Sasusaku két világ között

25. rész

~Sakura szemszöge~
Ahogy megláttam azt a köpenyes alakot egyből tudtam,hogy semmi jót nem jelent.
-Sasuke, taposs a gázra amennyire csak tudsz!- le sem véve a szemem, az akatsuki tagról, szorítottam rá Sasuke kezére.
- Éreztem a jelenlétét. Ő a bátyám Sakura... Tudtam, hogy követ de nem akartam az ő tudtára adni,hogy észrevettem. Nemsokára megállunk, ahol már Narutóék várnak minket és segítenek nekünk. Ne aggódj, ennyire nem vagyok figyelmetlen. -szorította meg Sasuke a kezem.
- Oh. Értem. Bízom benned drágám!- mosolyogtam rá Sasukére.
-Hm.

Fél óra múlva ott is voltunk a parkolóban, ahol már vártak ránk Narutóék és Tsunade a vadászokkal egyetemben. Amint kiszálltunk az autóból Hinatához siettem és a kezébe nyomtam Saradát.
- Vigyázz rá!- néztem határozottan barátnőm szemeibe, aki csak bólintott és már ült is be a kocsiba,hogy messzire vigye mindkettőjüket.
- Tsunade, Naruto! Annyira örülök, hogy látlak titeket!- öleltem meg őket könnyes szemmel.
- Mi is örülünk Sakura. -mosolygott rám mesterem.
Ebben a pillanatban megéreztem azt a tömérdek mennyiségű chakrát, amit igazából soha életemben nem akartam egyszerre érezni. Hátrafordulva, szembenézhettem az akatsukival. Sasuke egyből mellettem termett és vörösen izzó szemeivel kémlelte az ellenséget.
- Itachit bízzátok rám!- jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Sasuke..- nyúltam a keze után. -Vigyázz magadra!
- Hm! Te is Cica!
Ezzel fogtam magam, elővettem egy kunait majd támadásba lendültünk.
Az elején nagyon úgy tűnt, hogy mi állunk nyerésre, addig a pillanatig míg Pain a földhöz nem szegezte Narutót.
-Sasuke, segítenünk...!- de nem tudtam befejezni a mondatot mert Sasori bábjaival találtam szembe magam. Gyorsan chakrát vezettem a lábamba majd jól irányzott rúgásokkal aprítottam a készletet. A chakrafonalak segítségével sikerült beazonosítanom Sasori búvóhelyét és meglepnem az arcát az öklömmel.
- Shannaro!!!!!- kiáltottam és küldtem el Sasorit 20 méterrel távolabb.
Rohantam volna Naruto segítségére, amikor valaki elkapta a hajamat és lerántott a földre.
- Nyugi kislány. Ne olyan sietősen. - egy magas, szőke hajú férfi volt a feltartóm. Deidara, ha jól sejtem.
A következő pillanatban hangos kiállítással esett össze mellettem. Elfordítottam a fejem megmentőm felé és hálásan mosolyogtam Sasukére, aki sharinganját aktiválva szabadított ki. Amint sikerült távolabb kerülnöm Deidarától, chakrát gyűjtöttem a kezembe és elrepítettem az erdőbe a vergődő testét, ezzel is időt nyerve számunkra.

~Hinata szemszöge~
160-al repesztettem,hogy még véletlenül se tudjanak minket követni de sajnos a tükörben lévő fekete Audi túlságosan arra jött amerre mi. 10 éve vezetek, így alkalmaztam az évek alatt összegyűjtött rutint és szlalomozva próbáltam lerázni a kis piócánkat. Ránéztem Saradára aki békésen aludt a kisülésben. Ez a kislány egy haláli nyugodt baba. Elmosolyodtam és repesztettem tovább amikor hátulról belém jött az audis.
- Oh, hogy téged nem lehet lerázni.. Belenéztem a tükörbe és ledöbbentett amit a másik autóban láttam. Magával Itachi Uchiha sharinganjait pillantottam meg. Gyorsan elkaptam a szemem,hogy még véletlenül se ejtsen genjutsu áldozatává.
Az évek alatt annyit titkolóztam Sakura előtt a kilétemet illetően, hogy már rendesen bűntudatot érzek miatta de megérte mert vigyázhattam rá. Aktiváltam a byakuganom, kicsatoltam Saradát majd a kezembe vettem és kiugrottam vele az autóból. Rohantam amennyire csak tudtam az erdő felé és csak reménykedni tudtam,hogy az Uchiha nem ér minket utol.
Sarada fekete szemeivel békésen nézett rám, teljesen olyan érzést keltve bennem, hogy ő bízik abban, hogy megmenekülünk.
20 perc rohanás után az erdő egy eldugott részében bújtam el Saradával a karomban.
- Remélem sikerült leráznunk. - mosolyogtam rá az apróságra.
Hirtelen Sarada aktiválta a sharinganját. Rendesen meglepett, hisz ennyi idősen még szerintem senki nem volt erre képes, de majd megkérdezem Sasukét.
Ekkor a hátam mögött megreccsent egy faág. Támadó állásba álltam, kezemben még mindig Saradát tartva.
Velünk szemben állt Itachi. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy végig tudta,hogy hol vagyunk.
- Tűnj innen vagy olyat teszek, amire örökké emlékezni fogsz!- fenyegettem meg több kevesebb sikerrel..
- Add át a gyereket és már itt sem vagyok.
-Még mit nem!- ezzel ökölbe szorítottam a szabad kezem, aktiváltam a byakugant és felkészültem a harcra.
Ekkor egy portál került közénk és Sasuke lépett át rajta.
Hála az égnek...
- Ha egy ujjal is a lányomhoz mersz érni, halott vagy!
Szögezte a mondandóját Itachinak.
- Hinata, vidd innen Saradát. - nézett rám határozott ónixaival.
- Rendben!- ezzel szorosan magamhoz öleltem és rohantam tovább az erdőbe, olyan gyorsan, ahogyan csak tudtam.
Hirtelen csak egy hófehér villanást láttam magam előtt és elsötétült a világ.
Összerogytam és mielőtt elvesztettem az eszméletem Saradát szólítottam.
-Sa.ra.da....