Ego Sum Resurrectio et Vita: Második kötet

HUSZONHATODIK FEJEZET

— Stolz felügyelő —

1924. október

Az áldozat huszonkét év körüli fehér nő, foglalkozását tekintve hivatásos kéjnő. Nyakán, ill. jobb csuklóján emberi harapás okozta zúzódások, jobb mutatóujján jelentéktelen, minden bizonnyal törött üveg okozta, vágott seb látható. Az elhalt arcán további bőrelszíneződések találhatók, amelyek kivételesen nagy erejű, mindazonáltal átlagos méretű férfikéz szorítására utalnak. A gyilkos kiszámíthatatlan és vakmerő, alkalmasint erotikus rohamában, vélhetőleg bódítószerektől befolyásolt, esetleg vallási hóbortból eredő agyelborulásos állapotban, a bordély szolgáltatásaiban fel nem sorolt szolgáltatást kért az áldozattól, aki ezt megtagadta. A felajzott férfi befogta áldozata orrát és száját, és testének súlyával az ágyba szorította megelőzendő annak segélykiáltásait és menekülésre irányulú kísérleteit. Minden bizonnyal ezután harapdálta össze. Egyéb sérülés nem került megállapításra a tetemvizsgálat során, a halál oka fulladás. A helyszínen talált vérnyomokból ítélve maga a delikvens is könnyebben megsérült, nem kizárt az öncsonkítás sem, amely szintén felfokozott, deviáns nemi vágyra utalhat. Az ujjlenyomatok elmosódtak, nem beazonosíthatóak.

A rendőrséget a L. T. S. alkalmi szálloda takarítószemélyzete értesítette, ki az egyes számú gyanúsítottat 1924. október 2-án, kora délelőtt a motel második emeleti szobájában találta. Az egyes számú gyanúsított (magas, erős testalkatú, verekedésre termett, nagy kezű férfi) a tetem mellett háborítatlanul aludt, mígnem a helyszínre érkező kollégák által haladéktalanul a főkapitányságra szállíttatott. Elegendő bizonyíték híján azonban, valamint saját és a kettesszámú gyanúsított megfigyelése céljából három nap elteltével szabadon bocsáttatott. Ha feltételezzük, hogy a helyszínelés és a halottszemle során felállított hipotézisek helyesek, bármennyire is ellent mond a józan észnek: egyesszámú ártatlan, kettesszámú bűnös!

Kettesszámú megjelenésre ártalmatlan, zaklatott idegállapotú, neuraszténiás, ám kiemelkedően intelligens fiatalember. Öltözködése elegáns, előkelő. Viselkedése különcnek mondható, stílusa cinikus, nyegle és maliciózus, olykor melankolikus és narcisztikusan sérülékeny, elméje valószínűleg nem mindig tiszta. Kiszámíthatatlan hangulatingadozások jellemzik. Testalkatához viszonyítva fizikai ereje abnormálisan nagy, ill. abnormális erőnövekedést produkálhat bizonyos szituációkban. A férfi hosszú ideje folyamatos megfigyelésem alatt áll egy korábban elkövetett bűnügyből kifolyólag, amely sajnálatos módon nem nyert bizonyítást. (Megjegyzés: Ami késik, nem múlik!)

A gyilkosság éjjelén a megfigyelését végző kollégák látták kettesszámút a szálló földszintjén üzemelő vendéglátóipari egységben, az áldozat társaságában, akivel éjjeli egy óra környékén a bűntény helyszínéül szolgáló második emeleti szobába távoztak. A kettesszámú háromnegyed uszkve egy óra múlva hagyta el az objektumot, kollégáim az otthonáig követték, majd miután hosszabb idő elteltével nem történt esemény, a ház további megfigyelését az éjszaka hátra levő részére felfüggesztették.

— Raymund —

1924. november 2.

Tegnap sikerült Viktorba töltenem néhány gallon alkoholt, aminek hatására végre kiderült, mi lappang a függöny mögött. Délután kezdtünk, megszokás szerint a konyhában. Este nyolcra már kellően felöntöttem a garatra és kedvem támadt bemenni a városba. Viktor örömtelenül bólogatott, én ekkor kedvetlenedtem el. Bánta a rosseb, beültünk a Fordba, és elindultunk az éjszakába, gondoltam, majd megkerül valahol az est folyamán. Menet közben felvetettem, hogy útba ejthetnénk az El Ashmodajt, mire Viktor úgy nézett rám, mintha nem egészen értené, amit mondok, úgyhogy a témát ezzel annyiban is hagytam. Sofőrömre bíztam magamat, megyünk, ahová megyünk. Viktor egész úton egy szót sem szólt, én nem különben: az El Ashmodaj és ép elmém miatt nyugtalankodtam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy cúg van. Fölpillantottam a gondolataimból és láttam, Viktor áll mellettem a nyitott ajtóban és várja, hogy kiszálljak.