Az elátkozott falka | Öröktűz legendái 2.

24.

ETHAN

Rohant, ahogy csak tudott. Pár perc alatt odaért a házukhoz, de a gondolatait nem tudta lehagyni. Az agya úgy járt, mint a mókuskerék, nem tudta rendszerezni a gondolatait.

Lisette azt hiszi, hogy gyilkos.

Egy gyilkos vámpír van a városban.

Marcia, Brain és Carmen első számú gyanúsítottak lettek. Tudta, hogy rossz vége lesz ennek a látogatásnak, de arra nem számított, hogy ennyire. Valakinek vigyázni kellett volna rájuk. Ethan-nek kellett volna. Csak és kizárólag magát tudta hibáztatni a történtekért, senki mást. Ha nem megy el, akkor ez most nem történik meg. Gondolhatta volna, hogy Zane vérének illata valami ilyesmi reakciót fog kiváltani olyan vámpírokból, akiknek ez a természetes. Elvégre olyan helyről jöttek, ahol ha kilépnek a házból várja őket egy önkéntes, aki odaadja nekik a vérét, mégis mire számított?

A ház csendes volt, annak ellenére, hogy a vámpírok nem alszanak, most olyan hatást keltett a ház, mintha mindenki nyugovóra tért volna.

Ilyenkor azonban csak szétszéled mindenki a maga dolgára, ki vadászik, ki elvonul a szobájába, hogy olvasson, zenéljen, vagy bármi éppen aktuális hobbit, vagy munkát űz.

- Douglas! - tudta, hogy meghallaná akkor is, ha normál hangerőn szólna neki, de jól esett kiabálni, és így nem csak az említett termett szinte rögtön előtte, hanem a házban tartózkodó összes vámpír. Így mindenki tudja, hogy baj van.

- Ethan? - Ann összevont szemöldökkel nézett rá, mögötte Carmen mosolygott halványan. Biztosan élvezte, hogy történt valami, méghozzá ilyen hamar. Talán pont a gyilkos mosolyog a szemébe.

- Meghalt egy ember. Vámpír ölte meg. - nem köntörfalazott.

- Rendben, csak semmi pánik! - Douglas nyugtatóan emelte fel a kezét és a helyiség közepére lépett, hogy mindenkit jól láthasson. - Először is, bizonyíték van? - kérdezte.

- Igen, egy egyértelműen vámpír támadást elszenvedett holttestet találtam a városban. És nem csak én láttam.

- Ezt fejtsd ki bővebben, kérlek! - karba tette a kezét.

Szigorúan nézett rá, ebből a tekintetből tudta, hogy elrontott valamit. Douglas azt várta tőle, hogy ne tudjon erről senki.

- Lisette ott volt, amikor... megpróbáltam elrejteni a testet.

Pár pillanat néma csend követte a szavait, mindenki igyekezett feldolgozni az eseményeket, talán csak Carmen nem tűnt olyan meglepettnek, és mintha kissé élvezné is a dolgot. És nem vitte túlzásba, hogy az érzelmeit elrejtse.

- Megpróbáltad elrejteni. - Ann lassan ejtette ki a szavakat. - Miért tettél ilyet, Ethan?

- Nem tudom, pánikba estem! - felelte temperamentumosan.

- Ethan, nyugodj meg! Ez még nem jelent semmit. - Douglas próbálta menteni a menthetőt.

- Hogy mondhatod azt, hogy nem jelent semmit? Valaki meghalt, méghozzá vámpírtámadásban, és mi vagyunk az egyedüli vámpírok ebben a városban. - Ann kezdett feszült lenni.

Annak ellenére, hogy Douglas és Ann egy párt alkotnak, Ann mindig ügyel arra, hogy a kapcsolatuk ne legyen hatással a klán dolgaira. Mindig is Douglas volt a vezető, amióta Ethan Öröktűzre talált. Ő volt az egyetlen, akiben mindenki bízott, és aki volt olyan határozott, és céltudatos, hogy ezt a feladatot magára vállalja.

A farkasokkal ellentétben a vámpírok nem gondolnak egymásra úgy, mint egy nagy család. Ethan ezt néha irigyelte is tőlük, mindenki úgy viselkedik a másikkal, mintha rokonok lennének. A vámpírok senki mással nem törődnek, csak saját magukkal, na meg persze a vérrel.

- Ez még nem jelenti azt, hogy mi tettük. - jelentette ki határozottan Douglas. - A múltkor sem mi voltunk, ezt ne felejtsd el!

- Nem hiszem, hogy Benito tért volna vissza, Douglas, és senki sem fogja ezt elhinni, te is nagyon jól tudod. - Ann tovább vitatkozott vele, annak ellenére, hogy Douglas a tekintetével erősen utalt arra, hogy ezt ne tegye.

A vendégek előtt főként fontos volt tartani a látszatot, hogy ez egy tökéletesen működő klán, itt nincsenek problémák, és Douglas-nak még ennél is fontosabb volt az, hogy ne ingassa meg semmi és senki a hatalmát.

- Rendben, akkor holnapra összehívom az összes vámpírt, és elém fog járulni a bűnös. Ha csak mi vagyunk ebben a városban vámpírok, akkor a törvényszegőnek itt kell lennie. És én tudni fogom, ki volt az.

Láthatólag mindenki elégedett volt a döntésével, és pár percen belül mindenki elvonult a saját helyére, még Ethan is elindult, ha Douglas nem tartotta volna vissza. Megvárta, ameddig mindenki kimegy a helyiségből, aztán közelebb lépett hozzá.

- Nagyra tartom, hogy próbáltad megoldani a gondunkat. Nem kellett volna mindenkinek tudnia erről. Mindemellett csalódtam is, hogy végül ezt nem sikerült megoldanod. - Douglas ilyen vámpír volt, nem osztogatta a dicséreteket csak úgy senkinek. Neki nem volt elég a szándék.

Ethan lehajtotta a fejét. Ott abban a pillanatban azt gondolta, hogy az a helyes, ha eltünteti a nyomokat, hogy ne keveredjenek megint akkora bajba. Már belátta, hogy ez nem volt helyes. Egyáltalán nem. Valakinek bűnhődnie kell azért, mert megölt egy ártatlan embert. Mellesleg ezek után már senki sem fogja elhinni nekik, hogy nem ők tették. A múltkori esetben, amikor Benito próbálta rákenni a gyilkosságokat a klánra, minden bizonyíték adott volt. Ezzel Ethan mindent tönkretett, el akarta tüntetni a nyomokat, így még jobban magukra vonta a figyelmet.

Leatrice ki lesz a hitéből, ha megtudja, hogy Öröktűz évfordulóját ilyen sötétség fogja beárnyékolni.

- Marcia és a vámpírjai tehetnek róla. - mondta halkan Ethan.

- Nem gyanúsíthatod őket rögtön, még azt sem tudjuk, mi történt pontosan.

- Leatrice azt sem tudja, hogy itt vannak, ha ez kiderül... nem tudom, Douglas, nagyon elrontottuk a dolgokat. - Ethan lemondóan rázta meg a fejét.

- Ennek a klánnak én parancsolok, és nem Leatrice! - dörrent a hangja. - Nem kell mindig azt csinálnunk, amit ő mond. Mi sem szabályozzuk meg a boszorkányok életét, ők se akarják a miénket. Sokaknak elegük van az elnyomásból, Ethan, és ennek nem Marcia az oka. Ne tagadd, hogy téged is megérintett a meséjük egy olyan városról, ahol nem kell így élnünk.

- Pontosan ez a baj, Douglas, a lázadás halvány magja, hát nem érted? Elmehetsz ebből a városból, és élhetsz egy olyanban, mint Marcia, de ez a város sosem lesz olyan. - azzal fogta magát és kisétált a házból.

Nem tudta volna tovább elviselni ezt a mérgező környezetet, és Douglas jelenlétét. És a saját szavainak súlyát sem tudta volna tovább cipelni. Igazat mondott, Öröktűz sosem lesz olyan város, mint azokban a mesékben. Itt nem fogják őket elfogadni, és megérteni, és arany pohárban felszolgálni az emberek vérét, mert itt nem olyan felfogással rendelkezők élnek. Itt bűn, ha valaki embereket használ ki az életben maradásért.

Persze Ethan fejében is megfordult, hogy milyen jó lehet szabadnak lenni, amikor a lényed legalapvetőbb dolgát nem kell szégyellned. De aztán, miután meglátta Lisette megvetétét a tekintetében és a gondolataiban rájött, hogy neki eddig is megfelelt az állatok vére, és ezután is meg fog.