Sasusaku két világ között

20. rész

~ Sakura szemszöge ~

Másnap reggel korán keltem. Lementem a konyhába és készítettem egy kis reggelit. Hinatáék még aludtak. Holnap délután kell találkoznom Itachival és odaadni a könyvet. Őszintén szólva a tegnapi nap után semmi kedvem az egészhez, de sajnos muszáj lesz, ha nem akarom, hogy bántódásunk essen.
A gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki.
- Szia Tsunade.
- Szia Sakura. Be kellene jönnöd az irodába egy kihallgatásra. Eltűnt az akatsuki kézikönyv és utoljára te voltál a lenti irodában. Pár másolatot találtunk belőle, így gondolom nem rosszindulatból tette aki tette de ki kell hallgatnunk.
- Persze. Máris megyek.
Azzal letettem a telefont, felvettem a dzsekim, a cipőm és már rohantam is az irodába. Út közben nagyon agyaltam egy hihető kifogáson mire is kellett a könyv de sajnos semmi nem jutott eszembe. Muszáj lesz elmondanom az igazat.
Az iroda ajtó elé érve kopogtam, majd beléptem.
- Foglalj helyet. - szólt Tsunade kimérten.
- Bevallom én vittem el a könyvet.
- Mi célból?
- Tegnap délután hazafelé menet elkapott egy akatsukis tag. A könyvet akarja. Megfenyegetett, hogyha nem juttatom el neki a könyvet akkor megöl. Mindezt teljesen titokban kellett megtennem.
- Értem. Akkor jelen pillanatban mi semmiről nem tudunk. Add át neki a könyvet, a fontos részeket úgyis lemásoltad. Ügyes vagy! De nem mehetsz egyedül a találkozóra. Vadászt nem vihetsz magaddal mert azt egyből kiszúrja.
- Tudom. Megoldom ne aggódj!
Tsunade kikapcsolta a hangfelvételt és már a megszokott, aggódó tekintetét fordította felém.
- Már nem csak a saját testi épségedért vagy felelős. Ott van Sarada is.
- Tudom Tsunade, ne aggódj! Kézben tartom a dolgokat- mosolyogtam felé bátorítóan.
- Nem akarlak felzaklatni a kérdésemmel de mit lehet tudni Sarada apukájáról?
- Khm.... Ez elég hosszú lenne most részleteznem de egyszer majd elmondom. Most foglalkozzunk az üggyel.
- Rendben. Bármi segítségre lenne szükséged, szólj!
- Köszönöm Tsunade.
Ezzel felálltam a székemből és az ajtó felé vettem az irányt. Kilépve a főbejáraton tárcsáztam Naruto számát és megkértem, hogy holnap kísérjen el a találkozóra de tisztes távolságból figyeljen csak. Egyből belement. Nagyon jó barátok lettünk mióta nincs közöttünk ez a gát, amelyet a sok-sok titok okozott. Ki tudja, lehet egyszer megszűnik az ellenségeskedés a vámpírok és a vadászok között. Erre a gondolatra összeszorult a szívem, hiszen a nekem legfontosabb személlyel még esélyünk sem volt arra,hogy kipróbáljuk a fegyverszünetet.

Másnap délután 2- re mentem a sikátorhoz. Itachi már várt rám.
- Szia kedvenc sógornőm. Bár ez vicces mert jelenleg egy sincs. - Nevetett fel ezen a katasztrofális viccen.
- Szuper. Rá térhetnénk a lényegre?- kérdeztem komolyan.
- Persze.
Ekkor kivettem a táskából a könyvet és nyújtottam felé. Itachi elvette de eltenni már nem volt ideje mert a tetőről két vámpír ugrott le. Elővettem egy kunait és hátrább ugrottam a fal elé. A legfurcsább az egészben az volt, hogy Itachi is meglepő tekintettel nézett a két idegenre.
- Konan? Sasori? Ti mit kerestek itt?
- Jöttünk a lányért és a gyerekért. Lehet, hogy neked csak a hülye könyv kell de Painnek más tervei vannak.
- A lányt hagyjátok ki ebből. Van már Uchiha a csapatban. Bőven elegendőek vagyunk ennyien.
- Pain nem így gondolja. Szóval pinky. Jössz vagy harconunk kell egyet? - kérdezte a vörös hajú. Sasori ha jól emlékszem.
- Én aztán nem megyek veletek sehova!
Ekkor a kilátásom eltakarta egy széles hát. Az ismerős illattól már szóhoz sem tudtam jutni.
- Sa..Sasuke?
- Hagyjátok békén Sakurát, különben velem kell megküzdenetek.
- És velem! Na rugjuk szét a picsájukat Sasukeee. Légysziiii. - csinált Naruto ebből is játékot.
- Hogy ti rugjátok szét a mi seggünket?- Nevetett fel Sasori.
Ekkor Itachi megvillantotta vörösen izzó sharinganját és Sasoriék felé fordult.
- Szerintem még most vissza kéne fordulnunk nem gondoljátok?
- Mivan Ita, beszartál? - ugrott le még egy akatsukis tag a tetőről.
- Hidan..
- Sasuke. Nem akarok vészmadár lenni de 4 a 2 ellen nem túl fair játszma.
-Hm.
- Azt a bőbeszédű fejedet....-mérgelődött Naruto
Ekkor az akatsukis tagok támadásba lendültek Itachit kivéve. Karba tett kézzel támaszkodott a falnál.
Sasuke és Naruto minden erejüket bevetve sikerült csak előnybe kerülniük. Ekkor megláttam a távolból Tsunadét, aki értetlen arckifejezéssel intett felém, hogy próbáljak megszökni.
Sajnos nem volt elég óvatos és Hidan kiszúrta magának. Mielőtt elérte volna Tsunadét, 5 vadász termett előtte és szálltak szembe a kék vámpírral. Az akatsuki visszavonult és egy portál segítségével sikerült megszökniük. Itachi egy utolsót bólintott felém majd ő is eltűnt. Mindenki egy emberként fordult felém, magyarázatot várva. Tsunade elküldte az embereit és felénk fordult.
- Nos. Látom, hogy ti is közülük valók vagytok, mégis megvédtétek Sakurát. Miért?
- Nos az úgy volt, hogy ez a két jómadár egymásba szeretett, de nem tudták, hogy ki is a másik valójában. És amikor Sasuke rájött, hogy Sakura egy vadász, lelépett és így akarta biztonságban tartani a titkunkat. Közben Sakura rájött erre a titokra és most itt tartunk. - vázolta fel vigyorogva a helyzetet Naruto.
- Értem.
- Tsunade. Kérlek hagyjuk őket ki ebből.
Mire ezt kimondtam Sasuke köddé vált.
- A fenébe.... - szomorodtam el egy pillanat alatt.
- Nyugi Sakura. Valószínűleg hazament. - tette a vállamra a kezét Naruto.
- Ne aggódj Sakura. Nagyon hihetetlen helyzetben vagyunk de a jelentésben csak az akatsuki támadását fogjuk rögzíteni. Köszönöm, hogy megmentettétek Sakurát. Sasukével egyszer már találkoztam régebben. Sakura ő lenne Sarada édesapja?
- Igen, ő az. Ezért nem szerettem volna elmondani. Féltem, hogy esetleg megöletsz minket. - tettem a hasamra a kezem.
- TE MOST KOMOLYAN FEL AKARSZ IDEGESÍTENI HARUNO SAKURAAA???- ordított rám anyám helyett anyám.
- Hogy gondolhatsz ilyet,hogy az egy szem lányomat feláldozom egy hülye vadásztörvény miatt mert teherbe esett egy vámpírtól? Ne nevetess... Hamarabb leszek én öngyilkos, te buta lány. - ölelt meg mesterem.
- Köszönöm Tsunade! - nyeltem le a könnyeim a megkönnyebbüléstől.
- Elnézést. Sakura felidegelt. Senju Tsunade vagyok, Sakura mestere és pótanyja.
- Uzumaki Naruto. Sakura barátja és a legjobb barátnőjének a párja. - mosolygott mesteremre Naruto.
- Ohh. Akkor te vagy a titokzatos Hyuga Hinata szerelme.
- Örülök, hogy jól elbeszélgettek de nekem meg kell keresnem Sasukét.
- Segítsek megkeresni? -kérdezte Naruto kedvesen.
- Nem kell. Ne aggódj. Egyedül szeretnék vele beszélni.
Azzal elindultam Sasukéhez, reménykedve, hogy nem tűnt el megint valami idegen városba.