Titok kell hogy maradjon ||YoonMin||(+18)

Február 9.

Az elmúlt 2 napban nem történt semmi, csak a szoki. De ami ma volt az az kemény.

Reggel arra keltem, hogy Chim az ajkait, az én ajkaimra tapassza. Csodás érzés volt, de mikor kinyitottam a szemeim, elvált tőlem, majd elvörösödve eltakarta az arcát. 
Én csak vigyorogtam, és 10 perc után megkérdeztem hogy mit kér reggelire. A válasz vajas pirítós volt, meglepően én is azt kivántam, nyílvan Chim után kívántam a legjobban a kenyeret.

Míg lementem Ő kiadta magából azt a mértékű fájdalmat amit én is éreztem már. Hogy honnan tudom hogy zokogott? A vérvörös szemeiről, mert a suliban is szokott zokogni és utána ugyanilyenek a szemei. Sajnálom szegényt, Ő nem ilyen sorsot érdemel.

Mikor visszajöttem, hatalmas íríszeivel rámpillantott, és ekkor láttam, hogy zokogott.
Leültem mellé, majd hátát kezdtem simogatni.

Nyugi Chimie, tudom milyen. Én is átéltem, te is, hidd el fel fogsz épülni. Amilyen gyorsan csak lehet.-majd megpusziltam a száját, mire elvörösödött és rá 10 percre megnyugodott.

Ebédkor rament és kimchit ettünk, Ő délután 2-ig aludt. Majd jött aminek nem örültem.

Hoseok nyitott be olyan délután 5 körül és totál úgy viselkedett, mintha Chim párja lenne. Kikísérte pisilni, adott neki inni-enni, én meg kezdtem unni. Leültem, ittam, pisiltem, leültem, ittam, pisiltem. Ezt csináltam 3 órán keresztül.

Nagydolog kellett, ezért otthagytam őket egy 20 percre. Mikor visszajöttem... leírhatatlan és elmondhatatlan érzés kerített hatalmába. Csókolóztak. Igen, jól olvastad. CSÓKOLÓZTAK!!

Kitört belőlem a mellkasomat szorító zokogás, hányingerem volt és meg akartam halni.

Chim utánam akart futni de nem tudott. Hazáig meg sem álltam, majd lerogytam a padlóra, ahogy megérkeztem. Szeretem. Nagyon. És ő ilyet tett velem? Nyílván nem tehetett róla, de akkor is. Ez fájt.. Nagyon fájt...