Az elátkozott falka | Öröktűz legendái 2.

10.

Hatalmas ellenkezés támadt, miután Tasha kijelentette, majd ő bemegy Sheila-hoz. Főként Wout nem szerette volna, amit persze meg tudott érteni, de ki más mehetne be hozzá rajta kívül? A Védőt elvileg nem bánthatják a farkasok, csak remélni tudja, hogy ez az önkívületi állapotukban is igaz.

- A Védő vagyok, és boszorkány. Ha átokról van szó, úgyis be kell mennem, hogy a saját szememmel lássam. Lehet, hogy még beszélni is sikerülni fog vele. Megtudhatom, mi történt.

Mindenki elhallgatott, és Wout válaszát várta. Még mindig nem teljesen szokott hozzá, hogy valakinek az engedélyére van szüksége ahhoz, hogy azt tegye, amit akar. Ilyen az, amikor valaki csapatban dolgozik, amikor egy rendszer, egy falka tagja, ahol mindenkinek engedelmeskednie kell egy rangban felette álló személynek.

Látta hogyan néztek Wout-ra, amikor a falhoz szegezte Harryt, valaki még mindig nem fogadta el teljesen Wout-ot alfának, még mindig úgy gondolja, hogy Harrynek több joga lenne a vezetéshez. Azonban senki sem mert vele szembe szállni.

És pontosan azért választották őt alfának, mert ilyen a kisugárzása, mert vezetésre született. Szigorú, kemény, de igazságos és egyáltalán nem felelőtlen. Mindemellett persze olyan tekintélyt parancsoló, hogy senki sem mer vele ujjat húzni. Bár Tasha ezzel a döntésével nem értett egyet, a tettét csúnyának és durvának gondolta, aminek nem szabadott volna egy falkában – ebben a falkában – megtörténnie, de nem szólt semmit. Nem akart ismét összeveszni vele, hiszen éppen csak megbékültek egymással.

Egyébként is, Wout felette áll, semmi beleszólása nincs a döntéseibe, bármennyire is próbálja Wout az ellenkezőjét elhitetni vele, és mindig kikérni a véleményét. Végső soron mindig az övé az utolsó szó.

Mellesleg azt még Tasha is belátta, hogy Harry szándékosan provokálta ki ezt, viszont sajnálta, hogy Wout elküldte, mégiscsak a lánya mellett lenne a helye, még ha nem is tud magáról, és nem ismer meg senkit.

A szoba elé sétált, ismét morgás és tompa puffanások hallatszottak ki, de Tasha nem adta fel, nem hagyta, hogy a félelem döntsön helyette. A kezét a kilincsre tette, mély levegőt vett, aztán benyitott.

Félhomály uralkodott a szobában, ami egyébként egy tipikus fiú szobája. Egy ágy, szekrények, íróasztal, és kupi. Ruhák a földön, papírok az asztalon – és most már a földön is. Biztos volt benne, hogy a képek eredetileg a falon lógtak, csak ezek a puffanások biztosan a leesésük zaja volt. Mindössze egy pillanat kellett hozzá, hogy kiszúrja a szürke farkast, és ezt is a fehér foltjainak köszönhette. És az izzó szemének, ami most vörösen fénylett.

Tasha megállt az ajtóban. Még mindig nem félt, hiszen ha akarta volna, már megölte volna. Mégis csak Sheila az a sarokban, hiába nem tud magáról. És segítségre van szüksége, ennek kell lennie a legfontosabb gondolatnak, segíteni kell rajta, bármi áron. Bármi módon.

Sheila felhúzta a száját, hatalmas fogait kivillantva vicsorgott és morgott. Felállt, jóval nagyobb volt, mint amire emlékezett. Pár percig csak állt a sarokban és morgott, a pofájából csorgott a nyál. Nem mozdult, tudta, hogy semmi hirtelen mozdulatot nem tehet, mert azzal csak beindítja a vadászösztöneit. Így sem ismeri meg, nem hiányzik, hogy egy mezei nyúlnak gondolja, és rávesse magát.

Nekidőlt az ajtónak, és szépen lassan lecsúszott a földre. Felhúzta és átkarolta a térdeit. Nem csinált mást, csak ült és farkasszemet nézett Sheila-val. Elöntötte a nyugalom, ilyen az, amikor minden Védő ösztöne bekapcsol, és valahogy magától is tudta, hogy mit kell tennie. A gondolatai kiürültek, csak a sarokban álló farkas létezett a világon.

Sheila még morgott, és vicsorgott, próbálta elijeszteni őt, amikor észrevette, hogy nem használ, hogy ugyanúgy ott ül az ajtónál szépen lassan megnyugodott, és lehuppant a fenekére. A vörös szeme még mindig izzott a sötétben, de már nem látszott az összes foga és a morgás is megszűnt. Tasha bánta, hogy megromlott a kapcsolatuk, méghozzá Wout miatt, még mindig bűntudata van, amiért elvette a lánytól, de egyszerűen néhány érzelemnek nem tud parancsolni. És mindemellett arról sem tehet, hogy Wout nem úgy gondol rá, ahogyan azt ő szeretné. Az első dolga lesz, ha sikerül helyrehozni Sheila-t, hogy megbeszéli vele a dolgokat, megpróbál mindent helyrehozni.

De most ezzel a problémával kell foglalkoznia. A vörös szemhez még nem látott haszonlót, és ez a viselkedés, ez az állatias morgás... nem tudta, mire gondoljon. Csak az átok járt a fejében, semmi más lehetőséget nem látott.

Sheila egyszer csak felpattant, és szépen lassan közelebb somfordált hozzá. Tasha nem remegett félelmében, nem mozdult, még mindig egymás szemébe bámultak. Lépésről lépésre közeledett, a szobában szinte megfagyott a levegő. Mintha csak az utolsó próbálkozása lenne az elijesztéséhez, olyan közel hajolt hozzá, hogy érezte a térdére hulló nyálcseppet. Ismét vicsorított, hatalmasat csattant a foga, az ajtó túloldaláról dörömbölést, és Wout ideges hangját hallották. Tasha csak tovább nézett azokba a vörös szemekbe, amikben nem látott mást, csak kínt, és szenvedést.

- Látlak, Sheila, nem félek tőled – suttogta alig hallhatóan.

A farkasnak mintha csak ennyi kellett volna, lefeküdt elé a földre. A testével nekidőlt a lábainak, Tasha ujjai pedig utat találtak a selymes, dús bundába.

- Meg foglak gyógyítani, Sheila, bízz bennem! Csak egy kicsit tarts ki! – suttogta.

Wout még mindig dörömbölt az ajtón, de ő csak ült tovább az ajtó előtt a lábánál fekvő farkassal, és simogatta.

Sziasztok! Sajnálattal kell közölnöm, hogy egy ideig nem fogok tudni új részt feltölteni, mert a laptopom nem működik megfelelően (fél órába telik, ameddig bekapcsol, az internet betöltése a következő fél óra, aztán sokszor nem is tudok vele mit kezdeni), igyekszem megoldani ezt a problémát, nem tudok biztosat mondani, hogy ez mikor fog sikerülni, de addig a türelmeteket szeretném kérni! Amint megoldódik a probléma, vagy tudok venni egy másik laptopot, újult erővel fognak érkezni a részek!
Köszönöm a megértéseteket és a türelmeteket! Remélem hamarosan találkozunk! ❤️