Mindennek ára van - Szoboszlai Dominik ff.

Minden kezdet nehéz..

Hatalmas csattanással rontottak a szobába, ahol az öcsémmel aludtam. Miután a torkomnál fogva préseltek a falhoz konstatáltam, valószínűleg rájöttek mit is tettem.

Anyám hisztérikus sikítása, némi undort csalt az amúgy rezzenéstelen arcomra. Ezek a dolgok tulajdonképpen már nem voltak újdonságok egyikünk számára sem. Érthetjük itt a bántalmazást jelen helyzetben. Ő egy szál köntösben sz*arkészen állt az ajtóban, ahol a drog hatására apró információ morzsákból rakhatta össze azt a képet, hogy a 14 éves kislánya megszöktette a 4 éves testvérét - aki mellesleg szintén a saját gyermeke.

- Ezért nagyon sokáig fizetni fogsz. Van fogalmad mennyit értetek volna ti ketten? - hajolt a fülem mellé a folytogatóm, eközben anyám újabb hisztériával esett neki egy másiknak, aki egy kis zacskós fehér cuccal le is kenyerezve félrelökte.

- Inkább szedd össze magad mert így senki nem kíván majd meg - anyám rám pillantott és a könnyeit letörölve sarkon fordult. Nagyjából ennyivel nyugtázta, miszerint a két lányát prostituáltként szerették volna eladni.

Elég nyúzottan ébredtem. A fürdőszobába botorkálva egy kis hideg vízzel igyekeztem felfrissíteni az arcom. Nagyon- nagyon- nagyon rég nem álmodtam a gyerekkoromról. Gyerekkoromról? Hiszen 21 éves vagyok, inkább az elszökésem előtti időszakról. Amikor is új életet kezdhettem. Új élet aminek a végén végre egy még szebb még jobb várhat rám. Addig is, azonban a mostanival sincs okom panaszra.

Összeszedtem magam és felkaptam egy melegítőt a mai hűvös reggelhez, amit egy bevásárlással indítok, majd jöhet a szokásos edzőterem és mosoda kör. Van az életemnek egy olyan része, ahonnan a szennyest biztosan nem fogom saját magam pláne a saját lakásomban mosni. A bejárati ajtóban összetalálkozotam Dorotha-val. Ő a takarítónőm és az évek alatt szinte már a nagymamám is, így összefutásaink alkalmával mindig volt egy kedves szava hozzám, hol épp főzött rám és hozott nekem valami finomságot.

- Jó reggelt kedvesem - mosolygott ahogyan kereste elő a helységhez a kulcsát ami az ajtóm mellett volt.

Ahol dolgoztam. Ahol a pénzt kerestem. Ami a lehetőséget adta a továbblépéshez a jobb élethez és a feledéshez.

- Egy szokásos takarítás elég lesz most köszönöm - mosolyogtam én is vissza mielőtt felvettem a napszemüvegem.

- Akkor ma nem fogadsz kuncsaftokat igaz kincsem? - ő így hívta az embereket akik hozzám jártak.  Én inkább vendégnek ha már ők jönnek. Kuncsaft ha én megyek. De akkor is utáltam ezt a szót.

Nem nehéz kitalálni ezekből, hogy Escort vagyok már lassan 5 éve. De mára sikerült elérnem, hogy én legyek a prémiumok között is a prémium. Rengeteg milliárdos, gazdag, híres ember fordul meg, de inkább jár vissza a társaságomért. Viszont, nem fekszem le mindenkivel sőt már nagyon ritka az olyan és nagyon nagyon jól kell ahhoz kinéznie vagy olyan ember kell hogy legyen hozzá. Szerencsére az évek alatt elértem azt a szintet ami megengedi ezt nekem. A döntés jogát. És nyilván az adottságaim is. Ezt az egy jó dolgot örököltem az anyámtól aki egy gyönyörű nő volt. Hogy egy gyönyörű nő lettem. Én a teljes természetességemmel néztem ki úgy, mint mások erős sminkkel, plasztikával, feltöltésekkel. Azonban a megóvásán ennek ellenére nagyon igyekeztem.

Hűvös őszi reggel volt és a piacozást letudva indultam egy jót edzeni amikor megrezzent a telefon a zsebemben.

Earling Haaland.

Vonakodva nyitottam meg az üzenetét. Már nagyon rég nem beszéltünk.

" Szia. Nem tudom mennyire kereshetlek ilyennel, de lenne egy barátom aki nagyon nehéz időszakot él és szerintem te jó hatással lennél rá. Nem ártana neki, egy kis törődés. Csakis a legjobbat akarom neki. Nagyon fiatal, szemtelenül jóképű és nagyon sok pénze van. Kérlek válaszolj ha alkalmas neked! Ui: nem én vagyok :) "