Az elátkozott falka | Öröktűz legendái 2.

19.

TASHA

Wout gyorsan szelte az utakat autóval, mintha legalább a saját élete forgott volna kockán. Tasha nem akart egyedül odamenni, ezért felhívta Wout-ot, aki pár percen belül már ott is volt érte, hogy együtt menjenek Zane-ért, aki Ethan elmondása szerint már nem volt magánál, és még mindig csörgedezett a vér a nyílt töréséből.

Öröktűzben egy kisebb kórház üzemelt az átlag emberek számára, a farkasokat egy falkabéli gyógyító szokta ellátni. Az ilyen törések a farkasoknál amúgy is hamarabb meggyógyul a mágiának köszönhetően.

- Nem értem, hogy kerül ide. - mormolta maga elé Tasha.

- Biztosan aggódott érted. Vagy hiányoztál neki. - mondta Wout nyugodt hangon.

- Nem... nem kellett volna idejönnie. Hogy fogok neki elmagyarázni mindent? - Tasha teljesen kétségbe volt esve.

Pár hónapot kellett volna kibírnia Zane-nek, utána visszament volna a nagyvárosba, és újra minden a régi lett volna. De vajon tényleg visszament volna? Tényleg képes lett volna itthagyni Wout-ot, és az egész falkát? Most már kezdte érteni, hogy a mindennapokban is mennyi problémával kell megküzdeniük, mennyire szükségük van a Védőre.

Aggódott Zane-ért. A lehető legrosszabb helyen, a vámpírok földjén érte őt a baleset, akár meg is halhatott volna. Még Wout sem ismeri az idegen vámpírokat, meg is ölhették volna őt, ha nincs ott Ethan.

Tasha csak remélni tudta, hogy ezután Wout jobban fog benne bízni. Sosem tudta volna meg, hogy Zane egyáltalán itt járt. És beállíthatták volna balesetnek is, ami amúgy is megtörtént vele.

Wout alig állt meg a ház előtt, Tasha már ki is pattant a kocsiból és besietett a házba. Ethan az ajtóban várta, kezében, mintha csak egy menyasszonyt tartott volna, ott lógott Zane ájult teste. Tasha a szája elé kapta a kezét, odasietett hozzájuk, és Zane homlokára tette a kezét, végigsimított az arcán. Aggodalmasan, akár egy anya.

Rég nem látta, hiányzott már neki minden vonása, a hangja, a jelenléte. És most itt van. Bűntudata van, amiért örül neki. Borzalmas bűntudata, hiszen az élete forog kockán.

Ethan betette a hátsó ülésre, odabiccentett Wout-nak, aki viszonozta, mintegy köszönetképp. Talán egy kicsit megbánta, amiért nem bízott benne jobban.

- Köszönöm, Ethan, amiért szóltál, és vigyáztál rá! Hálás vagyok érte. - Tasha készült megölelni őt, de a fiú elhúzódott.

Tasha zavartan ült be az autóba, Wout követte és már indultak is a kórház felé.

- Ethan haragszik rám. - jelentette ki.

- Majd megbékél. Egyébként pedig inkább rám, mint rád. - felelte Wout.

- Mit mondtál neki?

- Mindegy, Tasha, nem lényeges. - legyintett. - Valakinek a kezében kell tartani az irányítást, különben felbomlik a rendszer.

- De barátok voltunk. - Tasha hangja elcsuklott, észre sem vette, hogy már múlt időben beszélt. - Nem kellett volna ezt tenned.

- Ha neki csupán ennyit jelent a barátságotok, akkor nem is kellene ezzel foglalkoznod.

Tasha nem válaszolt. Wout úgy beszélt erről, mintha semmiség lenne, mintha nem gyanusította volna meg Ethan-t, hogy megátkozta Lisette segítségével Sheila-t, ami bárhogy is nézzük, durva dolog. Arra sem akarta őt emlékeztetni, hogy ő ugyanígy elfordult tőle, amikor rossz döntést hozott. Persze, akkor Ryan a Sötétség Birodalmában ragadt, de most Sheila sem önmaga, mintha itt sem lenne. Miben lenne ez különböző? És miért nem tud hamarabb segíteni senkinek? Miért nem jobb védő?