I see you blindly /Jikook ff. Befejezett✔

10.

○Írói pov.○

- É-én vagyok az, Jeongguk. Én vagyok az a rózsaszín hajú fiú, aki már egy jó ideje itt ül az ágyad mellett, és bármilyen ijesztően is hangzik, nem vagyok valami zaklató. - Sóhajtott fel. Jungkook még mindig a sokk hatása alatt volt, hiszen el sem hitte, hogy az a fiú, aki körül gondolatai forognak már előző nap óta, - annyira felkelette az érdeklődését - most hozzá beszél. - Tudom, hogy eléggé furcsán hangzik, hogy ismeretlenül töltöm itt az időmet, úgyhogy teljesen megérteném, ha leüvöltenéd a fejemet, hogy húzzak innen.
- N-nem ülsz le ? - Jimin felvonta szemöldökeit meglepettségében, de helyet foglalt a szokásos helyén, s várt, hogy a fiú mondjon valamit. - Te vagy az, aki elkapott, mikor vízért mentem ? - Egy helyeslő válasz után folytatta. - Akkor te kaptál el akkor is, mikor a folyosón futkorásztam. Az illatodat sokszor éreztem, leginkább a szobámba természetesen, de nem tudtam ki az, azt gondoltam, hogy csak egy ápoló. Miért töltöd nálam az idődet ?
- Hát én...véletlen jöttem be idő első alkalomkor, aztán egyszerűen csak itt ragadtam és minden nap, vissza akartam jönni hozzád.
- Miért nem tudtam eddig, hogy itt vagy ? - Ráncolta össze szemöldökét, s ahogy Jimin felé nézett, szürke szemei magával ragadták a fiút, így nem is válaszolt egy kis ideig.
- Mindig akkor jöttem, mikor tudtam, hogy alszol és elmentem, mielőtt felébredtél volna.
- Mit csinálsz, míg itt vagy ?
- Oh hát...legtöbbször csak nézlek, vagy rajzolok, néha tanulni is szoktam. - Rántotta meg vállait. Habár egy vallatásnak tűnt ez a kis játék, mindketten élvezték, hogy beszélgethetnek.
- Mit tanulsz ?
- Egyetemista vagyok, és csillagászatot tanulok.
- Akkor csak...
- Csak két évvel vagyok idősebb, mint te. - Jeongguk ,,O" alakot formázva ajkaival, dőlt hátra ágyán. Egy kis ideig csend volt közöttük, hiszen egyikük sem mondott, vagy kérdezett semmit, azonban a vak fiú, hirtelen felült, s arrébb csúszott az ágyán, megpaskolva a maga mellett lévő helyet.
- Gyere ide.
- Miért ?
- Csak gyere már. - Nevette el magát, hisz hallotta a fiú hangjában az értetlenséget. Jimin leült a fiú ágyára, s mikor megkapta azt az utasítást, hogy ne mozduljon, még inkább tudatlan lett. Jungkook közelebb mászott, egészen addig, míg ki nem tapogatta az idősebb lábait, akkor megállt, s elsőnek csak az egyik kezét nyújtotta, majd Jimin arcára simított vele. Kétszer ismételte el, majd másik kezéz is felevezette az arcára, miközben egyik tenyere már a fiú nyakánál járt.
- Mit...mit csinálsz ?
- Tudni akarom, hogy nézel ki. - Felelte. A pink hajú lehunyta szemeit, mikor a fiatalabbra azokra simított, s kissé elmosolyodott, ahogy őt nézte. Végig tapintotta orrát, majd ajkait, beletúrt a hajába, s majd le simított a vállára, s karjaira, végül kezénél állapodott meg, ahol ujjaival kezdett játszadozni. - Egészen kicsi a kezed.
- Én nem szeretem annyira.
- Pedig aranyos. - Mosolyodott el. Újjabb csend állt be közéjük, de mint az előző, ez sem tartott sokáig. Ismét Jungkook volt az, aki megtörte a szótlanságot. - Gyönyörű ? - Billentette oldalra fejét, halkan kiejtve kérdését. Egyedül apjánál csinálta ezt, csak az ő arcát érintette, s most ahogy megtette vele is, rendkívül kíváncsi lett, ahogy tapintotta selymes bőrét.
- Micsoda ?
- Te. Gyönyörű vagy ?
- Én ? Nem. - Rázta meg fejét, kerek szemekkel. Sosem foglalkoztatta igazán ez, de nem gondolta magáról, hogy szép lenne. A fiatalabb összeráncolta szemöldökét, hiszen nem értette.
- Hát akkor ?
- Csúf. - Konyultak le ajkai. Jeongguk nem mondott semmit, csak visszamászott a helyére, majd Jimin felé fordította fejét.
- Be fogsz jönni hozzám a továbbiakban is, attól függetlenül, hogy tudom, hogy ki vagy !?
- Igen. Szeretnék, ha téged nem zavarlak. - Bólintott rá, s bár a fiú nem láthatta, legalább a saját válaszát erősítette meg magában.
- Ugyan. Ápolókon és az apámon kívül senkivel nem tudok beszélgetni, úgyhogy rendkívül izgalmas a társaságod. Főleg, hogy ha nem akkor jössz, mikor alszom, aztán meg elszaladsz, amint felkeltem.
- Igen...azért bocsánatot kérek. - Nevetett fel kínosan, majd hirtelen váltott témát, mikor eszébe jutott az elhagyott telefonja. - Mond csak, apud nem talált egy telefont, mikor nekem ütköztél a folyosón ?
- Most, hogy mondod, de. A tiéd volt akkor, gondolom.
- Igen, uhm...nem tudod, hogy hol találom meg ? - A fiatalabb hümmögött egyet, majd megrántotta vállait, s az ágy felé nyúlva, megnyomott egy gombot, s Jimin felé fordulva, elvigyorodott. Ismét nem értette a helyzetet, de percek múlva a fiú orvosa rontott be, mutató ujját lengetve.
- Jeon Jeongguk, megmondtam, hogy ne nyomogosd azt a gombot feleslegesen. Az vészhelyzet esetére van, fiam.
- Vészhelyzet van, apa. - Nevetett fel, majd Jimin felé biccentett, akit eddig észre sem vett a férfi, bármennyire is feltűnő a jelenléte. Egy pillanatig csak nézte a pink hajút, majd közelebb ment, és leült a vak fiú ágyára.
- Végre szemtől szemben. Szóval, hogy hívnak fiatalember ?
- Park Jimin vagyok, uram. - Hajolt meg egy kicsit, ajkain egy zavart mosollyal. - Elnézést kérek, amiért szó nélkül járkáltam be ide, de kételkedtem abban, hogy egy idegennek megengedik, hogy bejöjjön.
- Úgy hiszem, te voltál az, aki kifestett itt, jól gondolom ?
- I-igen, én voltam, de kértem engedélyt, nem volt illegális. - Szabadkozott, mire Jungkook felnevetett. Élvezte hallgatni a párbeszédet, a pink hajú zavartságát és ijedt hangján, miközben tudta, hogy apja csak szórakozik vele, hiszen ismerte már jól, tudta, hogy csak megszorongatja. - Kérem uram, én tényleg megkedveltem őt, szeretnék a társasága lenni.
- Olyan érzés ezt hallani, mintha engedélyt kérnél, hogy udvarolhass neki. - Vonta fel szemöldökét, s már nem járt messze attól, hogy ő is elnevesse magát, hiszen Jimin arca olyan értetlen volt, hogy bárki ránéz, biztosan elég jó kedve lesz tőle.
- Nem, én nem, nincs erről szó, csak...
- Úgy értsem, hogy szerinted nem szép, az én fiam ? - Horkantott fel, de már ajkain ott volt egy apró mosoly, viszont Jimin ezt nem vette észre, amennyire már belezavarodott a helyzetbe.
- Dehogyis, Jungkook rendkívűl gyönyörű, és meleg vagyok, úgyhogy simán ráhajtanák más helyzetben, de...- A vak fiú elpirult a hallottakon, és takaróját, az arca elé húzta.
- Hát nem is tudom, így már végképp féltem tőled, kitudja, hogy mikor mászol rá, mikor nincs itt senki.
- NEM. - Kiáltott fel. - Nem tennék vele semmi olyat, az akarata ellenére és...
- Bocsánat. - Kuncogott fel a férfi, s már Jeongguk is nevetett a takaró alatt, mire Jimin teljesen kétségbeesetten kapkodta a tekintetét közöttük. - Sajnálom, Jimin, csak szórakoztam. Nem vagyok én kőszívű, nem foglak elzárni tőle, hiszen én is szeretném, ha Jungkooknak lennének barátai, és most itt vagy te. Szóval Jimin, nem kell mostantól settenkednek, ha be szeretnél nézni hozzá.
- Köszönöm. - Hajolt meg előtte, ajkain egy mosollyal, miután felfogta, hogy csak vicc volt az egész, és nyugodtan barátkozhat a fiúval. Már Jeongguk is kibújt a takaró alól, ajkai pedig egy akkora mosolyra húzódtak, mint még talán soha sem. Igazán örült annak, hogy végre megsimerheti az ő rózsaszín hajú angyalát.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜