Csendes Könyv /Pierre Gasly F.F./

~u~n~e~

°~Mindenek~kezdete~°

C l o é    N a t h a n 

A mai napom átlagosan indult. Kikászálódtam az ágyból, majd a tükörbe nézve elkapott egy kisebb nevetőgörcs. Hajam az égnek állt és szinte úgy néztem ki mint egy madárfészek. Gyorsan a fürdő felé vettem az irányt, hogy rendbe hozzam magam. 

Egyébként magamról egy kicsit: 

22 éves vagyok és egy kisebb cégnél dolgozom mint író. Elég sok könyvet adtam már ki, ezáltal  keresetem az átlagnál több. Szőke kissé göndör hosszabb hajam van és tengerkék szemem. A magasságom olyan 165 cm körül van ami be kell vallani szerintem átlagos. Mit is mondjak még el magamról? Egyedül élek Rouenben. Olvasni imádok, így körülbelül minden nap meglátogatom a könyvtárat.  Egy dolgot kihagytam. A legfontosabbat. Borzalmasan szerencsétlen vagyok. 

A családi helyzetemről is mesélnék egy kicsit. Egyke vagyok és a szüleim pedig Angliában élnek. Miért is élnek a szüleim máshol és hogyhogy francia nevem van? 

Long story short: Itt születtem, majd drága szüleim úgy döntöttek, mikor betöltöttem a 16-ot, hogy magamra hagynak és elköltöznek tőlem. A nagyszüleim is kint élnek. Nem tartom a kapcsolatot velük sem, sem a szüleimmel. De nem is baj hiszen elvagyok a saját világomban. 

Amennyire szerencsétlen vagyok, ahhoz képest eddig minden nagyon jól ment. Mint említettem van egy jó állásom és semmire sem kell panaszkodnom. A célom az volt, hogy többre vigyem, mint a szüleim és sikerült is. 

Mondandóm végére el is készültem. Mai napra egy fekete farmert vettem fel, egy spagettipántos  fehér topot és mellé egy fekete blézert. Sportcipőmbe belebújva el is indultam először a közeli kávézóhoz. 

-Jó reggelt! -köszöntem már a szó szerinti barátnőmnek.

-Jó reggelt! Szokásos lesz? -kérdezte mire csak bólintottam.

Körülbelül egy perc múlva ki is hozta a kávémat. 

-Borzalmas az idő, nem de?- kérdezte mire kicsit mérgesen nézett ki az ablakon. 

-Igen. -értettem vele egyet, bár szívem szerint én imádom az esőt. 

-Könyvtárba mész? -kérdezte 

-Igen, keresek valami újat amit még nem olvastam el. -nevettem halkan. 

-Sok sikert. -mosolygott halványan mire csak bólintottam és elhagytam a kávézót. 

 Fejem felé emeltem az esernyőm és elindultam kedvenc helyem felé. Utam alatt a kávém iszogattam mely melegítette kezemet és testemet is. 

Az ajtón belépve ismerős illatok csapták meg az orromat. Köszöntem a portásnak és elindultam a megszokott helyem felé. Meglepetésemre nem találtam üresnek. Egy piszkos szőke hajú fiú ült ott. Mintha ismerős lett volna. Lenéztem, hogy mit olvas.  Á értem... ő is szereti a romantikát... gondoltam magamban. Halványan elmosolyogtam, majd keresőútra indultam hátha találok valami jót. 

Mikor kiválasztottam a megfelelő könyvet, ami 482 oldalas volt visszaindultam a fiú felé. Szívem egyre gyorsabban dobogott. Elég rég nem beszéltem új emberekkel. Biztos jó ötlet, hogy odaüljek?  Mi lesz ha nem tart szimpatikusnak? Ezek a gondolatok keveregtek fejemben. Végül úgy döntöttem, hogy 2 asztallal messzebb ülök tőle. Az olyan megfelelő távolságnak tűnt. 

Beleittam a megmaradt kávémba és belekezdtem a könyvembe. Nem tudtam koncentrálni a szavakra, a mondatokra. Meg szeretném ismerni. Lassan ránéztem és tekintetünk hirtelen összetalálkozott amitől hirtelen egy egész állatkert keletkezett a hasamban. Óvatosan rám mosolygott mire visszamosolyogtam. 

Cloé de hülye vagy. 

P i e r r e   G a s l y 

Könyvemből felnézve észrevettem, hogy 2 asztallal arrébb egy lány ül. Megnéztem mit olvas. Romantika. Látom megvan az első közös bennünk. Úgy látszik egy kicsit sokáig néztem, mert lassan rám nézett. Szemeink ugyan olyan színűek. Már 2 dologban hasonlítunk. Hirtelen egy furán jó érzés fogott el. Lassan rámosolyogtam ami úgy látszik egy kicsit furán érintette, mert először lefagyott aztán mosolygott vissza. Letettem a könyvemet és odamentem a portáshoz papírt és tollat kérni. Gyorsan téptem egy kisebb cetlit és ráírtam az elérhetőségemet. Visszasétáltam az asztalomhoz és ránéztem a telefonomra, amin jött egy üzenet.

Charles Leclerc: Szia Pierre! Jövő héten ha gondolod eljöhetnél velünk hajózni, ha van kedved. Remélem hozol magaddal egy csajt. Mármint érted, hogy értem. 

Az üzeneten elmosolyogtam magam. Imádok Charlesékkal lenni. Befejeztem a fejezetet amit olvastam, visszatettem a könyvet a helyére és elhagytam az épületet. 

C l o é   N a t h a n 

A fiú elment valamiért, majd mikor visszaért ránézett a telefonjára és elmosolyodott. Biztos a barátnője volt az. Egy ilyen helyes fiúnak mindig van barátnője. Mikor visszaidéztem az arcát eszembe jutott ki ő. Ő PIERRE GASLY AZ ALPHA TAURI PILÓTÁJA. Te jó ég. Rám mosolygott. A gondolataim által az egész arcom olyan árnyalatba borult, mint az idei Ferrari színe. 

Visszanéztem az asztalra, de már hűlt helyét láttam. Hát ez elég szomorú. Még egy utolsó pillantást vetettem az asztalra, mikor észrevettem, hogy otthagyott egy papírcetlit. A kíváncsiság nem hagyott nyugodni és oda kellett mennem megnézni, hogy mi az. 

Elvettem a papírt és visszaülve a székemre kinyitottam. 

Te vagy Cloé Nathan? Az író? Imádom a könyveidet. Ha szeretnél esetleg beszélni itt a telefonszámom. 

Ő ISMER? Sikítani tudtam volna az örömtől. A híres Pierre Gasly ismer engem. Ez egyszerűen hihetetlen. 

Gyorsan a porta felé siettem és kikölcsönöztem a könyvet, majd elindultam hazafelé.