Sasusaku két világ között

7.rész

A csók után lassan elhúzódtam Sasukétól.

- Ne haragudj Sakura. Szia. – azzal sarkon fordult és elment. Utána akartam szólni, hogy semmi baj nincs, de már nem láttam sehol.

Reggel korán keltem. Úgy döntöttem, hogy elmegyek Sasukéhoz és megbeszélem vele a tegnap estén történteket, de rájöttem, hogy azt se tudom, hol lakik. Így hát elindultam Hinatához hátha ő tud ebben segíteni, hisz idevalósi.

- Szia Hina. Figyelj, lenne egy kérésem.

- Szia Saku. Persze. Miben segíthetek?

- Nem tudod véletlenül, hogy merre lakik Uchiha Sasuke?

- Hú. Én nem de Naruto biztos tudja, hisz jó barátok. Mindjárt felhívom.

- Ő ki?

- A párom. Tudom, hogy nem meséltem, de úgy elvoltál havazva az üggyel, hogy nem akartalak ezzel is fárasztani. - szégyenlősen elmosolyodott.

- Hinaaa. Ezzel fárasztottál most le teljesen. Mi az, hogy nem mesélted az állítólagos legjobb barátnődnek, hogy bepasiztál? – korholtam le nevetve.

- Haha. Tényleg bocsi majd elmesélem. De te miért keresed Sasukét?

- Bonyolult sztori. Mindjárt elmondom.

- Rendben. Na, felhívom Narutót.

- Oksi.

Amíg ők telefonáltak én elmélyültem a gondolataimban és folyamatosan csak az a csók járt a fejemben. Egyszerűen nem tudom elfelejteni.

- Saku! Sakuu!

- Jaj, bocsi. Itt vagyok. – ébresztett fel Hinata szólongatása.

- Tudom, hol lakik Sasuke. Elkísérjelek?

- Nem nem köszi. Ezt egyedül kell elintéznem. Köszi, szépen majd jövök még ma erre és akkor elmesélek mindent. Szió. – azzal el is indultam.

- Szia Saku.

Úton Sasuke háza felé próbáltam összeszedni magam és a gondolataim, hogy akkor most mit is kéne mondanom, ha odaérek. Sajnos semmi értelmes nem jutott eszembe.

Na, itt is vagyok.... Saku szedd össze magad. Bekopogtam és vártam. Eltelt pár perc, de semmi. Újra kopogtam.

- Megyek. – hallottam meg Sasuke hangját, amire nagyot dobbant a szívem.

- Szia Sasuke.

- Szia. Mit szeretnél?

- Csak megbeszélni azt, ami tegnap történt.

- Értem. Gyere be.

- Oké.

- Figyelj Sakura. Sajnálom nem kellett volna megcsókolnom téged. Valószínű a sok bor miatt volt. – mosolyodott el Sasuke a mondat végén.

- Értem. Semmi baj. – Szíven ütöttek a szavai és ezen meg is lepődtem.

- Akkor minden rendben? – kérdezte Sasuke.

- Persze. Minden a legnagyobb rendben. – válaszoltam egy kicsit ingerültebben, mint ahogy szerettem volna.

- Akkor jó. – Láttam, hogy észrevette az élt a hangomban, de látszólag nem érdekelte.

- Akkor én most megyek. Örülök, hogy „megbeszéltük". Szia Sasuke.

- Várj. Nincs kedved sétálni egyet?

- Eltaláltad. Szia. – Azzal sarkon fordultam és kiszerettem volna menni a házból, de egy kar visszarántott, a derekamnál fogva tartott és az arcom szembekerült Sasuke arcával.

- A fenéket a bor miatt volt. – mondta kicsit mélyebb hangon Sasuke majd az ajkait a számra tapasztotta. Nyelve bejutásért esedezett amit készségesen megadtam neki. Istenien csókol ez a srác. Igaz, hogy nincs sok tapasztalatom ilyen téren, mert eddig 1 hosszabb kapcsolatom volt.

Karjaimat a nyaka köré fonva húztam magamhoz közelebb, ezzel is mélyítve a csókot. Lábaimnál fogva felemelt a földről és elindult velem a lépcsőn felfelé, gondolom a szobájába. Igazam is lett, mert mire felfogtam, hol is vagyok már az ágyán feküdtem rajtam Sasukéval. Egy percre sem szakítva meg nyelveink táncát. Az agyam végre életre kelt és lassan eltoltam magamtól Sasukét.

- Öhm. Ne haragudj, de én még.. vagyis .. érted. Szerintem még korai lenne, hisz nem is ismerjük egymást. – zavaromban egy értelmes mondatot se tudtam kinyögni.

- Én kérek elnézést. – állt fel hirtelen az ágyról.

- Seemmi baj. Én is ugyanúgy visszacsókoltam. – mosolyodtam el.

- És milyen jól tetted. – kacsintott rám, amitől teljesen elvörösödtem.

- Hogy jobban megismerjük egymást mit szólnál este egy vacsorához? Lenne kedved eljönni velem Sakura?

- Persze. Ezer örömmel Sasuke. – mondtam kicsit talán túl lelkesen, amit azonnal meg is bántam.

- Haha. Ezt jó kezdésnek veszem. – kaptam egy féloldalas mosolyt. Na. Most már biztos paradicsom vörös voltam.

- Öhm. Mennem kell Sasuke mert még el kell mennem vásárolni is. Akkor este találkozunk. Fél 7kor neked jó?

- Persze. Fél 7re érted megyek. Gyere, kikísérlek.

- Köszönöm.

Lefelé menet, az eseményeken gondolkodva megcsúsztam és le is estem volna ha Sasuke a lépcső ALJÁRÓL vissza nem UGRIK és el nem kap.

- Jól vagy Sakura? – kérdezte aggódva.

- Persze semmi bajom nem lett. Köszi. De ezt mégis, hogy csináltad? Hisz lent álltál a lépcső előtt.

- Dehogyis. Itt sétáltam előtted. – nézett rám mosolyogva.

- Nem. Láttam, hogy lent állsz és vársz.

- Csak képzelődtél. – vágott komor arcot.

- Biztos. – néztem vissza rá összehúzott szemöldökkel.

- Gyere. Akkor este találkozunk. Majd megyek érted.

- Rendben. – hirtelen nagyon távolságtartó lett.

Már fordultam volna el, hogy elindulok haza mikor gyengéden utánam nyúlt a kezével és adott egy puszit a homlokomra.

- Vigyázz magadra. Este ne kelljen sokat várnom a házad előtt. - elmosolyodott.

- Értettem főnök. – nevettem fel majd egy puszit nyomtam a szájára, amin enyhén meglepődött.

Hazafelé sétálva csak mosolyogni tudtam és vártam az estét. Annyira lefoglalt a történteken való rágódás, hogy észre se vettem csak mikor már a házamnál voltam, hogy valaki követett. Érzem az idegen chakrát.

Megfordultam és körbenéztem és akkor megláttam....