tényleg igazat mondott anyád. Messziről lehet érezni a kis uchiha chakráját.
- Akkor Sasuke is?
- Nem, ő nem tudja. Nincs a városban, amikor meg találkoztatok, akkor sokkal kisebb volt a baba. Nem lehetett megérezni. De mostmár nagyon óvatosnak kell lenned. Ha kell avasd be Tsunadét, hogy segítsen.
- Nem. Akkor megölnek minket. Legalábbis ez a kötelességük.
- Sasukénak majd elmondod te, amikor úgy érzed, hogy készen állsz rá.
- Köszönöm Naruto!! - sírtam el magam a mai nap margójára.
Estére átjöttek Hinatával és itt is aludtak a vendégszobában, így nyugodtabban sikerült álomra hajtanom a fejem. Mi lesz még itt mire megszületik Sarada? Hogy fogom megvédeni ennyi mindentől egymagam?