I see you blindly /Jikook ff. Befejezett✔

13.

○Írói pov.○

Mikor a férfi besétált a fia szobájába, az ágyon látta meg őt a takarója alá bújva, így mikor leült a bútor szélére, lehúzta a fejéről.
- Mit bújkálsz itt ?
- Apa...
- Baj van ? - Szemöldökét összeráncolta, s hangja is aggodalmassá vált, ahogy látta Jungkook frusztralt ábrázatát. A fiú fentebb ült, hátát az ágy keretének döntötte, és fejét is a falnak támasztotta.
- Nem tudom, hogy bajnak számít-e...Te...elítélnél engem, ha...egy fiú iránt lennének érzéseim ?
- Jimin az ? - Már nem volt ideges, hogy esetleg valami rossz történt, szimplán az, amit már korábban is sejtett, hogy be fog következni. Mikor viszont a fiú nem válaszolt, csak lehajtotta fejét, tudta, hogy igaza is volt. - Jungkook, én úgy szeretlek, ahogy vagy. Ne érdekel engem, hogy kit szeretsz, amíg boldog vagy. Ráadásul Jimin egy nagyon jó ember, szóval egyáltalán nem jártál vele rosszul, sőt...Szóval ne is gondolj ilyenekre, soha nem foglak elítélni.
- Köszönöm. - Súgta megkönnyebbülten. Korábban is akart már erről beszélni az apjával, hiszen Jimin hamar érzéseket kezdett kiváltani belőle, annak ellenére, hogy nem tudja, hogyan néz ki, a személyisége rendkívül megfogta. Azonban a mai napjuk után, már biztos volt benne, hogy nem csak kedveli a fiút. - De...Jimin biztos, hogy nem érze irántam úgy, ahogy én felé. Ki akarna egy vak fiúval egy párt alkotni ? Az ég világon senki.
- Jungkook. Kigyógyíthatlak belőle...
- Mi ? - Értetlenül összeráncolta szemöldökét, s ezzel egyszerre meglepetten kapta fejét a férfi felé.
- Van egy szemüveg, ami génterápiával segít a vak embereken, azzal újra láthatsz.
- E-ezt k-ko-komolyan mondod ?
- Igen, fiam, higgy bennem, nincs minden veszve. - Mondta, s a fiú lábára simított, ki a következő pillanatban, kitapogatta, hogy hol ül a férfi, majd odamászott hozzá, és szorosan átölelte, miközben hálálkodott neki.

Félmeztelenül ült kint a kanapén, miközben egy üveg vizet szorongatott a kezében, s néha belekortyolt, miközben gondolkozott.
- Van valami baj ? - Jimin hátra fordult, mikor meghallotta egyik barátja hangját, ki immar fel volt öltözve, s úgy ült le a pink hajú mellé, aki gondterhelten felsóhajtott, és háradőlt a kanapén, odanyújtva a mellette ülőnak a vizet.
- Tae ?
- Még alszik. Elfáradt szegénykém. - Jimin csendesen bólintott párat. - Nem szeretnéd ezt folytatni velünk, igaz ?
- Mi ?
- Nézd, mindketten tudjuk, hogy nagy részt azért feküdtél most le velünk, mert Tae nagyon szerette volna. Ha korábban nem találja ki, hogy kezdjük ezt előlről, akkor ez sem történt volna meg, ha rajtad múlik. Nem azt mondom, hogy kényszerből tetted, hiszen látszott rajtad, hogy te is élvezed, viszont mikor valami Jungkook nevet nyögtél a végén, kissé világos lett, hogy mi a helyzet. Az arcodból ítélve, te sem vetted észre, ahogy Tae sem, viszont én igen. - Sóhajtva rásimított combomra, majd megfogta a kezemet, miközben én még mindig döbbenten bámultam őt, hiszen el sem hittem, hogy én tényleg Jungkook nevét nyögtem. Tény, hogy vonzódom a fiúhoz és rendkívül aranyosnak, helyesnek, szórakoztatónak és figyelmesnek gondolom, de akkor sem hittem volna, hogy ennyire elveszek akkor. Másrészt viszont meglepett, hogy Hobi ennyire odafigyelt rám, és észrevette ezeket. - Jiminie, ha mást szeretsz, nyugodtan megmondhatod. Ez csak egy alkalmi dolog, ami azert jött létre közöttünk, hogy levezethessük a feszültséget, plusz az élvezetért, viszont úgy, hogy szeretsz valakit, aki nem mi vagyunk, úgy kérlek ne feküdj le egyikünkkel sem, mert nem fair senkivel szemben sem, ráadásul inkább akkor lépned kéne a fiú felé, mrrt ha jól sejtem, egyáltalán nem vagytok együtt, és randizni sem jártok, ha alig fél órája, még felettünk támaszkodtál.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el. Nem akartam Taehyungot megbántani, és tényleg, én is benne lettem volna ebben az egészben, csak...
- Szerelmes vagy.
- Talán...- Sóhajtott fel.
- Nem baj Minnie, nincs ezzel semmi gond. Majd én beszélek Taehyunggal, és majd te is fogsz, de megdolgoztatom előtte, hogy ne tudjon haragudni. - Kuncogta el magát az idősebb, mire Jimin is elengedett egy mosolyt. Beszélgettek még egy kis ideig, majd Taehyung is megjelent kómás ábrázattal, már felöltözve, s valami vacsorát követelt a két fiútól.

Másnap Jungkook iszonyatosan várta, hogy a pink hajú megérkezzen, hiszen annyira boldog volt a tegnap hallott hírek miatt - amiről kapott egy részletes tájékoztatást is - hogy mindenképpen el akarta mesélni Jiminnek is. Az idősebb kora délután toppant be, s amint ez megtörtént, Jungkook vigyorogva térdelt fel az ágyon.
- Na mi ez a nagy boldogság Kookie ?
- Jimiiiiiin. El sem hiszed, hogy mit történt tegnap.
- Velem voltál. - Nevette el magát, majd letéve táskáját a földre, leült az ágyra, es maga elé húzta a fiút.
- Igen, de utánaaa. Apa azt mondta, hogy...láthatok. Meg tud gyógyítani, és látni fogok. - Lelkesen kiáltott fel a végén, s mikor Jimin is felfogta, hogy mit mondott neki a kisebb, éjjenezni kezdett, majd ahogy nézte Jungkook boldog mosolyát, hirtelen mozdult előre, majd ajkait az övéire helyezte. A fiatalabb lefagyott, és maga mellé ejtette kezeit, s levegőt is elfelejtett venni. Eközben Jimin lassan mozgatni kezdte ajkait, mintha ezzel akarna gratulálni neki, de talán még ő sem fogta fel teljesen, hogy ő most tényleg megcsókolta a fiút. Lassan vált el tőle, miután egy utolsó csókot nyomott az ajkaira, s felnyitotta szemeit. Ekkor jött rá ténylegesen,hogy mit is tett az előbb, s ahelyett, hogy elszaladt volna, megköszörülte torkát, s elfordította a fejét.
- Sajnálom, Kook. - Súgta. - Tudom, hogy valószínűleg nem így akartad az első csókod, és nem is hiszem, hogy pont velem, de ahogy néztelek, teljesen kagadhoz vonzottál, és nem gondolkoztam. Tényleg sajnálom.
- Én nem. - Motyogta, majd kitapintva a pink hajú álla alá nyújt, és közeledni kezdett, majd ajkait szerencsésen a másikéhoz nyomta. Nem volt még gyakorolott a csókban, így kissé bizonytalanul mozdította meg száját, de mikor Jimin is beszállt a csókba, akkor már jobban ment neki. Mikor elválltak egymástól, az idősebb a kisebb homlokának döntötte sajátját, és majd csak úgy szólalt meg.
- Kedvellek Kook.
- Miért ?
- Mi az, hogy miért ? Minden okom megvan rá. Kedves vagy és figyelmes, szeretem az illatod, ahogy felhúzod az orrod, mikor nevetsz, vagy fintorogsz, szeretem, ahogy viccelődsz velem és azt is, mikor pervezkedsz. Imádom, mikor látom, hogy milyen felhőtlen vagy, a helyzeted ellenére, és félre ne érts, nem rosszból értettem, csak mások ezt nem hiszem, hogy így kezelnék. Mindenesetre, nekem tökéletes és gyönyörű vagy, szóval én csak...kedvellek téged. - Ahogy beszélt, szinte egyszerre tudatosult mindkettejükben, hogy itt nem csak egyszerű kedvelesről van szó, hanem annál többről. A fiatalabb ekkor közelebb hajolt Jiminhez, egészen a füléhez, majd elsuttogta neki, hogy ő is hasonlóan érez iránta. Nem beszéltek a továbbiakról, szimplán ott voltak egymás mellett és élveztek egymás társaságát, nem tagadva érzéseiket.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜