Az elátkozott falka | Öröktűz legendái 2.

18.

ETHAN

Marcia, Brain és Carmen. Így hívják a látogatókat. Carmen volt, aki utána ment az erdőben, Brain pedig egy magas, izmos fickó, akit a kelleténél nehezebb lesz visszafogni az itt tartózkodásuk alatt, mint gondolta. Abból a kevés beszélgetésből, amit ejtettek arra következtetett, hogy alapvetően egy művelt, intelligens vámpírral van dolga, akit nehéz átverni, vagy megvezetni.

Ethan megmutatta nekik, hogy meddig tart az ő területük, elmondta, hogy normális esetben nem zaklatja őket senki, és itt nyugodtan lehetnek, de ne menjenek be a városba, ameddig a Tanács és Leatrice nem engedélyezik az ittlétüket.

- Féltek tőlük? - kérdezte Brain, miközben visszafele sétáltak. Marcia és Carmen valamiről nagyon susmusoltak előttük.

- Nem félelem ez, hanem béke. Kerüljük a konfliktusokat. Jobb itt élni, mint egy egyszerű városban, ahol senki sem tudja, hogy mik vagyunk, és életünk végéig titkolóznunk kell.

- Mi is egy hasonló városból jövünk, de ott nem élünk boszorkányokkal, mágusokkal, vagy farkasokkal együtt. Az egy vámpírváros. Sok-sok élő és mozgó emberrel, akik önként adják oda magukat nekünk, cserébe a biztonságért, amit nyújtunk nekik. Gondolom, érezhető a különbség. Mi védjük meg őket, cserébe mi vagyunk az isteneik. - magyarázta.

- Persze, értem én. Nem öltök embert, csak jól laktok, aztán mindenki megy a dolgára. Törékeny, de hatékony rendszer lehet.

- Nem mondanám, hogy nem történnek balesetek, vagy nem szoktunk szórakozni máshol, de igen, úgy van, ahogy mondod. Nincsenek ilyen komoly, és szigorú szabályaink, mint nektek.

Ethan nem tudott mit mondani. Vámpír szemszögből nézve nem is lehet olyan rossz az a hely. Még egy pillanatra meg is fordult a fejében, hogy ellátogatna oda. Talán még tetszene is neki.

- Azt hallottuk az ezredik évforduló különleges lesz - váltott témát.

- Nekünk nem, csak a mágusoknak. - rántott vállat Ethan.

- Miért? Öröktűz csak őket tartja ilyenkor különlegesnek?

Ethan már érezte, hogy arra megy ki a játék, hogy Öröktűz rossz fényben kerüljön ki, de egyelőre még nem akart összetűzésbe kerülni. Talán nem is olyan szörnyű vámpírok, mint gondolta.

- Öröktüzet egy boszorkány alapította, a számkivetetteket akarta megvédeni.

- Ti is annak tartjátok magatokat?

Nem válaszolt, csendben folytatták az útjukat. Elgondolkodott, hogy valóban így van-e. Tényleg nem fogadná el őket senki? Tényleg bujkálniuk és titkolózniuk kell hosszú életük végéig? Vajon vannak még olyan városok, ahol békében, nyugodtan, elnyomás nélkül élhetnének?

És mi van, ha neki nem Öröktűz a sorsa, hanem egy ilyen vámpírváros?

Miután visszakísérte őket a házhoz megkérte Hans-t, hogy tartsa rajtuk a szemét, ameddig ő elintéz pár dolgot. Ez a pár dolog pontosabban Lisette, de ezt nem kötötte senki orrára. Nem néznék jó szemmel, ha figyelmeztetne egy boszorkányt, hogy az alfa megfenyegette őt, mert valami galiba van a falkájában, amiről meggyőződése, hogy ő és Lisette tehet, mintha ők ketten olyan rosszak lennének.

Arról nem is beszélve, hogy csupán egyszer beszéltek egymással. Egyszer, és már az alfa is úgy emlegette, hogy "kis barátnő". Vajon Lisette mit szólna ehhez a pletykához? Biztosan szégyellné magát, amiért egy lapon emlegetik egy vámpírral, főleg, hogy az utóbbi időben igazi hőssé kiáltották ki a boszorkányok között.