Sasusaku két világ között

23. rész

Másnap reggel óriási csendre ébredtem. Gyorsan kikeltem az ágyból és a kiságy felé kaptam a fejem. Sarada sehol. Lesiettem a lépcsőn és befutottam a konyhába. Sarada Sasuke kezében mosolygott apukájára, aki lelkesen magyarázta neki a rántotta elkészítésének titkait. Légzésem csillapodott és már mosolyogva figyeltem őket.
- Ne csak bámulj Sakura! Segíts nekünk a reggelit befejezni. - kacsintott nevetve rám Sasuke.
- Jaj. Persze. Máris megterítek.
Hármasban folytattuk a reggelit és Sasukével kezdett oldódni a hangulat, amikor csengettek.
- Megyek! - szóltam a korai vendégünknek.
- Szia. Miben segíthetek? - néztem bele a velem szembenálló, szemüveges nőre.
- Sasukét keresem. Azt mondták, ha otthon nem itt biztos megtalálom. Egyébként Karin vagyok! - nyúlt felém magabiztosan.
- Sakura! Gyere csak beljebb! Sasuke bent van a konyhában. - szándékosan nem említettem Saradát.
- Köszönöm szépen a kedvességed! - lépett be Karin a bejárati ajtón.
Amint beléptünk a konyhába, Sasuke ledöbbent egy pillanatra.
- Mit keresel itt Karin? - kérdezte Sasuke komoran.
- Téged kerestelek, egy elég fontos megbeszélni valóm lenne veled.
- Akkor én addig felmegyek Saradával a szobába.
- Nem szükséges Sakura. Karin előtted is nyugodtan mondhatja, bármi is legyen ennyire fontos. - szólt felém Sasuke határozottan.
- Akkor foglalj helyet Karin nyugodtan. - invitáltam beljebb a nappaliba.
- Hozhatok valamit inni?
- Nem, köszönöm. Nem foglak titeket sokáig zavarni. Arról lenne szó Sasuke, hogy az akatsuki, köztük a bátyád is vadásznak rád. Legalábbis a napokban egy ilyesmi pletyka ütötte meg Suigetsu és az én fülem is. Figyelmeztetni jöttelek mert, ha én ilyen könnyen megtalállak, akkor ők is nemsokára itt lehetnek.
- Sakura! Szedd össze Sarada legfontosabb dolgait és pár holmit magadnak. Köszönöm Karin, hogy szóltál! Jövök neked eggyel!
- Igazán nincs mit! Ne aggódjatok, bármi kell csak szóljatok és segítünk!
Ki kísérni már nem volt időm Karint mert egyszerűen eltűnt. Nem is érzékeltem, hogy egy vámpír állt a küszöbömön 20 perccel ezelőtt. Sasukével egymásra néztünk, majd átadtam neki Saradát és felrohantam összepakolni. Ha az akatsuki vadászik ránk, akkor ott már baj van. Negyed óra múlva már indulásra készen voltunk. Saradát bekötöttem a kisülésbe és beültem Sasuke mellé az anyósülésre.
- Sajnálom Sakura. Nem kellett volna belesodornom titeket ebbe!
Megfogtam Sasuke kezét és biztatóan rá mosolyogtam.
- Mostmár egy család vagyunk! Ígérem együtt mindenen túl fogunk jutni!
- Hm. - szorította meg Sasuke a kezem.
Félve ugyan, de boldogan vágtunk bele az ismeretlenbe. A legfontosabb volt mindkettőnknek, hogy Saradát ne érje el a kegyetlen múltunk.

Sajnálom de nem volt egy könnyű időszakom mostanában. Remélem kicsit sikerült kárpótolnom titeket! Igyekszem sietni!🥰 Köszönöm azoknak akik az elejétől kezdve olvassák ezt a kis fanfiction-t. 🙏🥹❤️