Spiderson and Irondad [OneShot - Kérések zárva]

Alváshiány

Hetek óta nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, egyszerűen nincs rá időm. Reggel épphogy beérek az iskolába, egy halom házifeladatot kapok cserébe, és mikor hazaérek, nos mehetek járőrözni a városon belül. Túl sokat vállalok.

Morogva esek be az ajtón, a táskát ledobom a kanapéra majd ledőlök én magam is a puha matracra. Éppen becsukom a szemem, mikor egy kéz simul az arcomra.

- Peter?

Oh, Mr Stark az. Sóhajtva nyitom ki a szemem, és egy mogyoróbarna szempár tekint vissza rám aggódva.

- Jól vagy? - hangja aggódással teli, ami megmelengeti a szívemet.

- Igen, minden rendben - küldök egy halvány mosolyt, de nem viszonozza.

Nem szólt semmit Mr Stark, lassan felállt a guggoló pózából, majd meglepetésemre, mennyasszonypózba vett fel.

- Mr Stark?! - nyikkanok fel ijedten, hirtelen mozdulattol megszédültem.

- Lefektetlek aludni, pihend ki magad Peter - és úgy tett ahogy mondta.

Bevitt a szobámba, majd lerakott a saját ágyamra és betakart jól alaposan.

Halkan megköszöntem majd lassan álomba szenderültem.

Tony

Ahogy Peterre pillantottam, egyszerűen láttam rajta hogy mennyire kimerült, én magam is nem egyszer voltam ilyen állapotban mint ő. Megmondtam a csapat többi tagjának hogy ne zavarják a srácot, majd nekiláttam a legújabb fejleményemnek.

Egészen jól ment, míg egy hatalmas csapódás miatt az egyik alkatrészt rossz helyre illesztettem. Már kiabálni készültem, mikor feltűnt hogy a csapat eltűnt a nappaliból.

Az istenit!

Felugorva az asztaltól, rohantam Peter szobájába ami teljesen megsemmisült egy ideges póksrác által.

- TÚLZÁS?! - kiáltott Peter és majdnem nekiugrott Steve-nek ha nem fogja vissza Bucky az ideges tinit.

- Valami olyasmi - vont vállat Steve.

Már láttam hogy Peter ismét ordítani készül, így úgy gondoltam gyorsan közbeavatkozok.

- Mi folyik itt?! - nézek a két személyre, akik egymást méregetik halálos tekintettel.

- Túlzás ahogy Peter viselkedik, és teljesen túlreagálja az egészet - magyarázza a Kapitány a történteket.

- Peter egy kibaszott gyerek még Steve! - morranok rá a nálam magasabb emberre. - Tanulnia kell, és emelett még teljesítenie kell a hős kőtelezettségeit. Ennyit megérdemel! - akadok ki a végére én magam is.

Csend. A légy zümmögését is lehet hallani. Petert átkarolom, aki idegessn veszi a levegőt, szemei pirosak és könnyesek is, lassan lefektetem majd a csapatot kiküldöm.

- Maradj - ragadja meg a karomat Peter mikor már állnék fel a helyemről.

Elmosolyodok, majd a haját simogatva hagyom hogy álomba szenderüljek én magam is.