Spiderson and Irondad [OneShot - Kérések zárva]

Különleges vagy!

A nevem Peter Parker, egy átlagos gimnazista srác vagyok, egyáltalán kicsit sem érdekes egyén.

De ő mégis látott bennem valamit...

Látott bennem valamit amit sem és senki más nem láthatott, ez valahogy különlegessé tett engemet.

Amint aznap megszólított azon a kiránduláson, mikor kioktatott valamiről amiről fogalmam sem volt...

Az valamit elindított bennem.

Egészen kirándulásunk végéig beszélgetünk mindenféle dologról amibe beletartozott egy dolog.

A tudomány.

Annyira boldog voltam hogy valaki ugyanazt szereti mint én, de a boldogság se tartott sokáig hisz egyszer minden véget ér.

Szomorúan felsóhajtottam amint a tanár kijelentette hogy véget ért a tudományi kirándulásunk, már indultam volna, mikor egy két megragadta a vállamat.

- Cserélünk számot? - villantott egy mosolyt Harry, amitől megdobbant a szívem.

Azóta a nap óta elválaszhatatlanok lettünk, egyre jobban megismertük egymást és végül legjobb barátok lettünk, de az érzés még most is bennem van.

- Mit látsz bennem, Harry? - kérdezek rá ami évek óta lappang bennem mint feltáratlan kérdés.

- Miért kérdezed? - pillant rám a barátom.

Számat elhúzom, majd csendben maradva sétálok tovább, de egy kéz vissza húz.

- Peter - szorítja meg kezeimet, de nem túl erősen - Ezt már megbeszéltük nem egyszer.

- Tudom, de... - a hangom elhal.

- Különleges vagy Peter! Te lehet nem látod, de én látom hogy milyen elragadó személy vagy - egyik kezével végigsimít az arcomon amitől libabőrös leszek.

- Harry...

- Ne figyelj senkire, csak rám - immár mindkét kezével arcomat fogja, kényszerítve hogy szemeibe nézzek.

- Különleges vagy számomra- hajol egyre közelebb az arcomhoz - Ezt sose feledd el - mosolyodik el halványan, majd végül egy apró csókot lehell ajkaimra.