Sasusaku két világ között

22. rész

~Sakura szemszöge~

Hirtelen a döbbenettől szóhoz sem tudtam jutni. Ezer éve nem láttam személyesen Sait. Remegő kezeimet elrejtettem és próbáltam nyugalmat erőltetve magamra, belenézni a szemeibe.
- Mit akarsz? - kérdeztem komolyan.
- Csak egy apróságot, amiért megöltétek a barátnőm. Te és a drágalátos vadász barátaid.
Villantak fel vörös szemei majd elkapott a csuklómnál fogva és az előszoba túlsó végébe repített. A kihagyott edzések miatt mindenem sajgott a fájdalomtól.
- Tűnj innen! -repítettem felé egy kunait. Tudtam,hogy semmi haszna de legalább kizökkentem a magabiztosságából és egy icipici előnyhöz juttatom magam. Gyorsan beszaladtam a konyhába és kerestem bármiféle fegyvert. Minden fegyverem a hálószobában van de oda végképp nem megyek fel Sarada védelme érdekében. Észrevettem a telefonom a konyhapulton és mivel Sai túlságosan magabiztos volt, nem siette el a bejutást a konyhába így tárcsáztam Naruto számát.
- Szia Sakura. Mi a helyzet?
- Naruto azonnal segítened kell. Itthon vagyok és..... - ezzel kivette Sai a kezemből a telefont és eldobta.
- Ej-ej Sakura. Máris segítségre van szükséged? Milyen vadász lett belőled?
- Pont annyira jó, hogy elkapjam és megöljük a magadfajtákat.
Chakrát vezettem a lábamba majd egy jól irányzott rúgással elrepítettem a nappaliba és mielőtt összeszedhette volna magát, az arcába irányítottam az öklömet. Sajnos nem voltam elég gyors és elkapta a karom majd a saját öklét éreztem a hasamba fúródni.
- Ahhhh... Szemét!!- görnyedtem le.
Ekkor megláttam Narutót amint a falhoz szorítja Sait.
- Ah Uzumaki. Mióta védjük meg a drága vadászokat?
- Fogd be! - Ekkor olyan erővel csavarta hátra Sainak a kezeit, hogy hallottam pár roppanást is.
- Nyugi Sakura. Tsunade már úton van.
- Szuper. - a fájdalomtól csak ennyit tudtam kinyögni.
Ekkor Tsunade lépett be és rátette Sai kezeire a gyengítő bilincset és elvezette a kocsiig.
- Jól vagy Sakura? -guggolt le mellém Naruto.
- Jól leszek, ne aggódj. Naruto? Kérhetnék egy szivességet?
- Persze. Bármit.
- Odaköltözhetnénk Saradával ideiglenesen hozzátok? Csak amíg újból összeszedem magam edzéssekkel és rendbe jövök.
- Persze. Szólok Hinatának, hogy a vendégszobát készítse elő nektek. Gyors össze is pakolom a babacuccokat, ha gondolod.
- Nagyon szépen köszönöm nektek! Persze, fent van minden a középső kis szekrényben.
- Ugyan semmit nem kell köszönnöd, ez természetes.
Még egy hálás mosolyt villantottam felé majd összeszedve magam elkezdtem pakolni a saját cuccaim. Már a kezemben volt Sarada és útrakészen vártuk Narutot a kocsinál (Közben Hinata eljött értünk kocsival.) amikor egy furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha figyelne minket valaki. Körbe is néztem de nem láttam semmi különösebb dolgot.
- Meg is vagyok! Mehetünk. - jött ki Naruto izgatottan.
- Mégegyszer nagyon köszönöm nektek!
- Jaj hagyd már abba Sakura! Bármikor szívesen segítünk. -mosolygott felém barátnőm.

#1 év múlva#

~ Sasuke szemszöge ~
Már hónapok óta kutatok drága bátyámék után de eddig még semmi újat nem sikerült kiderítenem a hollétükről. Legutóbb Londonban látták őket, de azóta már onnan is eltűntek. Egyedül nem fogok tudni semmire se menni. Szükségem van segítségre.
Ilyen gondolatokkal szálltam fel a Konohába tartó repülőre.

~ Sakura szemszöge ~

Már fél éve hazakültöztünk Saradával és ma ünnepli drága kislányom a szülinapját. 1 éves totyogó kislányom van.
- Szia kicsikém. - öleltem magamhoz Saradát.
- Ma átjönnek Hinatáék és eszünk majd finom süteményeket, ugyanis ma lettél egy éves. - édes fekete szemei csillogtak és egy mosollyal reagált a monológomra.
Gyorsan felöltöztünk majd Saradát betéve a babakocsiba elmentünk bevásárolni estére. Útközben rengeteg ismerőssel beszélgettünk, mindenki megakarta ölelgetni a kis drágám de Sarada nem túl bizakodó az idegenekkel, így nem tartottak túl sokáig a babázások. Ekkor megszólalt a telefonom.
- Szia Tsunade. Mi újság?
- Szia Sakura. Tudom nagyon elvagyok foglalva Saradával és nem is kérném ha nem lenne vészhelyzet de eltudnál jönni a temetőbe? Egy újabb eset történt de ez most valószínűleg nem vámpír lesz. Szükségem van a tapasztalataidra.
- Persze. Gyorsan elviszem Hinatáékhoz Saradát és már rohanok is.
- Köszönöm. És sajnálom.
- Jaj Tsunade. Ne magyarázkodj! Ez a munkám.
Ezzel letettem a telefont és siettem Hinatáékhoz. Szerencsére otthon voltak és elvállalták Sarada felügyeletét.
- Nagyon-nagyon köszönöm drága barátnőm!!! Ezer hála! - mosolyogtam barátnőmre és már rohantam is az autómhoz.

~ Sasuke szemszöge ~
Leszállva a repülőről első utam Narutóékhoz tartott. Dél körül járhatott az idő, reméltem, hogy nem zavarok meg semmiféle ebédet. Odaérve Narutóékhoz csengettem majd vártam.
- Megyek már! - szólt haverom eléggé kapkodva.
-Sa.. Sasuke?
- Szia Naruto. Bemehetek? - kérdeztem komolyan.
- Öhm. Persze - vakarta meg a tarkóját.
Ezzel beinvitált a házukba. A nappaliba érve Hinata fordult felém, kezében egy babát fogva. Amint belenéztem a kislány ónix fekete szemeibe egyből tudtam,hogy közülünk való, legalábbis félig. Félig ember, félig vámpír. Jobban megnézve mintha tükörbe néztem volna. Hirtelen a döbbenettől szóhoz sem tudtam jutni.
- Sasuke.. Figyelj. Szerintem felkéne keresned... - a mondatot már nem tudta befejezni mert vámpír sebességgel száguldottam a saját házamba, ahol a másfél éve kidobott ajándék porosodott. Remegő kezekkel bontottam ki a kisdobozt és emeltem ki belőle a terhességi tesztet, amely pozitív tesztre utalt.
- A francba! - ültem le a székre összeszedni magam. Idő kellett mire feltudtam fogni, hogy mennyire hülye voltam az elmúlt években. Amint sikerült magam lenyugtatni, fogtam a tesztet és zsebre vágtam majd elindultam Sakura házába. Az ablakot kinyitva besurrantam és körülnéztem a háló és amint azóta átalakult babaszobában is. Nézegettem a közös képeiket és a kislányomról készült egyedüli képeket is. A mosolya és a tekintete tiszta anyukája. Erre a gondolatra összeszorult a szívem. Remélem Sakura szóba áll még velem és tudunk beszélni a történtekről. Ekkor leültem az ágyra és vártam. Vártam, hogy hazaérjenek és újból lássam rég elhagyott szerelmem és annak gyümölcsét.

~ Sakura szemszöge ~

Hinatáék eléggé furcsa arckifejezéssel fogadtak mikor beállítottam hozzájuk Saradáért. Valamiről akartak beszélni de gyorsan leintettem őket mert rengeteg dolgom akadt az új ügy miatt, ezért csak felkaptam Saradát, beültünk a kocsiba és elindultunk hazafelé.
Hazaérve bevittem Saradát a nappaliba ahol levetkőztettem majd felkapva elindultunk a hálószoba felé. Útközben mindenfélét magyaráztam kislányomnak a mai ügyről és, hogy mennyi minden dolgom lesz még de előtte mindenképpen vacsorázunk és fürdünk egyet. Felérve az ajtóhoz, lenyomtam a kilincset és amint kinyílt az ajtó, egy fekete szempárral találtam szembe magam. A döbbenettől hirtelen elgyengült a kezem és már csak a sírást hallottam. Sasuke vámpír sebességgel ugrott oda hozzánk és kapta el Saradát.
- Úristen. Kicsikém ne haragudj! - vettem ki Sasuke kezéből Saradát és könnyes szemmel öleltem magamhoz.
Amint mindketten megnyugodtunk Sasuke felé fordultam.
- Köszönöm!
- Semmit nem kell megköszönnöd Sakura.
- öhm.. Sasuke. Sejted már gondolom,hogy ki is Sarada pontosan de hadd mutassalak be titeket egymásnak, persze csak ha szeretnéd. - magyaráztam zavaromban összevissza.
- Örülnék neki.
- Akkor hadd mutassam be neked Uchiha Saradát, a kislányunk. És Sarada ő itt az édesapád, Uchiha Sasuke. - vázoltam fel a helyzetet könnyes szemmel de mosolyogva.
A kislányunk ragyogó ónixokkal és nagy mosollyal nézett apukája felé, amin teljesen meghatódtam, hisz nem szereti az idegeneket.
Sasuke egyik kezével megsímogatta Sarada fejét és amint rám nézett a saját ónixaival, megszűnt számomra más létezni.