Sasusaku két világ között

5.rész

Még néztem a távolodó lépteket mielőtt én is nekiindultam. Úgy döntöttem bevásárolok mert teljesen üres az otthoni kajakészlet.

Otthon megcsináltam a napi teendőket majd leülve a számítógép elé nyomoztam Sasuke után. Átnéztem minden iskolai aktát de semmi gyanús dolgot nem találtam.

Estefelé hívott a főnök. Beültem a kocsiba és siettem is a helyszínre. Egy 20 éves körüli lányt találtak a parkban. Megint semmi nyom csak a holttest. Mérgemben elindultam, hogy kiszellőztetem a fejem. Ahogy egyre beljebb sétáltam egy erdős részre értem, nem figyeltem és már csak a homályos sötétséget láttam.

Mikor magamhoz tértem egy kanapén feküdtem. Körbenéztem de semmi ismerős dolgon nem akadt meg a tekintetem. Kinéztem az ablakon és minden bizonnyal még az erdőben lehettem. Próbáltam hallgatózni,hogy van e valaki itt rajtam kívül de semmit nem hallottam és nem is éreztem idegen chakrát. Felálltam és megpróbáltam kinyitni az ajtót de természetesen zárva volt.

- Ne is próbálgasd aranyom. – hátrakaptam a fejem és beleütköztem egy magas, izmos, rövid, fekete hajú srácba. Vörös szemeit nem is rejtegette előlem.

- Mit akarsz tőlem!? – Egy kissé mérgesen tettem fel a kérdést.

- Én semmit. Csak a barátnőmnek vagy útban.

Erre a mondatra belépett az ajtón egy hosszú, szőke hajú lány.

- Sai. Megmondtam már százszor, hogy ne kezdj el beszélgetni a foglyokkal mert aztán csak sajnálod őket. Neked meg pinky hoztam vizet meg egy kis kaját. – mosolygott rám a csaj.

- Mit akarsz tőlem?- kérdeztem azt amire nem kaptam értelmes választ az előbb sem.

- Én csak közvetítő vagyok. A főnökömnek nem tetszik a létezésed és az sem, hogy egy egész csapatod van aki ránk vadászik.

- Ki a főnököd?

- Azt ne akard tudni szívem. - nevetett

- Mire kellek neki?

- Ne kérdezősködj annyit. - hirtelen előttem termett és leakart lökni a kanapéra de szerencsére gyorsabb voltam és kigáncsoltam.

Kirohantam az ajtón és csak futottam ahogy tudtam. Semmi fegyverem nem volt ezért nagyon féltem. Biztos vagyok benne, hogy nemsoká utolér, de a remény hal meg utoljára.

Ahogy futottam hirtelen nekiütköztem valakinek és hátraestem. Felnéztem és nagyon megkönnyebbültem.