Mindennek ára van - Szoboszlai Dominik ff.

22.

Úgy éreztem megfulladok, az arcom lángba borult és szorított a mellkasom. Nem tudtam megszólalni.
Egy hatalmas könnycsepp gördült le az arcomon, amit Dominik még félúton letörölt.

- Ennyire nem lehetne rossz velem. - szavai nagyon halkan csengtek, ahogy egy kedves őszinte mosoly mögé bújt. Annyira gyönyörű volt ez a fiú....

A könnyek további utat törtek maguknak. Olyan harc dúlt bennem, amit az agyam és a szívem indított egymás mellett, hogy úgy éreztem nem bírom tovább ezt elviselni. Soha senki iránt nem éreztem így, sőt egyáltalán nem volt lehetőségem sem hasonlót érezni. Semmit sem tudtam erről! Most nem szabadna ilyet éreznem és ilyen helyzetben lennem, de jött ez a fiú és hozott magával valami olyat amire én nem voltam felkészülve. Bármennyire próbáltam, képtelen voltam tovább megtartani őt abban a skatulyában, hogy csak a pénz az ami miatt csinálom. Már réges- régen kilépett belőle és innentől képtelen voltam kezelni. Védtelen voltam ezen a területen.

Dominik olyan finoman csókolt meg ismét, hogy remegő lábaim alig tartották a testem. A mellettünk levő hatalmas ülőgarnitúrára ült és az ölébe húzott. Egy halk sóhaj szakadt fel belőlem és most már nem a könnyeimmel küzdöttem, hanem a remegő végtagjaimmal, a mellkasomban kalapáló szívemmel, a libabőrrel és a felforrósodott testemmel, amit a focista érintése váltott ki belőlem. Mozdulatai rendkívül lassúak és óvatosak voltak, mint aki attól retteg, hogy ennek bármelyik pillanatban vége szakadhat és ez az egész elröppen.

Dominik

Szörnyű volt látni, ahogy a saját harcát vívja magával. Csak segíteni akartam őt. Segíteni, hogy rátaláljon arra az útra ami felém vezet. Nem tudtam mi bizonyíthatná ezt még jobban, annál amit elmondtam neki és amit teszek ezért. Akartam őt! Annyira akartam, hogy hiába kerestem volna a szavakat sem tudtam volna velük kifejezni az érzelmeim ennél jobban. Mindegy mi az ára, mindegy mit kell elviselnem érte, mi az ami ezzel jár én vállalom. Bármi is jön én akarom. Őt akarom.

Finoman vontam az ölembe és hagytam, hogy rám üljön. Mindkét tenyerét az arcomra csúsztatta majd szorosan a nyakam köré fonva húzott magához, hogy ő csókolhasson meg. Belemosolyogtam a csókunkba annyira jól esett. Nem kellett mondjon semmit, elég volt ha csinálja és annál elképzelni sem tudtam jobbat.

Kezeimmel, ellentmondást nem tűrve igyekeztem megszabadítani őt, az egyébként irtó szűk darabtól. A szívem hevesen kalapált a mellkasomban.

- Ugye tudod, hogy ennél semmit sem akarnék most jobban - hajoltam egy újabb csókért.

Nem tudtam betelni a látvánnyal sem az egész lényével. Őrjítően kívántam, hogy újra és újra az enyém legyen. A nadrágom kínzóan szorított az ölemben tomboló véráradatnak köszönhetően és a szűnni nem akaró bizsergő, forró érzés kibírhatatlannak kezdett érződni. Akaratosan csatolta az övem és csúsztatta a nadrágomba a kezét és vette az ujjai köze a férfiasságom. Jólesően nyögtem fel, ahogy simogatni kezdett. Annyira vágytam már erre, hogy ő érjen így hozzám. A fenekére vándorolt a kezem és megszabadítottam a ruhájától. Kecsesen lépett ki az anyagból és állt előttem egy nagyon vékony csipke bugyiban szégyenlősen a kezeivel a mellét takarva. A kint bámulatosan magabiztos, szenvedélyes, tudatos, megfontolt nő, most egy teljesen törékeny, érzelmes, ámulatba ejtően szexi, gyengéd oldalát mutatta meg.

- Hé, nekem nem kell... én egyszerűen megőrülök érted, mindenhogyan - vontam az ölelésembe - amúgy sem szeretem ha egy lánynak szilikon mellei vannak, hanem ha kisebb és formás és... - beharaptam az ajkaim, ahogy magamhoz húzva lenéztem rájuk.

- Nekem ez nagyon intim helyzet és én még .. hogy egy olyan fiúval legyek, aki.. - zavartan kereste a szavait amivel kifejezhetné magát.

- Nem volt még olyan akihez igazán vonzódtál volna? Nem volt barátod sosem?! - tettem fel az ostoba kérdésem hitetlenkedve, ahogy tudatosul bennem mit is kérdezek, de látva az arckifejezését nem tévedtem egy cseppet sem.

- Nem én... Nem engedhettem senkit sem közel magamhoz. Nem voltam rá képes, pedig vágytam rá - hatalmas levegőt vett.

- Előttem nem kell semmit szégyellned rendben? - simogattam éppenhogy csak érintve a puha bőrét. Egyik kezével a tarkójához nyúlva engedte ki a haját, ami egyből a vállára omlott, szinte eltakarva a formás melleit, így a kezei szabadon elkalandozhattak a felsőtestemen. Annyira fel tudott húzni ezzel, hogy most minden erőmmel azon dolgoztam, hogy legyen elég önuralmam a finomkodáshoz, pedig legszívesebben ....

Helyette ott puszilgattam, ahol értem amíg ő kisegített az ingemből. Összekulcsolva az ujjainkat húzott maga után, míg megláttam a válaszfallal eltakart gyönyörű hálót egy hatalmas franciaággyal.

- Imádom, hogy ennyire heves tudsz lenni. - bújt közel hozzám. Csak egy halkat morogtam, ennél most nem voltam többre képes.

Leült az ágy szélére és maga elé húzott. Ujjait a nadrágomba akasztva némi rásegítéssel, szabadultam meg tőle.
Annyira törékenynek tűnt ez a vékony lány és annyira szexinek. Én pedig annyira élveztem, hogy irányíthatok. Még mielőtt bármit folytatott volna másztam fölé és hasaltam el vele az ágyon.

- Ebben a lakásban te vagy az első férfi aki járt, ha érdekelne. - mosolygott, hiszen ismert annyira, hogy tudja mennyire jól fog nekem esni ezt hallani.

Elena

- Biztosan akarod ezt így? - meglepődtem a kérdésen és választ már nem tudtam kipréselni csak bólogatni, ugyanis hosszú ujjait óvatosan csúsztatva a bugyim alá nyúlt. Élesen szívtam be a levegőt és halkan nyögve fújtam ki, ahogy simogatni kezdett.

- Imádom hogy ilyen gyorsan nedves tudsz tőlem lenni! - suttogta a fülem mellől, apró puszikal hintve a vállam. Dominik érintése minden egyes alkalommal hozta magával a libabőrrel járó izgató érzést. Az egész testem felforrósodott amikor hozzám ért és egészen kevés idő alatt tudta elérni, hogy bármi amit csinál pokolian jó legyen. A tenyerébe fogta a mellem és finoman belemarkolt. Most ő nyögött fel jólesően és a forró nedves csókjai elindultak a hasam és az alhasam irányába. Finoman simított végig a combom belső felén, óvatos puszikat nyomva rá ami eszméletlen izgató volt, próbáltam csak élvezni ezt, de bevillant egy kép és társult mellé az érzést követően, hogy Szoboszlai mit is tervez most.

Megrémült arccal, elködösült tekintettel csúsztam fel a párnák közé és szegénykém annyira esetlenül maradt ott, mint aki valamit nagyon elrontott és rosszul csinált, pedig nem és a testem iszonyúan kívánta ezt, de az elmém nem tudott szabadulni a gondolatoktól. Megembereltem magam, hogy visszatérjek a jelenbe és ne ragadjak meg a 13 éves éjszaka közepén felkeltett rémült kislány tudatában, akit egy részeg testesebb biztonsági őr próbál örömben részesíteni, mert éppen ez a perverziója. Rettegve, sírva szorítva a párnát mert szabadulásra nincs remény, míg a meztelen lábait az a férfi szorítva az ágyra mászik a lábai közé.

Nézett a szemeimbe és próbált valami válaszra lelni, azonban ahogy egy kicsit is közeledni próbált felém én felpattantam az ágyról és szó szerint berohantam a fürdőbe. Remegve, levegőt kapkodva, könnyeimmel küszködve lehunytam a szemem és a hideg kőnek döntöttem a fejem és csúsztam le a fal mellett. Hiába a fürdőszobai fogasról lekapott vastag köntös, vacogtam a padlón ülve.

Sziasztok,

Eme nemes alkalomból, szeretnék nektek kedveskedni, egy kis rövidke résszel 🤗

Ma van Dominik 22. Születésnapja így Boldog Szülinapot neki ❤️

Puszi, Gabi 🥰