Sasusaku két világ között

21. rész

~ Sasuke szemszöge ~

Az eszem megáll. Még,hogy vadászokkal barátkozni. Nem is értem Narutót miért maradt ott. Bármikor ellenünk fordulhatnak. Sakura megvédésébe is csak azért mentem bele mert Naruto is részt vett benne, plusz a drágalátos akatsuki. Ekkor kopogtak az ajtón.
- Megyek. - válaszoltam kissé erélyesen.
Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre nem Naruto állt ott, hanem Sakura.
- Szia Sasuke. Beszélnünk kellene. Bemehetek?
- Szia. Gyere.
Azzal kinyitottam az ajtót majd beinvitáltam a nappaliba.
- Foglalj helyet.
Vele szemben ültem le az egyszemélyes kanapéra.
- Először is, köszönöm, hogy megmentettél.
- Hm.
- Másodszor pedig, meddig maradsz Konohában? Úgy értem meddig tudunk találkozni? - pirult el a mondandója végére.
- Nem terveztem sokáig itt lenni. - válaszoltam szokásos hűvös hangnemben.
- Értem. Hoztam neked egy ajándékot. - ezzel átnyújtott egy kis dobozt, amelyet egy rózsaszín masni fogott össze.
- Sakura. Nem kellenek ajándékok. Nem kell tőled semmi. Nem akarok már tőled többé semmit! - villantottam felé a sharinganom.
- Sasuke... Azt hittem megtudjuk beszélni a történteket és esetleg újrapróbáljuk ezt a kapcsolatot. - Nézett rám azokkal a szomorú smaragdokkal.
- Nem tudjuk. Ennek már nincs jövője és ha most megbocsátasz van még pár elintézni valóm.
- Sasuke legalább bontsd ki a kisdobozt.
- NEM! - Ezzel fogtam a dobozt és a kukába dobtam.
- Menj innen Sakura!

~ Sakura szemszöge ~

Álltam földbe gyökerezett lábbal és néztem ahogy Sasuke kidobja szerelmünk gyümölcsének bizonyítékát. Arra eszméltem fel, hogy szemeimet csípte a sós könnyem.
Szó nélkül elsétáltam Sasuke mellett és már csak az ajtó csapódást lehetett hallani.
Hazáérve lerogytam az előtérben és megállíthatatlanul zokogtam. Nem tudom meddig ülhettem ott de csengettek. Nehezen feltápászkodtam a földről és az ajtó felé sétáltam. Kinyitottam és egy meglepett, kék majd egy levendula szempárral találtam szembe magam.
- Sakura? - kérdezte Hinata döbbenten.
- Sakura mi történt? - Jött Narutótol is a meglepett kérdés.
- Gyertek be. Elmesélem, csak előtte arcot mosok.
Pár perc múlva már a nappaliban ültünk és próbáltam sírás nélkül elmesélni a történteket.
Naruto annyira ideges lett,hogy vámpír sebességgel indult el Sasukét megkeresni.

~ Sasuke szemszöge ~

Amint Sakura elhagyta a házat, visszamentem a nappaliba. Összeszedtem a cuccaim, egy utolsót pillantottam a kukában heverő ajándékra és kiléptem a házból. Már majdnem felszálltam a repülőre, mikor meghallottam Naruto hangját magam mögött.
- SASUKE! - ragadott meg a pólómnál fogva.
- Azonnal engedj el Naruto!- villantottam felé a sharinganom.
- Addig biztos nem, amíg bocsánatot nem kérsz Sakurától! - irányította felém vörösen izzó szemeit.
- Azt lesheted. Nem tudom te miért dőltél be nekik de engem erre nem vesz rá senki!
Ezzel ellöktem magamtól majd hátra se nézve felszálltam a repülőre.

● 6 hónap múlva ●

~ Sakura szemszöge ~

Bármelyik nap megszülethet Sarada. Már a mozgás is nehezemre esik gömbölyű hasamtól. Egy hete költözött ide Tsunade, hogy ne legyek egyedül ebben a bizonytalan időszakban. Épp reggelit csinált a konyhában mikor leérve a lépcsőn éreztem, hogy valami meleg folyik a lábamon végig. Hirtelen egy erős görcsöt éreztem a hasamból.
- Ahhh... TSUNADE! - kiabáltam mesterem felé a konyhába.
- Sakura! Mi történt? - rohant ki ijedten.
- Jaj. Úgy látom beindult a szülés. Segítek neked kimenni az autóig.
Beszállva az autóba 200-al repesztett a kórházig.
- Nyugodj meg Sakura! Minden rendben lesz. Mi melletted vagyunk! - mosolygott rám mesterem.
- Ahhhhhh.
Már másfél órája tart a vajúdás és kezdek egyre jobban kifáradni. Ekkor bejött az orvosom és közölte, hogy itt az idő. Átvittek egy szülőszobába és 1 óra alatt meg is lett az én gyönyörű kislányom.
Apró fekete hajszálak fedték picike fejét és amint rám nézett azokkal a gyönyörű ónix szemeivel, elsírtam magam.
- Édes pici kislányom. Én vagyok az anyukád. - mosolyogtam Saradára.
- Elnézést, hogy megzavarom ezt a pillanatot de tudnom kéne az anyuka és a kisbaba nevét is.
- Semmi gond. Az én nevem Haruno Sakura, kislányomé pedig Uchiha Sarada.
- Rendben. Esetleg megtudhatnám az apuka nevét is?
- Igen. Persze. Uchiha Sasuke.
Fél éve, egyszer nem ejtettem ki a számon a nevét. Hallatára máris görcsbe rándult a gyomrom.
- Rendben. Nagyon köszönöm. Ha bármi segítségre lenne szüksége, nyomja meg a hívó gombot és rohanok.
- Nagyon szépen köszönjük!
Ekkor Tsunade lépett be a szobába.
- Istenem Sakura. - könnyezett mesterem amint meglátott minket.
- Megszeretnéd fogni az unokádat?- néztem rá én is meghatódva.
- Tess.. Tessék? - ekkor tört el Tsunadénál a mécses.
Szipogva vette át Saradát és mesélt neki minden félét. Én még mosolyogva figyeltem őket egy darabig majd a kimerültségtől elnyomott az álom.
Másnap délután már Hinatáék is meglátogattak minket.
- Sziasztok. Remélem nem zavarunk. - mosolygott felém barátnőm.
- Sziasztok. Dehogy zavartok. Gyertek csak beljebb.
Ekkor Hinata ki is vette Saradát a kezemből majd magyarázni kezdett,hogy ő lesz a kedvenc keresztlánya, mindent megkap majd amit szeretne stb.
- Hé-hé! Azért lassan a testtel. Nem lesz elkényeztetett p*csa nevelve a lányomból értjük egymást drágám? -néztem rá szigorú tekintettel de közben csak mosolyogtam felé.
- Nem-nem persze. Átveszed Naruto?
- Hogy én!? Isten ments. Még leejtem a végén... - Nézett Sarada felé bizonytalanul.
- Naruto? Beszéltél vele mostanában? - kérdeztem kissé bizonytalanul.
- Nem. Két hónapja beszéltem vele utoljára, azóta semmi hír felőle. De ahogy ismerem utazgat és nyomoz. Mindig is ez éltette. Legalábbis amíg nem találkoztatok. - mosolygott rám kedvesen.
- Mindegy is. Holnap már mehetünk Saradával haza. - tereltem a témát.
- Jaj de jó. Akkor segítünk majd hazamenni és utána el is viszem a cuccokat amit tegnap vásároltunk drága keresztlányunknak.
- Jaj istenem! Remélem nem vásároltátok fel az egész baba boltot. - nevettem barátnőm lelkesedésén.
- Csak majdnem. - kacsintott nevetve Hinata.

Másnap délután már otthon voltunk kettesben Saradával. Mindent elrendeztem neki. A kiságyat a sajátom mellé helyeztem, a radiátortól fél méterre mert a szobám még mindig elég hűvös, pedig már április elején járunk. Épp a délutáni alvásánál kopogtak a bejárati ajtón.
- Megyek! - szóltam ki a nappaliból.
- Szia Sakura! - mosolygott rám gúnyosan, rövid fekete hajával és fekete szemeivel.

Szerintetek ki állhat az ajtóban? 😉