Spiderson and Irondad [OneShot - Kérések zárva]

Pánik Roham

A bosszúállókat ismét egy küldetéssel bízták meg, és ebbe Pókember is beletartozott immáron, Peter boldog volt hogy végre ő is a híres szuperhős csapat tagja lehetett, de amint megtudta hogy pontosan hova is mennek, eléggé falfehérré változott.

- Hogy érted hogy az óceánon túlra?! - akadt ki Peter, miután Tony közölte vele hogy egy eléggé messzi levő városnak van szükségük a hősökre.

- Valami baj ezzel Kölyök? - vonta fel szemöldökét Tony, mire Peter csendbe burkolozott, szemeivel egy szobanövényt bámult, s nem volt hajlandó az idősebbik felé nézni.

Idegesen toporgott a reptéren, a csomagját szorongatva, nem szerette a repülőket vagy bármit ami hozzájuk kapcsolódott, hisz ez ölte meg a szüleit is akiket sohasem láthat már, a mai napig emlékszik az utolsó napra mikor látta őket, látta ahogy szülei nehezen, és könnyes szemmel vesznek búcsút tőle, látta hogy anyja visszakozik és maradni akar, de volt egy feladatuk amit kötelező volt teljesíteniük, és ami a halálukat is okozta.

- Jól vagy? - nézett rá Happy a fiúra, aki csak idegesen visszamosolygott rá, és bólintott egyet.

A repülőre felszálltak, majd helyet foglaltak végül, és várták a felszállást, ami olyan 10 perc múlva meg is lett. Peter idegesen kapaszkodott az ülésnek a karjaiba, majd Happyre nézett aki a telefonját bújta, tudta Peter hogy kell valami ami eloszlatja a figyelmét a repülésről, így úgy döntött hogy Happy lesz a célpontja. Elkezdett a telefonját böngésző férfihoz beszélni, kérdezgette őt, néha előrehajolt meglesve mit csinál a telefonon Happy, aki végül a tizedik vasemberes sztori után megelégelte a dolgot.

- BEFOGNÁD VÉGRE?! - kiáltott Happy idegesen a tinédzsere, aki hirtelen megdermedt a hangnemre, szemei könnybe lábadtak, majd bólintott egyet.

- Ne-em..nem úgy érte - kezdett bele Happy a bocsánatkérésbe, amint meglátta a kölyök arcát, de a fiatalabbik gyors volt és egy bocsánat kérés után befutott a mosdóba ami mögöttük helyezkedett el. Happy szitkozodott egy pár sort, de végül ismét a telefonjának szentelte figyelmét. Eközben Peter a falnál guggolt, hevesen kapkodva a levegőt, szemei előtt lepergett minden eddigi rossz élménye, nem tudott másra gondolni csak arra hogy mekkora egy teher is ő. Happy is mérges volt rá amiért zargatni merészelte az idősebber, csak úgy mint Tony, ki leszidta amiért felelőtlen volt mikor a keselyűs dolog történt. Peter csakis a rossz dolgokra képes, nem más mint egy teher másoknak, biztos a szülei is ezt gondolták mikor ott hagyták egyedül a 4 éves kis gyereket. Peter tudat alatt tudta hogy amiket jelenleg gondol az hazugság, de mostani állapotában kénytelen volt megkülönböztetni ezt a egészet. Végül nehezen, de abbamaradt a pánikrohama, viszont eléggé rosszul érezte magát Peter, szédült és hányingere is volt, emelett a gondolatai még mindig kesze-kuszák voltak, de legalább már kimerészelt jönni a mosdóból ahol olyan fél órát tölthetett el. Peter leült a helyére, és kifelé bámult az ablakon, nem szerette volna zavarni Happyt, így inkább csendben maradr, nem szerette volna ha Happy is megutálná őt. Happy fél szemmel a kölyköt vizsgálta, látta rajta hogy rosszul van, emiatt pedig elöntötte a bűntudat, hisz ő okozta ezt. Aznap egyikük sem szólt a másikhoz.