Spiderson and Irondad [OneShot - Kérések zárva]

Az csak egy hülye kalapács!

Egy hosszú napot tudhatok a hátam mögött, el sem tudom hinni mennyit képesek ezek beszélni egy egyszerű gyűlésen - sóhajtok egyet megkönyebülten amint kiléptem az épület ajtaján. Órámra lepillantva veszem tudomásul hogy elég későre jár, belegondolva már Peter is otthon kell lennie.

- Happy - biccentek sofőrömnek, majd helyet foglalok a hátsó ülésen.

- Hogy ment? - kérdezte, miközben elfordította a kulcsot, és elindult a autóval.

- Ne is mondd! - nyögök fel fájdalmamban - 1 hetem van változtatni a tervemen, mivel a drága emberemnek nem tetszett. Néha igazán fejest ugorhatna - morgok az orrom alatt, mire Happy felnevet.

- Szóval ismét javítanod kell - bólintok egyet beletörődően - Hanyadik is ez már?

Vállamat megvonva, jelzem hogy kissé se tud érdekelni. Szeretnék hazajutni majd vacsorázni, és ha Peter nem túl elfoglalt akkor talán mehetünk egy közös őrjáratra, hisz elég rég volt már.

<¤>

Az ajtón belépve, látom hogy senki sem tartózkodik a helyiségben, ruhámat letéve a kanapéra, vonulok be a konyhába egy szendvicsért. Tegnapi még maradt - büszkén elmosolyodok, hogy mennyire odafigyelek mindenre.
A hűtőajtót megrántva, kinyitottam a ételek mennyországát, de szomorúan nézem a eltűnt barbeque szendvicsemet. Sóhajtva veszek ki egy darab vajat, majd a mellettem levő kenyértartóból, egy szelet kenyeret.
Morogva csinálom meg szegényes vacsorámat, megfontolva egy új szabály alkotását.

Immáron a kezembe levő szendviccsel vonulok be a szobámba, de egy hangfoszlány miatt megállásra kényszerülök.
- Kibaszottul 18 éves vagyok! - hallom meg Peter hangját, felvonva a szemöldökömet hallgatózok tovább.

Csatt.

Csatt.

Csat...

Kiváncsiságom és aggodalmam győzedelmeskedik felettem, majd a kilincset megragadja, nyitok be Peter szobájába.

- Majd megtanulod hogy mit szabad és mit nem! - és még egyet csattan Thor keze a pókfiú pirosló fenekén.

- Mi a fenét csinálsz? - szólalok meg felocsúdva az döbbenettől amit imént láttam.

- Csak megtanítom neki a jómodort - vet rám egy pillantást Thor, majd figyelmét az alatta levő egyénnek szenteli.

- Mr Stark! Segítsen! - néz rám könyörögve Peter.

- Mit csináltál kölyök? - kérdezem Petert, majd beleharapok a szendvicsembe.

- Semmit! Eskü- hangja elhal miután ismét csattan egy kéz a hátsóján.

- Ellopta a Mjölnir-t, sehol se találom!

Hümmögök egyet, ez a fiúra vall.

- Ez nem igaz! Mr Stark, kérem!

Elmosolyodok, visszagondolva a ezen héten történő eseményeken. Peter egész héten itthon maradt beteget jelentve, és mindennap különböző tréfáinak lehettünk áldozatai.

Megérdemli - helyeslek magamban.

- Tarts ki kölyök! - halványan elmosolyodok amint a félelmet észlelem a szemeiben.

- Az csak egy hülye kalapács! - csattan fel Peter, majd elkezd mocorogni. Feleslegesen.

- Mjölnir a neve, és nem hülye!

Csatt. Csatt. Csatt.

Az ajtót becsukom magam mögött, majd végleg a szobámba indulok, remélhetőleg holnap ismét energikusan indul a napom.

Bár Peter-t elnézve, neki fájni fog mindene.