SHAMELESS ( BILLY HARGROVE 2. )

𝔠𝔥𝔞𝔭𝔱𝔢𝔯 𝔢𝔩𝔢𝔳𝔢𝔫

[ A RÉSZT 18 ÉVEN FELÜLIEKNEK AJÁNLOM! ]

▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃

TARTOZNI

▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃▃

[ 1 9 8 5.  J Ú N I U S  25. ]

Mivel múltkor konkrétan elfelejtettem bejönni dolgozni, ezért gondoltam, hogy kapok emiatt majd egy hatalmas fejmosást. Mint kiderült, Billy kimentett akkor a helyzetből, mert azt mondta a főnöknek, hogy hirtelen rosszul lettem aznap és ezért nem tudtam bejönni.
Próbáltam természetesen viselkedni, amikor a főnököm ezt elmondta nekem, miután behívott magához az irodába.
Én őszintén hittem, hogy kirúg, de Billy miatt ez nem így történt. Csak egy enyhe dorgálást kaptam amiatt, hogy nem szóltam be, és megkért, hogy máskor így tegyek.
Megígértem, hogy így lesz.
Aztán megkért, hogy az uszoda szertárában írjak össze egy leltárt és jegyezzem fel, hogy miből kell utánpótlás.

Ezért most itt állok a hűvös helyiségben, kezemben egy füzettel, meg egy tollal és számolgatom a felszereléseket.
Mivel a medencét időközönként le kell engedni, és kitisztítani, ezért a mai nap rövid volt. Délelőtt oktattam, aztán megettem a szerény kis ebédemet - ami egy szendvics volt -, és neki is álltam.
Őszintén nem akarom túlságosan elhúzni a leltárat, mivel este szeretnék elmenni vásárolni kicsit. Azt hiszem, hogy anya kezdi sejteni, hogy valami nincs rendben velem. Bár amennyire tudom, titkolom, de nem akarom, hogy aggódni kezdjen.
Billy gesztusát nem tudom hova tenni. Valahogy egyszerűen csak jól esik, hogy ezt tette értem. Nem akartam mást belelátni, mégis olyan érzést keltett bennem, amivel még én sem tudtam teljesen megbirkózni magamban.
Éppen a tisztítószereket nézegetem a polcon és felírom, hogy miből kell még rendelni, amikor hallom, hogy kinyílik a szertár ajtaja. Nem látom, hogy ki jön be, de mivel már csak a munkatársak vannak itt, nem nehéz rájönnöm. Főleg, amikor az illető mögém sétál, a kezeit pedig a derekamra csúsztatja. Az arcát a nyakamba fúrja, és érzem a meleg leheletét, amivel cirógatja a bőrömet.
– Csak nem büntetést kaptál? – kérdezi a nyakamba morogva, a szájával pedig csókolni kezdi a bőrömet, de megpróbálom elhessegetni.
– Billy, bárki benyithat! – mondom arrébb lépve, de nem tágít.
– Napok óta nem értem hozzád. – feleli és maga felé fordít, mire csak megforgatom a szemiemet. – Most mi van? – kérdezi a homlokát ráncolva.
– Ne itt, és ne most! – nézek fel rá.
Kivételesen rajta van a fehér trikó, amin a városunk neve és az ő posztja díszeleg. Az enyém is ugyanilyen. Bár nem vagyok vízimentő, igazából más pólót itt aligha kapunk. A csípőjére a piros úszónadrág feszül, ami passzol az én rövid piros nadrágomhoz is.
– Nem elég, hogy folyamatosan ingerelsz, még vissza is utasítasz? – kérdezi áthatóan, miközben hátra nyúl és megragadja a copfba kötött vörös hajamat, majd hátra húzza, hogy az arcom felé nézzen. Nem erőszakos, de érzem a pezsgést, ami nála nem mindig jelent jót. Vagy úgy alapjáraton soha. – Miért flörtölsz mindenkivel? Direkt azért, hogy idegesíts?
Valóban ezt tenném? – kérdezem magamtól, de a válasz egyértelmű. Mivel tényleg ezt csinálom. De csak azért, mert Billy is folyton megáll beszélgetni a kedvenc anyukáival és direkt engem is idegesít.
Baszki... Mégis csak féltékeny lettem ezekre a nőkre?
Ezt nem akarom bevallani neki, ezért átkalibrálom a fejemben a válaszomat.
– Csak nem féltékeny vagy? – engedek el egy halvány vigyort. Erősebben húzza meg a copfomat, én pedig a füzetbe mélyesztem a körmeimet, hogy visszafogjam magamat. A teste túl közel került az enyémhez. Szinte érzem, ahogy a mellkasa a melleimnek nyomódik, a nadrágja pedig egyre inkább dudorodik odalent.
– A tűzzel játszol, hercegnő!
– Ne hívj így! – sziszegem ingerültebben. Gyűlölöm, amikor így hív.
Elenged egy gonosz mosolyt, mert ezt ő is pontosan tudja.
– Vagy mi lesz, hercegnő?
Egy hirtelen ötlettől vezérelve, lenyúlok a nadrágjához és az úszónadrág anyagán keresztül megérintem. Látom, ahogy megfeszül az állkapcsa, a másik keze pedig végigszánt a testemen.
Elégedett vagyok amiatt, hogy mit váltok ki belőle. Erősebbnek érzem magamat ettől, mint valaha. Magabiztosság jár át, amikor egy érintésemmel képes vagyok az őrületbe kergetni őt.
– Képzeld csak el milyen lenne, ha mindezt megvonnám tőled. – engedem el a kezemmel őt, mire felmordul. Elengedi a copfomat és megfogja az arcomat.
– Ne fenyegess! – szól rám, de én csak elnevetem magamat.
– Pedig tagadni sem tudod, mennyire beindítalak!
A csípőmnél fogva ragad meg és emel fel, miközben a számnak esik. Belesóhajtok a csókba, ahogy egy üres polcra ültet.
Mindent eldobok a kezemből.
Konkrétan letépi rólam a nadrágot, miközben én is lejjebb tolom neki.
– Nincs nálam óvszer. – mondja a nyakamba lihegve, ahogy megemel.
– Nem érdekel! – sóhajtom és szinte egyből megérzem magamban őt.
Olyan gyorsan mozog, hogy a szekrény is velem együtt billeg. Próbálom elfojtani a nyögéseimet, ezért a kezébe harapok, mire felmordul, de csak erősebbeket lök és elmélyíti a mozdulatait. A szabad kezével rámarkol a mellemre, én pedig a szőke, göndör fürtöket tépem, amik csiklandozzák a bőrömet.
– Mondd, hogy akarsz engem, baba... - morogja a számra, majd újra tépni és szaggatni kezdi az ajkaimat. A nyelve sebes táncot jár a nyelvemmel, és egész testemben bizsergek, ahogy egyre jobban zihálok a lökéseitől.
– Akarlak, bassza meg... Gyorsabban! – nyögök fel, ahogy megharapja a nyakamat.
– Ma este... - lihegi állatiasan. – Ma estére az enyém vagy!
– A tiéd. – hajtom hátra a fejemet és hagyom, hogy heves lökések közepette elélvezzen bennem.
Majd veszek a patikában egy esemény utáni tablettát. - gondolom magamban.
Nem tudtam volna elviselni, ha nem kaphatom meg most azonnal. És már csak az sem érdekelt, ha valaki benyit.
Billy mellett felszabadultabban élhetek. Ő megmutat nekem olyan dolgokat, amikről eddig fogalmam sem volt. Megmutatja milyen egy másik élet rabjának lenni.
Vagy talán sokkal inkább... hozzá tartozni.