I see you blindly /Jikook ff. Befejezett✔

6.

○Írói pov.○

- Kezdjük újra az extrákkal teli kapcsolatunkat.
- Mi...? - Ráncolta össze szemöldökét. Taehyung zavartan megdörzsölte tarkóját, s felsóhajtott.
- Szeretném, ha újra egymás szolgálatárs állnánk.
- Várj, ha jól értem, te azt szeretnéd, hogy lefeküdjek veled és Hobival ?
- Igen, persze őt még nem kérdeztem meg erről, de én teljesen biztos vagyok abban, hogy ezt szeretném. A tegnap reggel történteket egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Állandóan azon jár az eszem, hogy milyen volt, mikor megérintettél, vagy csókolóztunk és tegnap, ahogy beszéltél velünk...én szeretném, ha olyan kapcsolatban lennénk, mint akkoriban. - Fejtette kin bővebben gondolatait. Jimin meglepetten és döbbenten fürkészte az őt néző fiút, de nem tudta, hogy mit mondjon. - Mit mondasz ? Benne vagy ?
- Tae, én...
- Jimin ne csináld már. Tudom, hogy neked is jó volt mikor ez volt hármunk közt, egyértelműen élvezted, ahogy mi is. Ne mond, hogy nem esne jól neked, ha bármikor, mikor csak szeretnéd, valamelyikünk kisegítene. - A pink hajú belegondolt és rá kellett jönnie, hogy igaza van barátjának és tényleg élvezte a közös pillanatokat, s végülis veszteni valója sincs, hiszen nincs párja és a kikapcsolódásra tényleg szüksége van.
- Ha Hoseok is belemegy, akkor rendben van.
- Ohh hidd el nekem, Hobi nem fogja ellenezni. - Vigyorodott el, majd tenyerét Jimin combjára csúsztatta.

- Benne vagyok. - Húzta magára pólóját, táskáját pedig hátára vette, szembefordult a két fiatalabbal. Amint véget ért az előadásuk, Hoseokhoz siettek, ki a próbateremben tartózkodott.
- Tényleg ? Nem is gondolod át ?
- Jimins, most azt akarod, hogy visszautasítsam, vagy hogy elfogadjam !? - Sóhajtott fel, táskája pántjára csúsztatva egyik kezét. - Én is élveztem az együtt töltött időket és ennyi tánc mellett, még ha szeretem is csinálni, szükségem van egy kis kikapcsolódásra, és igen, nincs ellenemre, ha újra lefekszem veletek. Őszintén, a kapcsolatunkat már nem folyásólja be, azok után amiket tettünk, szóval miért ne ? Ez csak szex.
- Hát jó, akkor részemről is rendben van. Remélem még emlékeztek a felállásokra. Pár szabályként pedig, bármelyikünk kiléphet ebből a kapcsolatból amikor csak akar, de míg benne van, mással nem létesíthet ilyen viszonyt. - Jelentette ki Jimin, s mind egyetértően bólintottak. A pink hajú először Taehyungot húzta magához, hogy egy szenvedélyes csókot váltson vele, amit természetesen az idősebb irányított, majd szintén az ő vezetésével pecsételte meg Hoseokkal az alkujukat. Kissé furcsa volt számukra ez a fajta érintkezés, hiszen már rég értek egymáshoz ily módon, s az igazat megvallva, felszabadult érzés töltötte el őket, főleg Taehyungot. - Na most, hogy ezzel megvagyunk, mennem kell a következő órámra, majd találkozunk. - Mosolyodott el szemtelenül, s miután végig simított mindkét fiú mellkasán, elhagyta a tánc termet.
- Mi a szándékod neked ? Hogy-hogy felajánlottad hirtelen ? - Vonta fel szemöldökét Hoseok, Taehyung felé fordulva.
-...Mondtam, hogy a saját érdekünkben tettem, nincs más célom ezzel.
- Fura vagy te nekem. De most nincs időm ezen gondolkodni, mennem kell az előadásomra. - Köszönés képpen, egy csókot nyomott a fiú ajkaira, majd ő is elhagyta a helyiséget, egyedül hagyva a fiatalabbat, ki szintén követte őket, miután szavait elsuttogva elhatározta magát.
- Muszáj megszereznem.

- Jimin. Egy percre, kérlek.
- Baj van, Hölgyem ? - Hajolt meg a kórház igazgatója előtt, ki ott állt, mikor Jimin belépett az épületbe.
- Nem, nincsen, csak megszeretnélek rá kérni, hogy a festős dolgaidat, legközelebb ne hagyd bent, Jeongguk szobájában. Az egyik takarító hívta fel rá a figyelmemet. Ismétlem, nem gond, csak ha Jeongguk véletlen belerúg, vagy elesik benne, az nem esne neki valami jól.
- Tényleg nagyon sajnálom, egyáltalán nem szeretném, ha valami baja esne. Ígérem, nem fordul elő többet. - Meghajolt a nő elött, sajnálatát kifejezve, s szemei is egyértelműen az aggodalomtól csillogtak. Ő tényleg nem akarja, hogy a vak fiúnak bármi bántódása essen, főleg nem miatta. Kicsit zavarba jött, hiszen eszébe jutott, hogy azért hagyta ott a cuccait, mert elsietett, mikor olyat hallott, s tapintott, amit nem kellett volna, így arca kissé elvörösödött.
- Ebben biztos vagyok, csak szerettem volna szólni. Ha jól tudom, a fiú éppen a szobájában van, még alvás előtt, így nyugodtan bemehetsz hozzá, már egy orvos sem fogja őt mostanában ellenőrizni. Ohh, viszont az orvosa rákérdezett a festésre, azt mondtam neki, hogy ez csak egy felújítás, mivel azt mondtad, hogy nem szeretnéd, ha még kiderülne, így ő sem fogja említeni neki.
- Rendben, Köszönöm. - Újból meghajolt, majd már sietett is a megfelelő emeletre. Először csak benézett a szobába, s mikor megbizonyosodott arról, hogy nincs bent senki, a szoba lakóján kívül, besétált, s halkan leült a székére, ami most szerencsére megkímélte őt egy kínos helyzettől, s nem hívta fel rá a figyelmet a vak fiú számára, hogy valaki bent tartózkodik a szobában. Mivel este félkilenc volt, így Jeongguk már valóban alváshoz készülődött, s csak feküdt az ágyában. Jimin kicsit megrezzent, mikor az ágyon fekvő, hirtelen énekelni kezdett, de szemei kikerekedtek, hiszen...Jeongguknak a hangja is gyönyörű volt. Nem énekelt sokat, csak addig, míg el nem álmosodott, s végül már csak egyenletesen szuszogott tovább. Ekkor a pink hajú kilépett a szobából, anélkül, hogy körbe nézett volna, s a raktár felé indult. Hibájának persze meg is lett az eredménye, ugyanis a folyosón tartózkodó orvos, pontosabban Jeongguk orvosa, meglátta őt. Szemöldökét összeráncolta, mivel nem értette, hogy mégis ki ez a pink hajú fiú. Nemrégiben egy másik szólt neki arról, hogy látott egy rózsaszín hajú fiút kilépni a fia szobájából, de akkor sem értette, s azt mondta, biztosan csak eltévesztette, de most saját szemeivel látta, s meg kell hagyni, úgy gondolta, hogy gyönyörű arca van. Furcsálta a helyzetet, így rá akart kérdezni Jungkooknál, de aztán eszébe jutott, hogy már alszik, így hátat fordított, s már nem láthatta, ahogy Jimin a festékes vödrökkel, s ecsetekkel, visszamegy a szobába. A fal festésével, amit szeretett volna ábrázolni rajta, végzett is, egy két óra elteltével, s meg volt elégedve a munkájával, hiába a saját festménye, el tudott veszni benne, amilyen gyönyörűnek látta. Úgy döntött, hogy a másik falat, majd másnap készíti el, s úgy vélte, hogy be is tudja fejezni. Szomorú volt, ahogy nézte amit produkált, hiszen eszébe jutott, hogy ezt a szürke szemű, nem fogja látni. De ő annyira tenni akart a fiúért, azt akarta, hogy még boldogabb legyen, hogy sose legyen szomorú, mindene meglegyen és a lehető legjobb életet akart neki varázsolni. Egyáltalán nem értette, ezt a kötődést, ami hihetetlen gyorsan alakult ki, de nem is érdekelte, mert csak azzal a fiúval akart foglalkozni, mindennel, ami vele volt kapcsolatos.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam részt, csak a telefonomon nem volt rajta a teljes rész, csak a gépen és...mindegy, szóval bocsánat💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜