Spiderson and Irondad [OneShot - Kérések zárva]

Tiltott Kapcsolat [18+]

- Elnézést a zavarásért! - léptem be a terembe óvatosan, majd szemeimmel Petert kerestem, akit végül megtaláltam, mögötte pedig a szekálója ült.

- Drágám! - siettem oda a kicsimhez, aki eléggé vörös színt öltött fel.

- Ne már! - sziszegte halkan, majd kikapta a kezemből az ebédes tasakját.

- Szívesen - pusziltam meg az arcát, majd a haját megborzoltam, ezután pedig úgy döntöttem távozom, hisz alapból sem kéne itt lennem.

Amint kiléptem az ajtón, egy bizonyos srác máris jött utánam, és amint az ajtó bezárult a falhoz lökött.

- Hova ilyen sietősen? - nézett rám negédesen, majd nyakamat vette célba.

Nem szóltam semmit, csak ellökten magamtól a nálam kisebb srácot, és indulni készültem ismét, ha nem ragadta volna meg a kezemet és rángatott volna be a fiú mosdóba.

- FLASH! - csattantam fel mérgemben amikor ismét a falnak csapódtam.

- Nyugi már - nevetett fel, míg én örjőngtem magamban.

Flash és az én kapcsolatom eléggé bonyolult, ugyanis lehet hogy szeretem őt és nagy eséllyel ő is engem, de ott van az a bizonyos dolog hogy Flash a fiam szekálója, naponta jön haza Peter sebekkel a testén amit próbál takarni előttem, bár sikertelenül.

- Nem lehet - szisszentem fel, amikor a nyakamat megharapta ismételten.

- Lazíts! - suttogja a fülembe, majd kezei végighaladnak a testemen, más helyzetben boldogan adnám át magamat neki, de jelenleg csak pár méterrel vagyunk messzebb a fiam termétől.

- Flash - nyögök fel, amint az ujját belémnyomja, és nemsokára már egy egészen más dolog mozog a testemben, kezeimmel takarom a számat ezzel elfojtva kéjes nyögéseimet.

Hogy jutottam el idáig?

- Miért? - suttogtam halkan, amikor Flash kihúzta belőlem a tagját. Kicsengettek.

- Reméltem hogy Peter meglát minket - vont vállat, majd megcsókolt.

A döbbenettől megszólalni se tudtam, az évek alatt csak azért szexelt velem nyílvános helyeken, hogy Peter megláthasson minket és ezzel fájdalmat is okozzon egyetlen gyermekemnek?

A méreg elöntött belülről, és egy hatalmas pofonnal jutalmaztam egykori szerelmemet, aki a tettem után sokkoltan nézett rám mint borjú az új kapura.

Két hét telt el azóta a nap óta, szomorú vagyok hisz csak ki nem lenne a történtek után, de van egy gyerekem akinek szüksége van rám, így mindent megteszek hogy a kedvére járhassak. Peter végre részt vett egy tudományos kiránduláson amit úgy vártak már a barátaival, így én is átadhatom magamat a bánatomnak ami azóta lappang bennem.

Folyamatos csengetésre ébredek, morogva kászálódok ki az ágyból, majd ajtót nyitok, ahol egy bűntudatos fiatal fiú álldogál kezében egy csokor virággal.

- Menj el - suttogom rá se nézve többet.

- Kérlek Natasha! - lábait az ajtóba teszi, remélve hogy nem tudom így bezárni. Nem törődve a fiúval, vágom rá az immár kedvenc bejárati ajtómat.

Hallom ahogy ordít egyet fájdalmában, de nem tudott érdekelni, amint az ajtó bezárult, összerogytak a lábaim és a földre estem.

- Nat, kérlek - szipogva kelek majd végül beengedem a srácot aki a kanapén helyet foglal.

- Minek jöttél? - nézek rá kisírt szemeimmel.

- Bocsánatot kérni - adja át a virágokat amit elfogadok, de csakis mert így volt a helyes számomra.

- Én... - nem néz többet rám.

- Te? - dőlök hátra, majd várom a magyarázatát.

- Tényleg csak Peter miatt csináltam az egészet - ingatja a fejét - de megsem fordult a fejemben hogy te vajon hogy érzel.

Felnevettem, mire Flash felkapta a fejét.

- Hisz csak saját magadra gondolsz - vágom a fejéhez az igazságot - Velem kavarsz miközben tudod jól hogy Peter a fiam, te pedig még azok után is csak szekálod őt - már szinte kiabálok vele.

- Szerinted milyen érzés hogy az egyetlen fiamat bántja az a ember akit én szerettem? - nem nézek többet rá, az asztalom levő bort felnyitom és elkezdem inni.

- Nat, nem ké - kezeit a kezemre teszi amelyikben a bort tartom, de szúros szemeim láttán inkább visszahúzodik.

- Sajnálom - mondja ki ismét.

- És mit érek én egy bocsánattal?! - köpöm oda megvetően a fiúhoz a szavakat.

- Sose voltam a szavak embere - sóhajt fel, majd átül hozzám, szemeimmel méregettem Flasht.

- De megmutathatom hogy mennyire szeretlek - néz rám, majd óvatosan kiveszi a bort a kezemből és az asztalra helyezi.

Nem szólalok  meg, csak hagyom magam, lehet azért is mert a bor miatt, vagy csak mert már elegem volt mindenből.

Flash óvatosan hátra dönt a kanapéra, majd lágyan simogatja az arcomat, s néha a testemet, nem volt egyáltalán olyan vad mint általában. Kezeivel a nadrágomat vette célba, majd szép lassan levette azt miközben arcomról csókolgatta le a könnycseppeket.

Felsóhajtottam amint ujjai elkezdtek simogatni, végül megadva magamat az érzésnek, kezeimmel átkaroltam a nyakát és lehúztam egy hosszú csókra. Gyengéd volt, úgy mint sohasem.

- Szeretlek - csókolt meg, mielőtt belémhatolt a tagjával, elmosolyodtam a szavai hallatán.

- Én is szeretlek! - nevettem fel halkan, majd lehúztam ismét egy csókra.

Az együttlétünk után, megbeszéltünk néhány dolgot, és Flash megígérte hogy nem bántja többé Petert, de csakis az én kedvemért, elmosolyodtam amikor ezt meghallottam és boldogan adtam át magamat ismét neki, de egy ajtócsukódás zavarta meg eme csodás pillanatot.

- MI A FENE FOLYIK ITT?! - sokkoltan fordulok a hang irányába, ahol egy ideges Peter várakozik válaszra várva, miközben én Flash ölében ülök anyaszült meztelenül.

Picsába.