Az elátkozott falka | Öröktűz legendái 2.

16.

TASHA

Amikor felébredt Wout már nem volt mellette, ennek ellenére kipihentnek érezte magát. Nyújtózkodott, és csak akkor eszmélt rá, hogy halványan mosolyog, amikor lement a földszintre. Azóta nem aludt ilyen nyugodtan, amióta... amióta meg nem tudta, hogy ő a Védő, és milyen jelentősége van.

Készített magának egy teát, és folytatta a munkát. Igaza volt Wout-nak, a pihenés sokat segített, és minél mélyebbre ásott a könyveiben, annál inkább biztosabb volt benne, hogy valaki megátkozta Sheila-t, és az átkokat a leggyakrabban olyan dolgokkal lehet megtörni, mint az igaz szerelem csókja. Talán ezzel kellene először próbálkozni. De mi van, ha Sheila még nem is találkozott az igaz szerelmével? Vagy igen, csak éppen ebben az állapotában nem ismerné meg? Mi történik, ha megvadult állapotában széttépi az igaz szerelmét?

Nem, valami biztonságosabb módot kell találni, ami kevésbé kockázatos.

Tasha kissé megnyugodott, hogy már tudja, mivel áll szemben, már csak még többet kellene megtudnia arról, hogy ki és miért átkozta meg Sheila-t. És magáról Sheila-ról is, hogy ki tudja találni, hogyan lehet megtörni.

Minden átkot meg lehet törni. Ez az átkok alapszabálya. És Tasha nem fog nyugodni addig, ameddig megoldást nem talál.

Becsukta a könyvet, többet már úgysem segíthet rajta. Most jöhet a dolog neheze, olyan információkhoz kell jutnia, amiket nem a könyvekből fog megtudni.

Az első hely, ahová mehetne természetesen a szülei voltak, de nem szívesen beszélne Harry-vel, és kizártnak tartotta, hogy annak ellenére, hogy a lányáról van szó, segítene neki.

Ahogyan az utcán sétált a hóban azon gondolkodott, hogy mennyivel könnyebb lett volna, ha itt születik, itt nő fel. Ha ismer mindenkit, ha már gyerekkorától kezdve arra nevelik, hogy Védő legyen. Mennyivel közelebb tudott volna kerülni a falkához, és az egész városhoz.

Fél órás bolyongás után úgy gondolta meglátogatja az anyukáját, hátha neki van valami ötlete, kivel beszélhetne először.

A boltban kivételesen nem volt egy vásárló sem.

- Tasha, hát te? - Tina mosolygott, látszólag örült, hogy meglátogatta, de az aggodalom ott csillogott a szemében.

- Szükségem van rád! - sóhajtott, és felült a pultra, Tina követte a példáját.

- Történt valami? Sheila jobban van? - elkomorult az arca.

- Nem, de már tudom, hogy átokról van szó. Csak arra nincs ötletem, hogyan tudnám megtörni. Az igaz szerelem csókja nem hiszem, hogy az ő esetében összejöhet.

- Valóban nehéz lenne kivitelezni, főleg, hogy Wout-ot tartja annak. - sóhajtott Tina.

- Rájöttem, anya, hogy nem is ismerem őt. Nagyon keveset tudok róla. Persze, hirtelen haragú és lobbanékony, mint a legtöbb farkas, de ennyi. Mást aligha tudok. Még azt sem, hogy Wout-on kívül tetszett-e neki valaha más. - Tasha olyan gyorsan beszélt, hogy az anyja alig tudta követni.

Régebben szorosabb kapcsolatban voltak, de ez azóta, hogy idejöttek változott. Tasha a szíve mélyén még mindig neheztelt rá, amiért egész életében hazudott neki. Elmondhatta volna, hogy honnan jöttek, hogy milyen múltja van, hogy Tasha-nak milyen életének kellene lennie. A San Francisco-ban töltött évek mind hazugságnak tűnnek. Hamis élet. Amihez Tasha vissza akar térni, mihelyst kiszabadítja Ryan-t a Sötétség Birodalmából.

Talán a hamis élet is jobb, mint ez, ennyi szenvedéssel és szörnyűséggel, vámpírokkal, boszorkányokkal, mágusokkal, és vérfarkasokkal, és olyan alfával, aki nélkül soha többé nem fog tudni nyugodtan aludni.

- Tasha, nincs azzal semmi baj, ha így érzel! - megfogta a kezét. - Nem itt születtél, nem itt nőttél fel, és természetes, hogy elfognak ezek az érzelmek, mert kezded az itt élőket megszeretni. Ez normális. Ha nem lennél Védő, akkor is előjöttek volna ezek az érzelmek, csak így sokkal... intenzívebbek. Minden, ami a farkasokkal történik, téged kétszer annyira megvisel, mint mondjuk az alfát, legyen az bárki is. És tudnod kell, hogy ez nem feltétlenül rossz. Ez erősebbé is tehet. A szeretet. És könnyen meg tudod őket ismeri, csak egy kis időt kell velük töltened. Hidd el, senki sem neheztel rád annyira, mint te magadra a Halálszirten történtek miatt.

Mély levegőt vett, és elmosolyodott. Örült, hogy bejött az anyjához, tudta, hogy ő lelket önt majd belé, hogy megnyugtatja. Menedéket talált nála, mint mindig, hazugságok ide, vagy oda, az anyja mindig ugyanaz az ember marad, akit egész életében ismert, és szeretett, és aki mindig támogatni fogja.

Már csak egy dolog maradt hátra, amiről beszélni akart vele, de erre még nem állt készen. A Wout-tal való kapcsolata törékeny dolog, ami egyik nap tökéletesnek tűnhet, egy rossz döntés után viszont hónapokra tönkre is mehet. Hiába volt ma vele kedves, hiába tűnt úgy, mintha... mintha mi is történt volna? Romantikus dolog történt kettőjük között, vagy csak kedves akart vele lenni?

Talán mindenkivel egy ágyban alszik, csupán kedvességből... vagy csak egyszerűen képtelen elfogadni, hogy a szíve és a lelke ennyire húz Wout felé.

Miután megköszönte a segítséget az anyukájának, és újra az utcán sétált, de már céltudatosan, és felszabadultabban, Kim sietett oda hozzá, Jesse-vel az oldalán.

- Jesse, pont hozzád indultam! - mosolygott rá halványan Tasha. - Most már biztosan átokról van szó, szükségem lenne pár, hogy is fogalmazzak, információra Sheila-ról, hogy meg tudjam törni.

- Mielőtt még ebbe belemennénk, segítened kell. Wout elment Ethan-hez, mert azt gondolja, ő átkozta meg Lisette-el Sheila-t. - Jesse hadart, ami nem igazán vall rá. Általában nyugodt szokott maradni, ő a biztos jobb kéz, aki mindig ott van, ahol kell, és mindig tisztán tud gondolkodni.

- Hogy mit csinált? - Tasha hangja pár oktávval magasabb lett, mint kellett volna. - De hát megbeszéltük, hogy megpróbáljuk magunk között megoldani, mégis miért ment oda? - a feszültség úgy járta át, mint pár perccel korábban a nyugalom és a magabiztosság.

Ha Wout valami butaságot csinál Ethan-nel, esetleg bántani próbálja... bele sem mert gondolni, hogy milyen csúnyán elfajulhat ez a dolog.

- Most rögtön oda kell mennem! - döntötte el.

- Nem gondoljátok, hogy hagyni kellene, hogy ő oldja meg a dolgot? - kérdezte Kim.

Persze, nem akart ő rosszat, csak bízott az alfában. És most még jobban aláásná Wout hatalmát, ha Tasha odarohanna megvédeni egy vámpírt, aki a barátja, a családja alfájától, akit valójában védenie kellene. Micsoda patthelyzet! Minden sokkal könnyebb lenne, ha erről a dologról csak Jesse és ő tudna, Kim pedig élné a farkasok gondtalan életét, semmit sem tudva az alfa rossz döntéséről.

Tasha és Jesse összenéztek. Egy pillanat erejéig, csak hogy Kim-nek ne legyen túl feltűnő, a tekintetükkel beszélgettek.

- Igazad van, Kim. - mondta végül Jesse. - Wout tudja mit csinál, csak gondoltam szólok Tasha-nak is, hiszen elsősorban az ő dolga a boszorkányokkal kommunikálni, meg ilyenek.

- De most szóba se jöttek a boszorkányok - értetlenkedett Kim.

- Lisette boszorkány, és ha hozzá is el fog menni vádaskodni, akkor igenis lesz hozzá közük. Nem jó dolog rosszba lenni velük, főleg nem a történtek után. De természetesen Wout tisztában van ezzel, nem fog semmi rossz történni. Mindent megfelelően kezelünk. - bólintott, inkább saját magát erősítve meg ezzel, majd Jesse-hez fordult. - Szóval, mehetünk segíteni Sheila-nak, hogy aztán tudjak mással is foglalkozni?

Jesse bólintott.

Bár az idegesség már az egész testét átjárta, és fogalma sincs maradt-e kellő lélekjelenléte másra koncentrálni, azért elvonult a két farkassal, hogy azzal foglalkozzanak, ami a dolga.

Wout tud magára vigyázni, ahogy Ethan is. És Tasha mindkettőjükben bízott, hogy éretten, és nyugodtan tudják kezelni a dolgot. És biztosan nem Lisette átkozta meg Sheila-t, szóval hamar tisztázni fogják a dolgokat.

Tasha kezdte úgy érezni menten összeroppan ennyi súly alatt. Védőnek lenni napról napra egyre nehezebbnek bizonyult.