Köszöntök mindenkit, még egyszer, utoljára!
Nem is szaporítanám tovább a szót, jöjjön a már beígért, szokásos, érdekességeket/kulisszatitkokat tartalmazó rész, avagy, a végső lezárás.
1. A fanfiction ötlete akkor csillant fel bennem, mikor bő egy hónapja véletlenül rátaláltam egy videóra, amiben kedvenc K-pop énekesem a Mozart! Árnyékdalának koreai változatát énekli. Erről eszembe ötlött, mennyire szerettem régebben a musicaleket, és ismét rácuppantam régi kedvencemre, a Rómeó és Júliára. Már akkor arra gondoltam, írni kéne valamit a témában, de végül ezt halasztottam a vizsgaidőszak utánra, amikorra eljutottam arra a pontra is, nincs most valahogy kapacitásom semmi komolyabbat alkotni – itt meg egyenesen adta magát, hogy kiélhessem szarkasztikus természetem, és időnként fárasztó humorérzékem :'3 (Mert amúgy semmi másból nem imádok jobban viccet, avagy, karikatúrát gyártani, mint amit egyébként szeretek.)
2. Eredetileg egy részesre terveztem, de ahogy belekezdtem, rájöttem, már a felvezető hosszabb, mint amire számítottam, így inkább több, rövidebb fejezetre osztottam fel (avagy egy nap=egy rész, kivéve június 20-át, amikor elutaztam, hogy kicuccoljak a koliból). A címet egyébként egy Stephen King novella ihlette, mely szintúgy a Légzőgyakorlat nevet viseli (habár egészen másról szól), és minden résznek igyekeztem olyan címet is adni, aminek valamiként köze van a légzéshez (vagy a fulladáshoz).
3. Az „úgy örült, mintha Fekete Péntek lett volna" poént egyszer már ellőttem valahol: egészen konkrétan itt:
https://snitt.hu/filmnezesek/20736967
„Ez a brit nagydíj még mindig felhúz, Hamilton idézőjeles „büntetésével" egyetemben.
Azért az szép, nem mellesleg, hogy még Bottas barátnője is megtapsolta azt, ahogy elengedte Hamiltont... A Mercedes meg kb. úgy ünnepelt, mintha Fekete Péntek lenne. „
4. „(...) a sötét hajú fiú lehunyta a szemét, mély lélegzetet vett, magában háromig számolt angolul (majd franciául, olaszul, németül, oroszul, héberül, magyarul... Kimondottan sok nyelven beszélt." - poénos utalás akart lenni a musical különböző nyelveken való feldolgozásaira (mindet azért nem soroltam fel, így kimaradt a koreai, a japán, a spanyol, a román, a flamand... Még Tibinek is akadhatnak korlátai) .
5. Tybaltot sok szempontból a saját tulajdonságaimmal ruháztam fel: csípős irónia, már a félév elején bőszen tanul, random elolvas és elraktároz információkat, durcás cicaként védi a személyes auráját, megfelelési kényszer és perfekcionizmus gyötri, nehezen nyílik meg másoknak, magányos kamaszkora volt, szereti a Nirvanát, keményebbnek mutatja magát, mint amilyen (mondjuk én már kezdem feladni, és beletörődni abba, hogy egy fluffball vagyok...) időnként pedig konkrét tömegundor kínozza (hja, és kedvenc színem a fekete – vagy legalább, a nagyon sötét szürke. Viszont nem, gitározni azt nem tudok: csak mondom, mielőtt még valaki túl szimpatikusnak ítélne meg :D)
Vicces, mert amúgy sokáig nem is szerettem ezt a karaktert :D
6. „Fogok egy kést és leszúrom!" - egyértelmű utalás a musicalre.
7. Tybalt Júlia iránti érzelmeit amolyan testvéri szeretetre változtattam (mivel ez nem az a kor már, amikor a vérfertőzést lájkoljuk...), mert úgy gondoltam, a két karakter közötti kapcsolat alkalmas lehet a figura érzelmesebb oldalának bemutatására.
8. „ (...) úgy mit számít, kire kunkorodik a kiscica farka, nem igaz?" A Macskafogó című film egyik betétdala ihlette:
„Zöld szemed villog a sötétben,
ESTÁS LEYENDO
Légzőgyakorlat (RJ Tybalt X Mercutio ff.)
Fanfic"Szép (nem!) színház az élet..." Mint a tűz és a víz. Vörös és fekete. Az egyik zárkózott, és nem enged senkit a közelébe - a másik nyitott könyvként él, és szeretne belátni a falak mögé. Az egyik időnként azt érzi, nem kap levegőt, fuldoklik a nyo...
