SHAMELESS ( BILLY HARGROVE 2. )

𝔢𝔭𝔦𝔩𝔬𝔤𝔲𝔢

▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃

VENUS LEVELE

▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃

Én Drága Billy Hargrove-om!

Tudom, hogy hallasz.
Muszáj, hogy hallj engem, mert most már csak így tudok elbúcsúzni tőled!

A kapcsolatunk nem pont úgy alakult, ahogyan egy hétköznapi kapcsolat alakulhatna, de végtére is, a miénk ezért vált különlegessé.

Habár, tényleg volt, amikor a föld mélyére kívántalak, de most már csak bocsánatot tudok kérni emiatt, mert nem gondoltam komolyan.

Ódákat írhatnék arról, hogy mi történt közöttünk. De felesleges, mivel mindenre emlékszem. A jó és rossz pillanatokra is egyaránt.

Az igazság az, hogy minden egyes tetteddel, a viselkedéseddel, folyamatosan az őrületbe kergettél, de mégis mindezek ellenére... szerettelek, Billy Hargrove.
Talán jobban, mint azt szabadott volna.

Viszont a szerelem már csak ilyen, nem?
Megváltoztatja az embert.
Átformálja valami sokkal... jobbá.

Még mindig szeretlek és azt hiszem, hogy örökké szeretni foglak.

Te vagy a gyermekem apja, Billy.
Ő a mi gyermekünk.
Tudom, hogy miután megszületik, és a kezemben fogom tartani, látni fogom benne minden vonásodat. Szeretni fogom őt tiszta szívemből, ahogy téged szerettelek. Feltétel nélkül.

Igazából, már most szeretem. Ő az egyetlen, ami maradt nekem belőled. És úgy fogok neki mesélni rólad, hogy benne őrzőm tovább az emlékedet. Mert benne tovább kell élned.

Bár még nem tudják megállapítani, de úgy érzem, hogy fiú lesz.
Anya azt mondta, hogy az anyák megérzik ezeket olykor.

Ha fiú lesz, Williamnek nevezem el.
Utánad, szerelmem.

Ha viszont lány lesz, nos... Édesanyád nevét szeretném neki adni, de sosem beszéltél róla nekem, így még a nevét sem tudom...

De Kaliforniába megyek, és kiderítem.
Eleven elmondta, hogy mit látott, hogy mi térített aznap este téged a megmentésükre. Elmegyek oda, ahol anyukád élt, és ahol te is boldog voltál. Látni szeretném, hol éltél ezelőtt... előttünk.

Ha most itt lennél, tudom, hogy te is ugyanúgy meghatódnál, mint én. Még ha jól is titkolnád. Mert te sosem voltál a szörnyeteg a történetben, attól független, ha ennek is akartál mutatkozni.

Én tudom az igazat. Tudom, hogy volt benned jóság, amit elrejtettél. Tudom, hogy a magad módján szerettél.

Bárcsak több időnk maradt volna!

Mindig a sorsra fogtam bizonyos döntéseket, de most már rá kellett arra ébrednem, hogy nem a sors sodort minket egymáshoz.
Hanem mi magunk.

Annyira hiányzol, Billy...

Remélem, egy másik életben boldogan élünk, és sohasem halunk meg.
Mert hiszem, hogy így kell lennie.
Így lesz, ígérem.

Örökké a tiéd:
A te ragyogó csillagod, Venus.

VÉGE