❀ Random ❀

Hiperszuper életbölcsességeim

New lifestyle; Be happy, be radiantly beautiful.

Legyen a mai jelmondatunk, hogy lásd szépnek a világot. Persze mondani könnyű, de meglepő, hogy mennyi szép dolog van a világban, ha keressük, és ha máshogy nézzük a dolgokat.

Most arról írnák, hogy hogyan lehet megtalálni a lelki békét... vagy inkább, hogy nekem hogy sikerült, s hogy nem. Mindenkinél más, de érdemes elfilozofálgatni ezekről a dolgokról.

Először egy megfigyelés.

Minden ember el van foglalva a másikkal. Kinek ki a párja, ki hol volt tegnap 13.42-kor, ki kit látott, hol kivel és társai. Mi, emberek elvagyunk foglalva azzal, hogy mi van a másikkal, és bizony megfeledkezünk magunkról. Ki mikor tette fel magának utoljára azt a kerdést, hogy ''vajon mi tesz boldoggá"?
Siránkozunk az életünk miatt, ahelyett, hogy tennénk érte. És itt is az egyik kulcsszó. A MI BOLDOGSÁGUNK.

Egy mondás/hiedelem szerint, a földi lét nem más, mint egy út. Egy út, ami az igazi boldogsághoz vezet. Ha úgy tetszik, ez egy előélet. A Földre születünk azért, hogy megtanuljuk, milyen szenvedni, és hogy ebben a szenvedésben megtaláljuk, megteremtsük a saját boldogságunkat. Mert ha ez itt, a Földön sikerül, akkor a végtelen életben is boldogok leszünk. - Erről olvasva, bevallom elindult bennem egyfajta folyamat.

Gondolkodtam ezen nem keveset, és arra jutottam, hogy ez a legtökéletesebb magyarázat mindenre, ami minket körül vesz. Persze gondolhat bárki bármit, ez a vélemény az enyém, de aki olvassa ezeket a sorokat... Állj meg egy percre, és gondold végig. A világ kegyetlen. Biztosan veled is tett olyat, ami nyomot hagyott benned. Vagy ami gátolja a boldogságodat.

Saját story

Szerintem nekem volt a világon az egyik legjobb gyerekkorom. Mégis nagyon sokat sírtam, és voltam szomorú. Amiatt, mert hittem, amiatt mert nem hittem. És itt nem feltétlenül a gyermeki hitről van szó. Igen, arról is, meg hogy hiszünk-e magunkban.
Egy ideje mind hiányzik belőlem.

Új iskola, új kihívások, és az a fájdalmas szembesülés, hogy bizony, már nem vagyok gyerek. Nem hivatkozhatok arra, mint régen, nem futhatok el minden probléma elől. Önértékelési problémák, fáradt test, lélek és agy. Ez lehet a legnagyobb akadály a boldogsághoz.

Ezek olyan szinten zavartak, hogy egy ideig komolyan azt hittem, hogy szánalomból vannak barátaim. Hogy nyominak tartanak, hogy nem szeretnek, és baromi sokszor voltam úgy vele, hogy mindenkinek jobb lenne, ha nem lennék.

És...
Tudom, elég basic lesz... de nálam elég sorsfordító szerepe van a szerelemnek.
Nem a cuki ,,én őt szeretem" dologról van szó, hanem arról a rózsaszín ködről, ami újra és újra beragyogja a napod. A pillangókról, amik sosem hagynak nyugodni és arról a jelenségről, hogy csukott szemmel is őt látod.

Aki ismer, tudja, hogy a feminizmust elítélem, de vallom is.
Többnyire egyet értek vele, de több helyen is erőteljesen meg tudom cáfolni. És a mai ''férfiakban" sem hiszek, mert semmi komoly szándékot nem tükröznek. Oldalra vagy hátra dobják a hajukat, eljátsszák a laza csávót, felteszik a szemcsit és felszedik azokat a lányokat, akiket érdemesnek tartanak arra, hogy szeretetet kapjanak.👍
Ezek nem feltétlenül a ,,csini vékony lányok", hanem sokkal inkább azok, akik vagy a seggüket, vagy a mellüket teszik ki. Vagy épp mind a kettőt. Persze tisztelet a kivételnek, vannak normális fiúk is és őket végtelenül tisztelem és szeretm. Viszont arra is rájöttem, hogy itt nem a kitett testrészen van feltétlenül a hangsúly, hanem a magabiztosságon. Mert ezeknek az embereknek abból bőven van.