Mindennek ára van - Szoboszlai Dominik ff.

Minden elfolytott szó, egyszer felszínre tör..

Elena

Pár hét iszonyú gyorsan elröppen, de nekem hónapoknak tűntek. Szerencsétlenségem révén, még mindig nem éreztem azt, hogy el tudnám a focistát kísérni a meccsekre, de még itt Lipcsében sem volt bátorságom egyre sem kimenni. Szoboszlai rengetegszer kért, hogy menjek vele és nagyon egyszerű is lett volna, hiszen egy szobában vagyunk, csak az utazást kell egyedül megoldani a többi részben szinte a csapattal vagyunk. Az edzésekkor én akár még új barátnőkre is szert tudtam volna tenni, hisz a többi pár női tagja ilyenkor együtt van. Valahogy mégsem ment. Be tudtam a munkának és a sulinak, amit a jövő héten fogok elkezdeni.

Dominik

A meccsünkről hazaérve alig vártam, hogy láthassam és végre magamhoz ölelhessem. Hatalmas robajjal sikerült becsapódnom az előszobába és bíztam benne, hogy Elenát nem keltettem fel, még úgy is, hogy 4 napot nem voltam itthon és az utóbbi időszakban kevés időnk jutott egymásra. A ma estét legalább kiváltságosnak érezhettem, mert együtt tudok lenni vele.

Rezzent a telefonom és én a legkevésbe kívántam most ezt, de amit elolvastam a legnagyobb képzeletem is felülmúlta.

"Összeraktam minden anyagot. A testvére van az egész mögött, ami a jelenlegi életére hatással van. A múltkori helyen és időben, holnap át tudom adni."

Hirtelen azt sem tudtam mi történik és ez mégis micsoda, aztán egy másodperc alatt megvilágosodtam, hogy ez egy válasz volt arra a dologra amit nem is olyan rég kértem egy személytől. Matyi közbenjárásával ugyan, de így is egy negyedik ember után kaptam meg az elérhetőséget. Egy magánnyomozóét, akiről semmit sem tudtam. Összesen egy alkalommal találkoztunk személyesen, amikor elmondtam neki miről is van szó és mit szeretnék.

Egyszerre tudtam volna nevetni és sírni. Remegtem az érzelmektől amik a felszínre akartak bújni belőlem. Ezzel az eggyel megint csak az volt a problémám, hogy edzés után lett volna az az időpont, amikor Elenával megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova enni. De ezt nem hagyhattam ki.

- Minden rendben? - halottam a lány gyengéd hangját laposakat pislogva a hálószoba ajtóban. Istenem, de gyönyörű ez a nő.

- Persze. - nyeltem egy nagyot, hogy el tudjam nyomni az előbb olvasottakat magamban, amíg módom nem lesz ezt egyedül feldolgozni és visszacsúsztattam a telefont a melegítőm zsebébe.

- Csak Tyler megint valami csaj dologba keveredett. - hazudtam le neki a csillagos eget.

Egy kellemes mosolyt engedett és az én pólómban sétált közelebb.

- Gyere aludni. - pipiskedett egy finom szájrapusziért és a két karom megfogva húzta a háta mögé, hogy megöleljem. Legalábbis így gondoltam, de a póló alá vezette a kezem és a tenyerem alatt érezhettem a forró selymes bőrét, amire látványosan megborzongtam.

- Le kellene zuhanyozzak. - hunytam le a szemem amint érzékeltem, hogy csak egy apró bugyi van rajta. Tényleg iszonyúan be tudtam indulni Elenától, a nap bármely percében, bárhol és bármikor, de most annyira el voltam veszve a gondolataimban, hogy nem igen tudtam erre hangolódni.

- Egy kicsit fáradt vagyok. - simítottam végig finoman a felkarján és kikerültem.

- Héé, semmi baj. - mosolyodott el Elena és utánam sétált a konyhába. Keserűen felsóhajtottam. Most nem bántam volna, ha alszik mire hazaérek, de amíg nem tudja ezt az egészet, nem az ő problémája, hogy én mi miatt vagyok feszült. Valahogy fel kell készülnöm rá, hogy elmondhassam neki. Ki kell találnom, hogyan.