Titok kell hogy maradjon ||YoonMin||(+18)

Február 6.

Ma Jiminshi nem jött be, és el se tudtam érni sehol...
Mi van, ha soha többet nem jön be?.. Akkor basztak a Valentin napi ötleteim. Na sebaj, maximum belehalok, hogy nem látom. Na mindegy.

Este 10 környékén-mikor még rég virrasztottam-bejött 3gy nővér egy levéllel és azt mondta
-Ezt a barátod küldi-majd a kezembe nyomta és kiment. Kinyitottam a borítékot amiben Chim gyönyörű betűuivel az állt hogy SEGÍTS!!!!

Elkezdtem pánikolni, hogy mi lehet ez és egyből telefonáltam Taehyungnak.
-Mhh mi volt ilyen fontos az éjszaka közepén?-szólt bele a telefonba álmos hangon.
-Taehyung tudom, hogy valamilyen részben gyűlölsz, de segítened kell!!!-hadartam el kb. 2 másodperc alatt. A hangja egyből átváltott komoly, egyáltalán nem álmos formára.
-Mondjad
-Egy nővér hozott be nekem egy levelet, amiben az állt Jimin betüivel, hogy SEGÍTS!!!
-Hogy tessék?!-váltott át a hangneme eléggé aggódóra.-Azonnal megkeresem neked. Ha teheted kéreszkedj ki abból a kócerájból!!!!-majd rámcsapta a telefont.

Őrült erővel rohantam lefelé a recepcióra, és mindent összehadartam és kiengedtek! Egyenesen a kórház előtt várt Tae, és be is pattantam.
-Haver nincs idő magyarázkodásra indulás!-kiabáltuk egyszerre egymás arcába, és Tae megértette, egyből a gázra taposott, egyenesen Chimék háza elé. Rendőrség, tűzoltóság, mentők minden volt ott.
Chim a mentőautó kitárt hátsó ajtajában feküdt, a betegszállító ágyon, égési sérülésekkel. Én abban a pillanatban el tudtam volna ájulni, de nem tettem.

Villámsebeséggel futottam oda hozzá, tenyerembe véve miniatűr babakezét. Még nyitva volt a szeme, és gyönyörű íriszeit rám vezette. Mondani akart valamit, de nem sikerült.
-Chimie ne beszélj, én szavak nélkül is megértelek. Nyugodj meg, pár óra és minden rendben lesz.-kezdtem el nyugtatni, ami hatott is. Szép egyenletesen vette már a levegőt, nem tűnt úgy, mintha baja lenne.

Az arcán, kezén, lábán, alkarján, vállán, nyakán, hasán-egy szóval mindenhol-voltak neki égési sérülései. Az egyik rendőr félrehívott dumálni.
-Mrs. Min szerintem tisztában van vele, hogy mi történt.-kezdett bele, én pedig bólogattam.-Magára bíznánk a fiút ami annyit takar, hogy be kell fogadnia otthonra és a hozzá tartozó dolgok.

-Természetesen vállalom.-vágtam rá gondolkodás nélkül, de nem bántam meg.

Egész éjjel folytak a dolgok, Tae kitartóan velünk volt, és Chim barátja is megjelent.
Kipirosodott arccal rohant oda hozzánk és ült le mellém. Illedelmesen bemutatkozott, ahogy én is, miközben Jimin minket fürkészett. A barátjával egyszerre kezdtünk bele, de átadtam neki a szót.
-Kischim siettem ahogyan tudtam. Ahogy Yoongi mondja nem lesz semmi baj, hamarosan vége lesz ennek. Ha kérsz valamit szólj és hozzuk.-Chim alig bírta követni, de bólogatott folyamatosan. Hobi hozott neki takarót és betakarta, hogy ne fázzon.

Éjfél után egy kicsivel lezajlott a dzsumbibumbi és Chimet is elszállították a kórházba. Mi megbeszéltük a dolgokat és bementünk a kórházba.
Én összepakoltam, mert véglegesen hazaengedtek és átsétáltam Chim kórtermébe, ahol el is nyomott az álom, miután befeküdtem mellé.